A beígérnél kicsit hamarabb érkezett a fejezet, mivel holnap nem leszek gépközelben. Remélem tetszik nektek majd ez a kis ízelítő. Nemsokára ennek is jön a folytatása ;)
Puszi!
Carly :)
(Esme szemszöge)
Kedves naplóm!
Már lassan tíz éve írok neked minden nap, ebből kifolyólag már biztosan unhatod, amit ismét papírra fogok vetni ebben a pillanatban. Ma is álmodtam, nem is akármit. De szinte minden nap ugyanazt…vagyis ugyanarról álmodom. Egy szőke férfiról, akinek elképesztően gyönyörű kék szemei vannak. Aki csókkal köszönt, mikor hazatérek a munkából, és magához ölel, mikor senki más nem nyújt vigaszt. Vajon tényleg létezik? Valóban elrendeltetett nekem egy ilyen csodálatos ember? Jaj, a nevét még nem is mondtam. A neve…
-Kicsim, nem késel el a munkából?-szólalt meg anyám az ajtó előtt.
-De igen-ugrottam fel, mikor megláttam, mennyire elszaladt az idő.-Azonnal indulok!
-Rendben aranyom- nyugtázta állításom.-Reggeliztél?
-Nem, de nem vagyok éhes-vágtam rá azonnal, miközben gyorsan bepakoltam a dolgaimat egy kisebb aktatáskába.
-Ne csináld! Nem szabad ilyen rendszertelenül étkezned-nézett rám megrovóan.
-Egyszer még belefér-nyomtam puszit az arcára.-Ötre itthon leszek.
-Rendben van-intett még utánam.-Szia!
-Szia!-köszöntem el én is, miközben sietve rohanni kezdtem a helyi iskola felé. Hát nem mondhattam, hogy Forks valami nagyon népes kisváros lenne. Az emberek még is mindig ilyenkor özönlöttek ki az utcára, és ilyenkor teljesen egy nagyváros hatását keltette a korareggeli órákban. Lovas kocsik mentek minden felé, és a kis utcák is tömve voltak. Éppen próbáltam magam átküzdeni egy ilyenen, amikor teljes erőből nekicsapódtam valaminek. A lendülettől hátra zuhantam, és minden, ami a táskámban volt velem együtt a földön landolt. Még kicsit meg is szédültem.
-Bocsásson meg, hölgyem!-hallottam meg egy simogató hangot, aki éppen a holmimat kapkodta fel a földről.-Én nem akartam, csak baleset volt.
-Ne szabadkozzon- próbáltam meg felállni, de a hang tulajdonosa azonnal a segítségemre sietett. Ekkor végre ráemeltem a tekintetem az illetőre…
Amint megláttam, a szívverésem szinte teljesen kihagyott. Ő volt az. A férfi az álmaimból, akitől mindent megkaptam odaát. Még a hangja is teljesen olyan volt.
-Öööö…-ennél értelmesebb nem tudta elhagyni a számat.
-Dr. Carlisle Cullen-mutatkozott be.
-Esme…Esme Anne Platt-tértem végül magamhoz.
-Miss. Platt, még egyszer nagyon sajnálom- kért újra elnézést.- Csak nagyon siettem a munkába, és nem figyeltem oda.
-Ezt én is elmondhatnám-nevettem fel halkan.-És kérem…Önnek csak Esme- ezt meg miért mondtam?
-Ahogy parancsolja, Esme - engedte el a kezemet. Igazából fel sem tűnt, hogy egész idáig egymás kezét fogtuk. Annyira jól esett az érintése, hogy hirtelen most minden olyan hidegnek tűnt, mikor elengedett.-Akkor Önnek én is csak Carlisle.
-Rendben van, Carlisle-húzódott pír az arcomra, ami láthatóan neki is feltűnt. Legalább is a mosolyából erre következtettem.
-Nincs kedve velem máskor is találkozni?-vette kezeim ismét kezeibe. Hirtelen nem is tudtam, mit mondjak. Komolyan találkozni akar velem? Mármint velem…Esme Platt-tel?
-De..de lenne kedvem-dadogtam zavartan.
-Mit szólna a ma estéhez?-vonta fel szőke szemöldökét.
-Te…természetesen megfelel-bólintottam.-Jöjjön erre a címre!-kaptam elő egy papír cetlit, amire gyorsan felírtam a címünket.
-Ott leszek-nevetett fel halkan, majd gyors léptekkel indult meg a másik irány felé.
El sem hittem, ami történt. Vajon mindezt csak álmodom? Lehet, hogy még most is otthon alszom? Próbáltam felébredni, de nem ment. Ez a valóság…
(Carlisle szemszöge)
Még sosem késtem el. Eddig mindig pontosan érkeztem a munkába, de valami miatt most elaludtam, és ha nem érek oda tíz percen belül, könnyen bajba kerülhetek. És persze Forks is mindig ilyenkor a legforgalmasabb. Kellett nekem tegnap túlórázni.
Éppen át akartam csusszanni két ember között, mikor hírtelen egy vékony test csapódott az enyémnek, és az ütődés erejétől azonnal hátra zuhant. Amint rá emeltem a tekintetem, a szívverésem felgyorsult és éreztem, amint megremeg a lábam.
Karamellaszín hajtincsei kuszán hullottak az arcára, miközben fehér bőrét hevesen tisztította meg az utca porától, ami rá került. Csak ekkor jutott el az agyamig, hogy még csak elnézést sem kértem.
-Bocsásson meg, hölgyem!-kapkodtam fel a földről a szétszóródott papírokat.-Én nem akartam, csak baleset volt!
-Ne szabadkozzon!- próbált meg felállni, de én azonnal felsegítettem. Csak most néztem végig rajta először. Szemei zölden csillogtak, és porcelán bőre, mintha selyemből lett volna. Ahogyan mosolygott, egyszerűen megbabonázta a szívemet, ami egyre csak zakatolt és zakatolt. De megpróbáltam higgadtnak látszani.
-Dr Carlisle Cullen-mutatkoztam be.
-Esme…Esme Anne Platt-tért magához a kezdeti döbbenetből.
-Miss. Platt, még egyszer nagyon sajnálom-kértem ismét bocsánatot.- Csak nagyon siettem, és nem figyeltem oda.
-Ezt én is elmondhatnám-nevetett fel halkan, miközben leporolta a ruháját.-És kérem…Önnek csak Esme.
-Ahogy parancsolja, Esme-engedtem el a kezét, mivel csak most vettem észre, hogy még mindig a kezeim közt van. Szerencsére nem voltam az a pirulós típus, de rajta már most is látszott, mennyire zavarban van.-Akkor Önnek én is csak Carlisle.
-Rendben van, Carlisle- vörösödött el hirtelen, amit nem bírtam megállni egy mosoly nélkül. Elbűvölő volt. És ekkor eszembe jutott valami…
-Nincs kedve velem máskor is találkozni?-vettem kezeit ismét kezeimbe. Reméltem, hogy igent mond az ajánlatomra, mert őszintén nem tudom, mit csinálnék nélküle.
-De…de lenne kedvem- mondta zavarában.
-Mit szólna a ma estéhez?-vontam fel a szemöldökömet. Szerettem volna jobban megismerni őt. Valami miatt azt éreztem, nem szabad elengednem.
-Te…természetesen megfelel- bólintott. -Jöjjön erre a címre!-vett elő egy cetlit, amire sietve írni kezdett apró kezeivel.
-Ott leszek-raktam zsebre a kis papírt, majd sietve folytattam utamat a kórház felé. Sikerült. Megtaláltam az igazit…
És ez lesz a blog fejléce, mikor vége lesz az előző történetnek
Szia!
VálaszTörlésAzt hiszem, máris imádom a történetet! :D
Kíváncsi leszek, hogyan illeszkedik majd bele a természetfeletti rész. :)
Úgy tűnik, a szerelem első látásra itt is működött közöttük, habár Esme már korábban is látta Carlisle-t az álmaiban. Ez máris egy nagyon különleges dolog. :)
Alig várom a folytatást! :)
Jaj, és nagyon szép lesz az új fejléc! :)
Puszi:
Winnie
Szia!
VálaszTörlésMáris nagyon tetszik a történet. Úgy látszik, hogy igaz az a mondás, hogy szerelem első látásra :) Kíváncsi vagyok, hogy mi történt volna ha egyikük sincs késésben, bár Esme már látta Carlisle-t az álmaiban. Kíváncsi vagyok mi lesz az a természetfeletti rész, és, hogy mit szólnak Esme szülei a lányuk választásához. Alig várom a folytatást.
Puszi:) Alicebrandon
Szia, Winnie!
VálaszTörlésÖrülök, hogy máris elnyerte a tetszésedet :) Érdekesen, nekem elhiheted ;)
Szándékosan lett szerelem első látásra :D Szeretem ezt a dolgot leírni annak ellenére, hogy szerintem nem létezik. (Vagy még is?)
Ki tudja :)
Sietek a folytatással!
Puszi!
Carly :)
Szia, Alicebrandon!
VálaszTörlésÖrülök, hogy a te tetszésedet is ilyen hamar elnyerte :D Ha egyikük sincs késésben, nem találkoznak xD Ez az igazság xD
A természetfeletti egyenlőre maradjon titok!
Puszi!
Carly :)
Szia!
VálaszTörlésMeglepő módon (mint minden történeted) ez is egyből megtetszett :D
Annyira édesek, imádom őket xD
Nagyon várom, hogy mik lesznek még itt! :D
A természetfelletis dolog engem is nagyon érdekel :)
Puszi,
Alicia Mirza
Szia, Alicia!
VálaszTörlésKöszi szépen, ez jól esett :) Sok mindent terveztem bele, de még alakulni fog :)
Még nem mondok el előre semmit :)
Puszi!
Carly :)
Sziaa!
VálaszTörlésÍrtad nálam, hogy van egy új sztorid, ezért gyorsan jöttem is elolvasni azt. Újabb Carlisle-Esme sztori.. Teljesen megbabonázott! :D Egyszerűűen mesés lett, gratulálok hozzá! :D Tipikus "véletlenül összeütközés". Bárcsak velem is történne ilyen! :D Már várom a következő részt, kíváncsi vagyok mi lesz a randijukon.
Sok sikert kívánok, szólj ha fenntvan a kövi! :D Én, mint biztos kommentelő itt leszek. ;) Bocsii a rövid komiért, legközelebb hosszabbat írok. :D Ja és még annyit, hogy a fejléc gyönyörűű lett.:$
Sok Puszii: LaMes Grock.
ui: a hirtelen az rövid i. Bocsi, de ezt le kellett írnom. :S
Szia, LaMes!
VálaszTörlésIgen, én is "bár csak megesne ilyen velem" érzéssel írtam :D
A randijuk nyugisnak ígérkezik, de ez nem lesz mindig így :D
Már megyek is szólni, mert fent van! :D xD
Örülök, hogy tetszik a fejléc :)
Puszi!
Carly
u.i.: Semmi baj, nem baj, hogy rövid a komi. Nem zavar :)
Szia!
VálaszTörlésSajnos csak most találtam meg a blogodat, így hát ezt kezdtem el olvasni, mert ez még nincs kész :)
Wáóó, lenyűgöző, nagyon jóó :) Azt hiszem ezek után tuti elolvasom a többit is ;)
A fejléc is nagyon jól meg van csinálva :) naggyoon tetszik naaa, nem tudok mást írni, inkább ugrom a következő fejezetre :)
puszi^^
Szia, Violet!
VálaszTörlésEzennel is üdvözöllek téged a blogolvasóim körében :) Igen, a másik kettőt már befejeztem, de örülök, ha ezzel kedvet csináltam neked az olvasáshoz :) Nagyon jól esnek a szavaid, és már is válaszolok a másik komidra is! :)
Puszi!
Carly :)