Meg is érkeztem az új történet második fejezetével. Nincs különösebb hozzá fűzni valóm, talán annyi, hogy jó olvasást kívánok!
Puszi!
Carly :)
(Esme szemszöge)
-Ez nem lehet igaz- motyogtam magamban, mikor ráeszméltem a döntésem hirtelenségére. Mit csinálok én? Csak úgy megadom a címemet egy idegennek? Nekem teljesen elment az eszem. Fogalmam sem volt arról, miért tettem, amit tettem. Valamiért azt éreztem, hogy ez a megfelelő lépés, ami utólag átgondolva elég gyors elhatározás volt. Ha csak visszagondolok az arcára, újra és újra az álmaim jutnak eszembe. Valóban véletlen lenne az egész?
Mire beértem az iskolába, már majdnem elkezdődött a tanítás. Éppen becsusszantam az osztályterem ajtaján, mikor megszólalt a csengő.
-Jó reggelt!- köszöntem az igen csak meglepett osztálynak. - Elnézést a késésért! Kis gondjaim adódtak az úton.
-Semmi gond, Miss Platt- válaszolták kórusban. Először fordult elő a tanári pályám alatt, hogy nem negyvenre jöttem be a terembe. Kissé szégyelltem is magam, de megpróbáltam ezt nem kimutatni a gyerekek előtt.
-Nos, ma olvasással kezdjük az órát-nyitottam ki az előttem lévő könyvet. - Mindenki nyissa ki az első oldalon, és balról jobbra kezdünk haladni. Mindenki készen áll?
-Igen, tanárnő-hangzott a válasz.
-Akkor kezdhetjük-bólintottam, majd nekiálltunk a tananyag feldolgozásának. A nap további része a megszokott rutin szerint működött, leszámítva egyetlen aprócska dolgot. Amikor csak egy pillanatig is nem koncentráltam, mindig felhangzott egy név a gondolataimban. Ha nem tudtam volna, hogy ez lehetetlen, arra gondoltam volna, hogy beleszerettem. De nincs olyan, hogy első látásra szerelem. Talán azért emlékeztem a nevére ilyen gyakran, mert a Carlisle név nem valami hétköznapi. Gyönyörű kék szemei tiszta lélekről árulkodtak, akár csak oltalmazó kezei, amik…Jaj, már megint kezdem.
-Szia, anya, megjöttem!-nyitottam be az ajtón.
-Már is?-nézett rám meglepetten.-Hova ez a sietség?
-Csak időben itthon akartam lenni-vettem le a kabátomat.-És ma este elmegyek itthonról egy…férfival.
-Nocsak- lepődött meg. - Nem szeretnél mondani valamit?
-Hát…találkoztam valakivel-pirultam el azonnal.- Rendkívül udvarias és kifejezetten intelligens. Orvos és…
-A nevét mondd!-sürgetett anyu.
-Carlisle Cullen- hadartam, mire csak még vörösebb lettem. Nem tudom, miért is pirultam el minden pillanatban, ha csak rá gondoltam, de kissé kezdett kínossá válni anyám előtt.
-Szép neve van-tette hozzá. – De nem korai mindez? Mármint a találka…
-Én magam sem tudom- sóhajtottam. – Annyira hirtelen történt minden…
-Nem hiszem, hogy hirtelen lenne, ami ilyen hatással van rád-kuncogott fel még mindig vörös arcom láttán. – Inkább csak a szíved döntött helyetted.
-Kérdezhetek valamit?-emeltem rá a tekintetem.-Te hiszel az…első látásra szerelemben?
-Semmi nem lehetetlen-vonta meg a vállát. – Ha valakit szeretsz, minden lehetséges.
-Köszönöm!-mosolyodtam el halványan.- Akkor megyek is készülődni.
-Csak nyugodtan-nevetett fel halkan, miközben én sietve indultam el a fürdő felé.
Azonnal ledobáltam magamról a ruháimat, és amilyen gyorsan csak tudtam beálltam a zuhany alá. Kifejezetten jól esett a hideg őszi nap után a meleg víz, de nem volt időm tovább sok ideig melegednem. Szárazra törölköztem, majd a ruhásszekrényemhez léptem, és elkezdtem kiválogatni a ruháimat. Nem is igazán tudtam, mi lenne a megfelelő, mivel még sosem voltam kettesben férfival. Vajon mi az illendő? Szoknya? Vagy az túl kihívó elsőre? Inkább valamilyen ruha lenne a jobb.
Végül egy tört fehér ruhát választottam, ami pont annyit takart, amiben kényelmesen érezhetem magam. Nem szerettem, ha valaki megbámul a külsőm miatt, ezért általában elég zárt ruházatban jártam.
A gondolataim közül egy halk kopogás hangja szakított ki a földszinten, amitől a szívverésem hirtelen felgyorsult. Megérkezett…
(Carlisle szemszöge)
Remélem, nem érkezek korán-futott át az agyamon, mikor a papíron megjelölt utcába értem. Már alig vártam, hogy elérkezzen a ma este. Szerettem volna minél hamarabb látni azt a bizonyos arcot, de valami miatt kicsit féltem is. Mi lesz, ha nem nyerem el a bizalmát? Lenne esélyem kijavítani az elrontott hibáimat?
Mikor az ajtó elé értem, a szívem heves iramban kezdett verni, is hirtelen azon hezitáltam, vajon biztosan megtegyem-e. Végül rávettem magam…
-Azonnal!-hallottam meg a jól ismert hangot, majd pár pillanattal később ki is nyílt az ajtó.
-Jó estét!-köszöntem udvariasan.
-Önnek is-pirult el azonnal. Én ekkor elővettem a hátam mögött eldugott rózsát, és felé nyújtottam.
-Szeretném, ha elfogadnád-mosolyogtam.-A legszebb rózsát választottam, mert a legszebb angyalnak csak is ez való a kezébe.
-Nagyon szépen köszönöm!-szippantott mélyeket a virág illatából, amivel egy időben az arca még jobban lángokba borult.-Nem kellett volna.
-Szerintem megérdemli-fogtam meg a kezeit.-Akkor indulhatunk?
-Igen, de előbb még szeretném bemutatni az édesanyámat-mutatott a háttérben meghúzódott hölgyre.
-Jó estét, Dr. Cullen-sétált ide hozzánk.-Nahát, micsoda gentleman-nézett rám elismerően a virág láttán.
-Ugyan, ez csak természetes-legyintettem.-Örülök, hogy megismerhetem, Mrs. Platt.
-Én is örülök-húzódott arcára aprócska mosoly, miközben a csuklójára egy apró csókot hintettem.
-Ha nem bánja, most elrabolom a lányát-pillantottam Esme felé.
-Vigye csak-nevetett fel halkan.-De tízre hozza haza! És mindent a szemnek, semmit a kéznek.
-Értettem, Mrs. Platt-kuncogtam fel én is, majd Esme vállát átkarolva indultunk el a város belseje felé.
Ahogy kezei az enyémbe fonódtak, mintha lángokba borult volna a szívem. Annyival törékenyebb volt nálam, hogy szinte féltem hozzáérni. Nem bírtam levenni a szemem meggyszínű ajkairól és karamellás hajáról, ami minden pillanatban vonzotta a tekintetem. Legszívesebben megérintettem volna, de mindig ott visszhangzottak a fejemben az édesanyjának szavait. Mindent a szemnek, semmit a kéznek.
-Megérkeztünk-húztam ki a széket az étteremben.-Hogy tetszik?
-Nagyon szép-nézett rám elismerően.-De bevallom, kicsit félek…
-Miért?-vontam fel a szemöldökömet.-Hidd el, semmi olyat nem terveztem, amitől félned kéne.
-Nem is arra gondoltam-túrt bele a hajába.-Csak tudja, még sosem voltam kettesben férfival. Ez teljesen új nekem, és még felöltözni sem tudtam rendesen, nemhogy…
-Gyönyörű, nincs magával semmi baj-simítottam meg a csuklóját.-Szolid, még is nőies.
-Köszönöm!-sütötte le a szemeit.-Ön annyira rendes velem, hogy nem is tudok mit mondani…
-Esme…ugye szólíthatom a keresztnevén?
-Persze-nevetett fel halkan.
-Tehát, Esme-álltam neki ismét.-Én nem kívánom, hogy azonnal viszonozza az érzéseimet. Mindenkinek megvan a saját tempója, nem kell kapkodnunk. Én magához fogok alkalmazkodni.
-Köszönöm!-nézett rám hálásan.-De nekem elhiheti, hogy én is érzek maga iránt nagyon sok mindent. Csupán, ahogy mondtam, kicsit félek…
-És ezt én tiszteletben tartom-válaszoltam bátorítóan.-Bennem megbízhat…
Szia!
VálaszTörlésÓ, ez a bizonyos első randevú. :)
Esme olyan aranyos volt, ahogy izgult a legelső miatt. :) Azt is elhiszem, hogy ez most nem könnyű neki, hiszen végül is, ha még azelőtt sosem volt neki udvarlója, nem lehet "gyakorlata". Na, meg ugye itt azért mégis Carlisle-ról van szó, aki pedig maga a tökély. :)
Carlisle gondolataihoz nem tudok mit hozzáfűzni. Csak, amit mindig mondani szoktam: ő aztán tökéletes! És tényleg, igazi úriember. :)
Alig várom a folytatást! :)
Puszi:
Winnie
Szia!
VálaszTörlésAnnyira jó volt. Esme olyan édes volt, hogy úgy izgult az első randi miatt, hogy még az óráján is elkalandozgatott. Az anyukája megjegyzése is aranyas volt. Carlisle pedig maga a tökély, hogy mindezt tiszteletben tartja. Alig várom a folytatást.
Puszi:) Alicebrandon
Szia!
VálaszTörlésHúha, ez tényleg szerelem volt első (?) látásra :D Ahhoz képest, hogy még csak egy napja ismerik egymást (mert így van, ugye?), egész bizalmasan tudtak beszélni az érzéseikről. Az előbbi közbe írt kérdést most jobban kifejteném... Miközben Carlisle szemszögét olvastam, kicsit olyan érzésem támadt, mintha ő már ismerné Esmét, csak ő meg nem emlékszik rá. Elsőre az jutott az eszembe, hogy talán ez lesz benne a misztikum, de ahogy visszaolvastam az első fejezetet, már koránt sem tudtam, hogy akkor most mit is gondoljak :D Úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra :D Itt még megjegyezném, hogy az is az első ötletem felé terelt, hogy Carlisle azt kérdezte magától, hogy: "Lenne esélyem kijavítani az elrontott hibáimat?" Ez kicsit úgy hangzott, mintha korábban ismerték volna egymást, de Carlisle valamit elhibázott... :/
Esme nagyon aranyos volt, ahogy izgult az első randevú miatt :) És ahogy egyfolytában elpirult :D Egyszer "nézném" meg azt a részt, ahol végre Carlisle van zavarban, nem pedig Esme :D
Azért ebbe a "mindent a szemnek, semmit a kéznek" dologba egy kicsit belekötnék :D Mert azért az sem túl illedelmes, ha mondjuk Carlisle az egész randi alatt Esme melleit vagy éppen fenekét nézi :D De magán a megjegyzésen jót nevettem :D Felrémlett előttem a BD-s képük az esküvőről :P Valahogy ott is ez lehetett a helyzet :D (Jó cím lenne hozzá: Just look, don't touch! :D)
Hú, már nagyon érdekel a folytatás! Légyszi siess vele! *.*
Puszi: Juliet
Szia, Winnie!
VálaszTörlésHát igen, szegény Esme nagyon izgult, de ez lassacskán oldódni fog. Mellesleg a kapcsolatuk elég gyorsan fog haladni, és nem sok akadállyal találkoznak, legalább is addig a pontig, amit nem mondok el előre ;)
Carlisle valóban maga a tökély, ez kétségtelen.
Puszi!
Carly :)
Szia, Alicebrandon!
VálaszTörlésIgen, az anyukája kemény határt szabott Carlisle-nak, de ő tiszteletben tartja Esme érzéseit. Ez szerintem becsülendő.
Sietek a folytatással!
Puszi!
Carly :)
Szia, Juliet!
VálaszTörlésNem, valóban először találkoztak, még ezelőtt soha. Azonban lesz egyfajta magyarázata a későbbiekben, amit nem mondok el ;)
Carlisle sem találkozott még Esme-vel, csupán arra utalt azzal a mondattal, hogyha valamit elrontana a randevú alkalmával, akkor lenne e lehetősége azokat kijavítani.
Egyszer én is "megnézném" hogy Carlisle jön zavarba, bár a férfiak szerintem nem abba a típusba tartoznak xD
Mondjuk Esme anyukája sem arra gondolt, hogy most Carlisle bámulja Esme mellét, hanem hogy egyenlőre ne nagyon...hogy is mondjam...érintkezzenek egymással testileg. Magyarán ne fogdossa!
Igen, az ötlet a BD képről jött xD
Puszi!
Carly :)
Sziaa!
VálaszTörlésLáttam írtál nálam, hogy fennt a friss, ezért gyorsan "iderohantam" olvasni. :D
Nagyon tetszett ez a feji, tök jól sikerült az első randii. :D
Carlisle tényleg igazi úriember. *-*
Esme meg olyan volt mint egy 12 éves kislány, de nemgond az. :D
Más hozzáfűzni valóm nincs: jó lett a feji, és kész!
Gratulálok, Puszi: LaMes Grock
ui: megyek is olvasni a 3. fejit. :D A komimat ott is viszontláthatod. :D
Szia, LaMes!
VálaszTörlésCarlisle igazi gentleman :D Esme izgult, hiszen első kettesben töltött idő egy férfival elég sorsdöntő ;) De szerencsére nem adódott semmi gond, mint tudod ;)
Puszi!
Carly :)
Szerelem első látásra, ez egyértelműen az volt :D Esme olyan mint egy kislány :) de nagyon aranyos hogy minden megjegyzésen elpirul, lehet ez vonzza Carlislet(?!) :)
VálaszTörlésMár kíváncsi vagyok arra hogy mi is fog kettejük között kialakulni.( hisz még csak egy napja 'ismerik' egymást) :))
Szia, Violet!
VálaszTörlésIgen, ez valóban első látásra szerelem, és majd később ki is derül, miért :) Igen, kicsit Esme itt olyan, mint egy kislány, de hát semmilyen tapasztalata nincs a férfiak terén, mint az ki fog derülni. És a pirulás is közrejátszik abban, hogy Carlisle ennyire vonzódik hozzá :P
Rengeteg minden lesz még köztük, ezt garantálom :)
Puszi!
Carly :)