Pici változás :)

Sziasztok!

Miután kicsit megszaporodtak a képeim, nem szerettem volna tovább ezt a blogot ezzel terhelni. Emiatt nyitottam meg a másik oldalamat, amin ezentúl minden ki lesz rakva, amit készítettem, és készíteni fogok.  Nézzetek be, és aki itt rendszeres olvasóm volt, azt ott is szívesen várom szétnézni! :) -------> A link az oldalásva van kirakva Immortal Hearts néven :)

Puszi! Carly

Kárpótlás mindenért...

Sziasztok! Ami miatt ennyit késtem a frissel, hoztam valamit :) Ez lenne az első videóm, amit komolyabb technikával készítettem, és talán majd felkerül a youtube-ra is :) Ez jelenleg csupán a messzi jövő, de mindenképpen szerettem volna megmutatni! :D Remélem, tetszik majd!

Puszi! Carly

Elhagyva XLV. Fejezet

Sziasztok!

Ha kicsit késve is, de itt termettem a frissel :) Mint mondtam, Aurora lett ennek a fejinek a mesélője, és a mostani rész teli lesz történésekkel. Hozzátenném, kiraktam oldalra a felnőtt Aurora és az újonnan megjelenő fontosabb szereplők képeit is! U.I.: Mindenkihez sietek pótolni!

Puszi! Carly

~*~

(Aurora szemszöge)

-Valami baj van?-simította meg arcomat Nocte.-Annyira bánatosnak tűnsz mostanában, mintha történt volna valami. Nem ilyen az én Aurorám.

-Ne is mondd-sóhajtottam halkan.-Mostanában annyi minden eszembe jut a múltból…a szüleimről…már tizenhárom év telt el.

-Tizenhárom év-mondta ismét.-De ha nem lett volna mindez, mi sem ismerjük meg, milyen a vonzalom, a minden felett álló szerelem. Mi sem találkoztunk volna.

-Tudom-pillantottam a szemeibe.-Nélküled nem is bírtam volna, amin keresztül mentem. Ha nem lennél…

-Ne is mondj ilyet!-csitított.-Mindig itt leszek melletted. Emellett a csodálatos, pirult arcú-nevetett halkan-, tengerszín szemű lány mellett. Az én farkasommal…-hajolt hozzám puhán, majd ajkaival halovány puszit nyomott ajkaimra. Annyira hihetetlen volt, mikor hozzám ért. Semmilyen más érzéshez nem volt hasonlítható, mintha már semmi más nem tartott volna a földön. Bármit megtettem volna érte, bármi lettem volna miatta. Barátja, szerelme, védelmezője…mindene.

-Aurea! Nocte!-szóltalt meg Rawant.-James már elindult. Indulás mindenkinek! Ma vámpírt látott Hoquiamnél.

-Azonnal-álltunk fel a mező puha talajáról.-Mennünk kell!

-Sajnos-sóhajtottam, majd futásnak indultunk, és pillanatok múltán át is öltöttük bundás, állatias külsőnket.

Soha nem szerettem ilyen lenni. Ölni, mintha más misztikus lénynek nem lenne itt helye a világon. Vámpír, de mit ártott minekünk, szintén démoni teremtményeknek? De mi miatt voltam mégis itt? A futás élménye mindig csodálatba ejtett. Ilyenkor mindent elfeledtem, ami történt, és semmi nem nyomta a lelkemet. Imádtam.

Mintha a számból vetted volna ki a szót- mormolta Nocte.-Én is imádom a futást, más miatt nem is érdemes váltani.

Tudom-kuncogtam.-Más miatt te sem lennél itt.

Eltaláltad-termett hirtelen mellettem. Krémszínű bundája súrolta az oldalamat, amitől hirtelen annyira megrémültem, hogy majdnem elbotlottam a mancsomban.-Mi miatt ijedezel?

Nem vicces-mordultam.

Bocsánat-hajtotta hátra a fülét.-Én nem…

Semmi baj-nevettem halkan, majd témát váltottam volna, ám ebben a pillanatban értük utól a falkánkat.

Hál’ Istennek!-fújtatott James.-Már azt hittem, nem találtok ide.

Már itt vannak-csitította Dr. Lucien. Bár James volt az alfa, az omega Charles Lucien volt, aki nyugalmat teremtett. Nem mellesleg Ő Noc apja is, ami miatt mindennél jobban tisztelem. És Nocte omega vérvonala miatt nem nézi jó szemmel James a szerelmünket. Valami miatt én lettem a béta már a váltásom napján, mert állítólag nemes vérvonalam van. Micsoda elmélet…

Itt vannak-mordult fel James-Elkapni mindkettőt!

Istenem, mi ez?-hallottam meg valamilyen női hangot, mire nem tudtam mit mondani. Más női falkatag nincsen rajtam kívül.

Te is hallottad, amit én?-pillantottam Noc-ra.

Nem, semmit-mondta. De én nem értettem, mi volt; amit hallottam. Mintha ismét tizenhárom évvel fiatalabb lettem volna, mert…mintha anyáé lett volna a hang, amit hallottam.

Hamarosan minden eltűnt, ami utunkat állta; és immár semmi nem szabott számomra határt. Futottam, mintha szárnyaltam volna. De ölni nem…nem bírtam.

Aurea-mordult fel James.-Te állsz ott mellettük! El kell ejtened!

Nem!-mondtam keményen, mire James alfa hangon mordult rám ismét.

Csináld, ha mondom!-nem tudtam mit tenni. Tennem kellett, amit mondott.

Hatalmas lendülettel rántottam le a női vámpírt, majdnem felkarmoltam a talajt teljes hosszában. Hiába nem bírtam ölni, most muszáj volt. Már majdnem megtettem, mikor…

Megpillantottam, kit is ejtettem rabul hatalmas mancsaimmal. Karamellaszín haja, tejfehér bőre; mintha a múltba repített volna; szemei félelemtől telten csillámlottak, mint amikor fára másztam; el sem hittem amit láttam.

Anyu…

Aurora-hallottam meg elhülten kimondott nevem. Nem bírtam elhinni,amit hallottam. Amint rájöttem, mit készültem tenni…mintha nem is én lettem volna.

Oldalra pillantva láttam, amit James apura mér hatalmas erejű, csattanó karmolásokat. Nem bírtam tétlenül itt állni.

Azonnal nekiiramodtam, és James-nek mentem, mire Ő azonnal rámtámadt. Nem, mintha ölni bírt volna falkabelit.

Mit csinálsz, kisasszony!?-mart újra a lábamba.-Mit hittél?

Nem ölheted meg-nyüszítettem.-Nem!

Ereszd el, James!-mordult fel Nocte.-Ne bántsd!

Ellenem fordult-szorított ismét a harapásán.-Mi miatt, Aurea?! Mi miatt?

Ők a szüleim-mondtam szinte sírva. Ekkor mintha valamilyen villám hasított volna kettőnk közé. Hirtelen elhátrált mellőlem, mire ismét talpra tudtam állni.

Esme?-mondta, mintha nem hinne annak, amit lát. De ami furcsa volt; valahonnal tudta, anyunak mi a neve.-Esme Platt? Kicsim?

-Apa?-mondta hitetlenül anya.-James Platt?

Nem értettem, mi történik. Anyu? James? Mint család? Nem hittem a fülemnek...

Annyira sajnálom!

Bocsánat! Bocsánat!

Tudom, már majdnem másfél hete nem volt friss, de valami miatt nem halad az írás :( Nincs erőm írni, ami ihlethiánnyal is jár. De inkább túl kritikus lettem magammal, és mindig visszatörlöm, amit leírtam. Soha nem annyira jó, mint szeretném. Remélem, nincs harag.

És ha már jelentkeztem, lenne itt valami...Ti mit szeretnétek? Szeretnétek, ha a mostani rész Aurora szemszögéből íródna? Elárulom, itt ismét találkozik a család, de nem átlagos találkozás lesz ;) Fontos lenne; ha leírnátok kommentbe, hálás lennék.

Puszi! Carly 

Jacob&Nessie

Sziasztok!

Most nem akármilyen képpel jelentkeznék, hanem valami mással. Íme Jacob és Nessie!!!Személy szerint nekem ők a második kedvenc párosom. :D Már rettenetesen várom a BD2-t és ennek örömére készítettem. Remélem, mindenkinek tetszik.

Puszi! Carly 

Díj

Üdv, mindenkinek! 

Ismét díjat kapott a blog, amit nem lehet eléggé megköszönni Alicebrandonnak és Winnie-nek :) Mindig hihetetlenül hálás vagyok, mikor díjjal jutalmaztok.

Szabályai:

1. Rakd ki a díjat blogra!

2. Köszönd meg annak, akitől kaptad!

3. Írj magadról 7 információt!

4. Küldd tovább 4 embernek!

5. Értesítsd őket a díjról!

Nem tudom, mit tudok magamról írni:

-Újabban imádom a Ramona és Beezus c. filmet

-Mindig sírok a Titanic-on, mikor látom

-Tűkön ülve várom a BD2-t (szerintem nem csak én)

-A kutyám a mindenem :)

-Hála nektek, nőtt az önbizalmam az elmúlt 2 év alatt

-Írás nélkül mivé lennék?

-Az önkritikám hatalmas

Akiknek küldeném:

Juliet

Calistro

Froeira

LaMes

Prince&Princess

Sziasztok!

Most ismét jelentkeznék a mai napon, mégpedig néhány képpel. Íme Prince Carlisle és Princess Esme :D Nem is tudom, mi miatt, de kipattant a fejemből az ötlet, mikor valamelyik nap előjött a 'szőke herceg fehér lovon' kifejezés :) Miért is ne?

Puszi! Carly

Kellemes Ünnepet!

Sziasztok!

Szeretnék mindenkinek kellemes ünnepet kívánni! :) Mindenki pihenjen, amennyit tud; és minden lánynak sok locsolkodót, a fiúknak (ha vannak itt ilyenek) pedig hatalmas mennyiségű csokitojást :D

Puszi! Carly

Elhagyva XLIV. Fejezet

Sziasztok!

Siettem, amennyire csak tudtam, és el is készültem ezzel a kicsit rövidebb átvezető fejezettel. Remélem, mindenkinek tetszeni fog, és amit tudom, hozom a fordulópontnak számító fejezetet is :) Köszönöm mindenkinek a türelmét :)

Puszi! Carly

(Carlisle szemszöge)

1922. február 23.

Kedves Naplóm!

Immár minden rendeződni látszik az életemben, ami Carlisle eltűnése óta elromlott benne. Minden semmissé lett nélküle, de mintha az én kis csillagommal minden szebbnek tűnne. Mintha ismét teljesebb lennék…

-Istenem-sóhajtottam, miközben szerelmemre pillantottam naplója lapjairól.-Mi mindenen mehettél át nélkülem.

-Aurorával minden könnyebben ment-mondta őszintén.-De a hiányod mindig is ott volt a lelkemben. Mint most az övé…

-Ssshh, nincs semmi baj-simítottam meg a vállát.-Reméljük, minden rendben van vele. Szerintem hamarosan ismét velünk lehet. És honnal tudom?-Erre tanácstalanul rámemelte bánatos szemeit, mire folytattam.

-Mert Ő mindig mellettünk marad-mutattam a szívemre.-Itt bennt. Mostmár itt él a lelkünkben mindörökké.

-Tudom-csillant fel arcán némi remény-, de inkább mutatnék valamit-azzal elkezdett átlapozni a kicsiny könyv oldalain. Pillanatok múltak el, mire ismét elmerülhettem Esme emlékeiben.

1922. május 22.

Kedves Naplóm!

Mi minden történt eddig ezalatt az öt hónap alatt, de amiben ma volt részem, az semmihez nem volt hasonlítható. Pont itt ültem, mikor az én csillagom megmozdult a pocakomban. Attól a pillanattól kezdve mindig mellettem van, most is itt mocorog. Nem is tudom, miként alszom majd el, ha ilyen marad. Bár itt lenne már Ő is…itt…

-Ezt a hatodik hónap határán írtam-simította meg az oldal peremét.-Annyira örültem Aurorának, mintha az életemet nyertem volna vissza. Ha Ő nem lett volna, mindenemet elvesztettem volna.

-Sajnálom-pusziltam meg az arcát.-Miattam mentél át ennyi mindenen. Ha melletted lehettem volna, ott lettem volna, mikor Aurora a világra jön. Én lettem volna ott, nem más; és én adtam volna a lányunkat karjaidba. Annyi mindent tehettem volna.

-Nem kell ennyi volnát használnod-pillantott szemeimbe.-Te mindent megtettél, amit egy jó apának tennie kell. Mellette voltál, mikor én nem lehettem; ha fájdalma volt, mindig hozzád szaladt. Te voltál neki a minden.

-Hiányzik-sóhajtottam.-De annyira rossz múltként gondolni rá. Ő nem halt meg. Él, ha nem is mellettünk.

-Én is remélem-mondta halkan.-Jobb remélni valamit, mint tudni, ami minden szülő rettegett álma…

-Kincsem-simítottam meg álla vonalát-, ne sírj! Ma nem kellene sírnod.

-Tudom-bólintott.-De minden annyira távolinak tűnik. Minden emlékem annyira homályos; mintha köd lenne az elmémen.

-Elhiszem-nyomtam puszit ajkaira.-De amint kitisztul az elméd, minden emlék kitisztul vele. Én is átéltem, amit te.

-És te mikorra tanultad meg uralni a...

-Nem volt annyira nehéz. Mivel nem ittam...nem állati élelmet, nem hiányoltam. Minden az önuralmon múlik.

-Én nem hinném, hogy menne-mondta bizalmatlanul.-Annyira fáj, amit a torkommal csinál…mintha nem lenne bennem semmi emberi. Mintha minden pillanatban azt suttogná valami…Ölnöd kell!

-Nincs semmi baj-simítottam meg karamellaszín tincseit.-Nem kell félned. Nem lettél más, mindössze vámpír lettél. Nem kell rossznak lennünk; nem kell vámpírként élnünk…Élhetünk emberként.

-Hihetetlen-kuncogott fel halkan-, annyi optimizmus van benned.

-Ez nem optimizmus-ellenkeztem.-Mindössze látom, milyen emberi maradtál mindezek után, ami történt. Ha nem lenne benned ott a lelkiismeret, nem félnél a feletted uralkodó ösztön kitörésétől.

-Biztosan nem haltam meg?-pillantott rám kételkedve.-Csak mert nem hiszem el, amit a szememmel látok. Nem érdemelhettem az élettől ilyen csodálatos embert, mint te.

-Nem haltál meg-simítottam meg az arcát.-És mostmár mindörökké élhetünk…ha Aurora nélkül nem is teljes életet...

A friss...

Sziasztok!

Tudom, kicsit már régen volt friss, amit hihetetlenül sajnálok! Nem szerettem volna elhanyagolni az oldalt. De most jó hírrel érkeztem :) Habár kicsit rövidebb lesz, mint a többi, de már készülőben van.  Annyit elárulhatok, hogy valamivel békésebb rész lesz, és ami ez után következik abban nem tudom, mennyi meglepetés lesz, de Aurora visszatéréséről fog szólni :) Szóval kérnék még egy pici türelmet :) Ha ma elkészül, azonnal felrakom; ha nem, akkor meg hétfőn mindenképp. 

És mielőtt elfeledném, szeretném megköszönni a számomra tanácsot adóknak a segítségüket :) Jól esik, hogy számíthatok az olvasóimra még kicsit nehezebb helyzetekben is.

Puszi! Carly