Hát ez a fejezet is megérkezett. Nagyon szerettem ezt a történetet legalább annyira, mint az előzőt. Köszönöm mindenkinek, aki olvasta, és nemsokára érkezik az új történet is. Jó olvasást ehhez a búcsúrészhez!
Puszi!
Carly :)
u.i.: Ha valakit érdekelne majd egy kis titok...komiba írja meg a kérését!
~*~
(öt évvel később)
(Esme szemszöge)
Mit meg nem tenne az ember az idő megállásáért… Mikor még nem ismertem Carlisle-t, gyakran én is ezt kívántam. De talán inkább azt, hogy bár visszamehetnék. Különösképp akkor gondoltam erre, mikor Charles kegyetlenül elbánt velem azon az éjjelen. Inkább meg akartam halni, mintsem tovább szenvedni. Aztán megláttam őt.
Hirtelen minden megváltozott. Élni akartam, méghozzá vele, de akkor még ezt én magam sem tudtam. Egyszerűen bíztam benne, és nem üldöztem el magam mellől, mint a többi orvost. Jobb pszichológusom volt, mint bárki más a kórházban. Meghallgatott és támogatott annak ellenére, hogy tudta mennyire helytelen, amit valójában tesz. Igen, már akkor is láttam, hogy nem egyszerű orvos-beteg viszony lesz köztünk, hanem annál sokkal több...valami jobb.
Aztán amikor megcsókolt, már teljesen biztos voltam minden érzésemben. Őt akartam…mindig. Nem is hittem volna, hogy ilyen erős érzelmek is léteznek a földön.
Az első éjszakánkon is olyat tapasztaltam, amit soha azelőtt. Ő nem volt durva sem követelőző. Hozzám alkalmazkodott, és én is viszont. Olyanok voltunk, mint egy egész két fele. Mintha már az ég is egymásnak teremtett volna azért, hogy egymást szeressük hosszú időn keresztül.
Az már csak tetőzte a csúcsot, mikor kiderült a terhességem. Vele valósággá vált az, ami számomra elérhetetlennek tűnt tizehat éves korom óta. Rose és Jazz érkezésével az életem száznyolcvan fokos fordulatot vett, ami egyenesen a határtalan boldogság felé vezetett. Mintha csak egy lökésre lett volna szükségem a sorstól, hogy elinduljak a helyes irányba.
Persze az én életem sem volt fenékig tejfel, és ezt pontosan tudtam. Charles továbbra is fájdalmat okozott, ha testileg nem is, de lelkileg igen. Csak a szerencsén múlott, hogy öt évvel ezelőtt ez nem fajult fizikai bántalmakká.
Aztán megérkezett Edward is, aki minden nehézség ellenére egészséges, csupa szív, intelligens kisfiúvá cseperedett ezalatt az idő alatt. Kicsit aggódtunk, hogy az oxigénhiány miatt esetleg gondjai akadnak a beszédtanulásban, de ebből semmi nem volt észrevehető. Már egy évesen elkezdett beszélni, és a szókincse is egyre csak bővült az idő múlásával.
Kilenc év múlva úgy éreztem, végre én is révbe értem.
-Szívem, mikor jönnek a szüleid?-lépett mögém Carlisle, miközben egy apró puszit nyomott a fejem búbjára.
-Nemsokára itt lesznek-helyeztem el az utolsó kristálypoharat is az asztalon.-Remélem, a gyerekek is jól érezték magukat a városban.
-Biztosan-karolta át a derekam.-És mennyi az a nemsokára?
-Még körübelül egy óra-válaszoltam.-Miért?
-Csak mert…ha van kedved-hajolt közel a fülemhez-felmehetnénk a hálóba.
-Nocsak, Dr. Cullen-fordultam felé nevetve.-Korábban szeretné megkapni a karácsonyi ajándékát?
-Ha nem lenne gond-simította végig a combomat.-Ennyi nekem is jár, nem gondolod?
-Még több is, mint amennyit én adni tudok-csókoltam meg lágyan, miközben lassan elindultunk a hálószobánk felé. Hihetetlen volt, hogy ennyi idő után, még mindig ilyen érzéseket váltott ki belőlem akár egyetlen csókja is. Mintha még mindig azon a napon lennék, amikor először ajándékozott meg ezzel a csodás érzéssel.
-Csodás vagy-sóhajtotta, miközben lassan eldöntött az ágyon.-Nem is találhatnék magamnak szebb karácsonyi ajándékot.
-Pedig közel negyvenhez már én sem vagyok olyan fiatal-nevettem fel halkan.-És az sem fair, hogy rajtad meg se látszik.
-Hidd el, a te vonásaid is ugyanolyanok, mint akkor-hajolt ismét ajkaimhoz.-Az én szememben nem változtál.
-Ennél szebb bókot nem is kaphatnék-vontam közelebb magamhoz, mire ő azonnal elkezdte kigombolni a blúzom gombjait. Folyamatosan haladt lefelé, miközben apró csókokkal borította be a testem minden kis szegletét. Egészen addig a pillanatig…
-Kicsim, megjöttünk!-hallottam meg édesanyám hangját a földszintről, mire mi azonnal szétrebbentünk.-Hol vagytok?
-Azonnal megyünk!-válaszoltam, miközben sietve visszagomboltam a felsőmet.-Kicsit hamarabb jöttek-néztem bocsánatkérően Carlisle-ra.
-Semmi gond-csatolta vissza a nadrágövét.-Most az a lényeg, hogy együtt van a család. Majd máskor bepótoljuk.
-Túlságosan is megértő vagy-nyomtam puszit az arcára, miközben sietve indultunk el a földszint felé. A gyerekek közben már levették a kabátjukat, és mind a hárman izgatottan nézegették az idő közben kirakott ajándékokat.
-Szerinted ebben mi van?-rázogatta meg az egyik kis dobozt Edward.
-A hangjából ítélve valamilyen ékszer-állapította meg Jazz.
-Akkor valószínűleg az nem a tietek-vette el Rose kisebbik fiunktól a kérdéses ajándékot.-Vagy netán valamelyikőtök nyakláncot szeretett volna?
-Nem , de az is lehet, hogy középkori láncok vannak benne-nevetett fel Jazz.-Azt hogy teszed a nyakadba?
-Majd megoldom-szegte fel az állát. Ezt már mi sem bírtuk ki nevetés nélkül.
-Gyerekek, kicsit lassabban-kuncogtam halkan.-Még a végén eltörik valami.
-De honnal tudjuk, melyik ajándék kié?-nézett ránk kíváncsian Edward.
-Mindenkire jellemző valami-kezdtem magyarázatba.-A dobozokon ott van az a jellemző dolog egyfajta jelzésként. Keressétek meg!
-Szerinted én mi vagyok?-nézett Eddy izgatottan Jasperre.
-Az az egy biztos, hogy kerüld a rózsaszín és hercegnős dolgokat-kötötte az orrára.
-Haha, nagyon vicces, humorkirály-lökte meg Rose.
-Most miért? Te vagy, aki állandóan cicomázza magát a tükör előtt. Még anya sem tölt ennyi időt a fürdőben.
-Ez nem igaz!-mordult rá, azonban én közéjük álltam.
-Ugyan, gyerekek-simítottam meg az arcukat.-Ezen mi értelme vitatkozni?
-Igazából nagyon is sok-mondta halált megvető komolysággal lányom.-Ha nem leszek elég szép, mit mondanak az osztálytársaim?
-Te mindig gyönyörű vagy-pusziltam meg az arcát.-Ne törődj azzal, ha vaalaki megszól valami miatt.
-A legutóbb azért bántottak, mert szőke vagyok-csöppent le egy könnycsepp az arcáról.-És szőke nős vicceket mondtak rólam, meg hogy buta vagyok.
-De hát ez nem igaz-guggoltam le hozzá nyugtatóan.-Kiváló jegyeid vannak, mindenből jeles vagy, akkor miért szomorkodsz? Egyáltalán ki mondja ezt?
-Jacob-szipogta.-És mindig belém köt. Jasper véd meg állandóan.
-Jaj, a fiúk már csak ilyenek-legyintettem.-Életkori sajátosság, bár szerintem apátok erről több mindent tudna mesélni.
-Miért is?-vonta fel erre a szemöldökét szerelmem.
-Mert te is voltál kisfiú. Csak elkövettél valami rosszaságot, nem?-kíváncsiskodtam.
-Hát…volt valami-köszörülte meg a torkát.-De ez szigorúan férfi titok, úgyhogy…
-Apa, meséld el!-csillant fel Jazz szeme.
-Igen, apa, mesélj!-csatlakozott hozzá Edward is.
-Ha ennyire szeretnétek-nevetett fel halkan, majd mind a hárman félrevonultak a karácsonyfa alá. Rose velem együtt odaült az asztalhoz, ahol anyukám már jó ideje figyelt minket. Szavak nélkül is tudtam, mennyire boldog.
-Mondtam már, milyen büszke vagyok rád?-sóhajtott fel mosolyogva.-Nem semmi, amit ezzel a három gráciával művelsz.
-Néha szükség van némi anyai szigorra, de még sosem voltak szemtelenek-öleltem magamhoz Rosie-t.-Na meg a kis hercegnő néha túlzásba viszi a szépítkezést.
-Nem is-ellenkezett kuncogva.
-De, kicsim, néha elég sok ideig vagy bent a fürdőben, ami miatt mindenki késni kezd-mondtam komolyan.-De nincs ezzel semmi gond, csak akkor kelj korábban!
-Megpróbálom, csak ez kicsivel nehezebb, mint gondolnád-forgatta meg a szemeit.-Nem voltál diák?
-De, és még most is iskolába járok, akár csak te-koppintotam az orrára.-Na, szólj a fiúknak, mert kihűl a vacsora!
-Azonnal-pattant fel mellőlem, majd pár pillanattal később már át is rohant a nappaliba. Úgy éreztem, másra nincs is szükségem. Itt vannak a gyerekeim, a férjem, a családom…Mindenki megvan.
Vége
Szia!
VálaszTörlésÓh, úgy sajnálom, hogy véget ért ez a történet! :(
De nagyon szerettem olvasni és már izgatottan várom a másiknak a folytatását! :)
Örülök, hogy végül minden ilyen jól alakult. Megérdemelték ezt a csodálatos életet és a boldogságot, amit végül kaptak az élettől. :) Különösen Esme, aki éppen eleget szenvedett már előtte.
Szegény Carlisle nem kaphatta meg a karácsonyi ajándékát, mert hamarabb hazaértek a gyerekek :P
Na, de majd később :D
A gyerekek nagyon aranyosak voltak! Különösen Rosalie. :D Olyan igazi kislány, aki szereti cicomázni magát. :)
Nem is értem, miért piszkálják őt a suliban... Na, de majd kinövik a fiúk azt is. :)
Én egyébként nagyon kíváncsi vagyok arra a titokra! :D
Puszi:
Winnie
Szia Carly!
VálaszTörlésNe haragudj hogy az utóbbi időben elhanyagoltam a blogod, de rengeteg dolgom volt, meg amúgy is eltiltást kaptam.. :// Nagyon sajnálom hogy véget ért a töri. Ó, a kis Rosalie olyan édes volt...:DD Remélem még hozol valami jó kis sztorit, mert szerettem nagyon az irományaidat! Esetleg folytatás??(; Vagy nem gondoltál erre??? Na ezt igazából rád bízom! :DD
puszíí♥♥♥
Szia!
VálaszTörlésSajnálom, hogy véget ért a történet nagyon szerettem olvasni. Rose a tipikus kislány, aki szereti cicomázni magát, szerintem ez érthető. Szerintem nagyon jól áll neki a szőke haj nem értem miért bántják a suliban. Bár Jacobtól nagyon nem is várhatunk mást. A fiúk annyira édesek voltak, amikor Edward megkérdezte, hogy mik a rá jellemző vonások, és Jazz azt válaszolta, hogy kerülje a rózsaszín hercegnős dolgokat. Szegény Carlisle nem kapta meg a karácsonyi ajándékát? De majd ha a gyerekek lefeküdtek aludni bepótolják :) Egyébként engem is érdekelne az a titok.
Puszi:) Alicebrandon
Sziaa!
VálaszTörlésJááj, máris vége? :O
Eddig alig volt időm beleolvasgatni az oldidba, mire meg végre ideérek befejezed. :/
Nade mindegy: nagyon tetszett a történeted véége. :D Olyan széép volt, jól megfogalmaztad, meg minden. ááh.♥
Remélem minél hamarabb hallunk rólad viszont, egy új sztorival előállva.:D
Sok puszii: LaMes Grock.♥
ui: Ha nem lenne probléma benéznél a legújabb blogomra? Most kezdtem el, és kíváncsi vagyok mi a véleményed az alapsztoriról. A komidat persze meg fogom hálálni, nálad is véleményezek (új sztori esetén). :D Egy cserét is kérhetnék? Légyszi nálam válaszolj! Köszii.♥
az oldim címe: http://flirtsandalfas.blogspot.com
Szia, Winnie!
VálaszTörlésÉn is szerettem írni, és kár hogy vége :( De jön az új, ami tele lesz izgalmakkal és váratlan meglepetésekkel, ezt megígérhetem ;) Nem az lesz, amire számítotok :D
Igen, megérdemelték a boldogságot, és Carlisle nem kaphatta meg előbb az ajándékát ;) De majd legközelebb xD
A titok pedig a következő:
Mikor Carlisle hat éves volt, akkori legjobb barátjával, Elezarral elkószáltak az erdőben, és szerencsétlenségükre eltévedtek. Több mint három napig bóklásztak, mire hazataláltak, és büntetésként nem lovagolhatott Villámon (mint tudjuk ez volt Carlisle apjának a lova), ezen kívül pedig egymással sem találkozhattak jó pár hétig. Később Elezar Dél-Amerikába költözött Brazíliába, ahol a nagyszülei laktak, így Carlisle-lal megszakadt a kapcsolatuk.
Na ennyi lenne :) Nem nagy titok, de mindenképpen rámutat Jasper és Edward izgága jellemének mivoltára xD
Puszi!
Carly :)
Szia, Vanília!
VálaszTörlésSemmi gond, nem haragszom :) Örülök, hogy most írtál :)Igen, Rosalie tipikus kislányként viselkedett :D
Igen, nemsokára érkezik is a következő sztori :) Már talán a hétvégén :D
Folyatása nem igazán lesz, esetleg novellák még jöhetnek hozzá :)
Puszi!
Carly :)
Szia, Alicebrandon!
VálaszTörlésÉn is sajnálom, de ez van. Egyszer minden dolog véget ér :)
Jacob már csak ilyen, de minden fiú kinövi idővel :)
Hát furcsa is lett volna, ah Edward kap valamilyen Barbi babát xD De nem kapott erről biztosítalak :)
Carlisle sem ünnepelhetett előre, de majd ha a gyerekek elalszanak xD
A titkot leírtam Winnie kommentjéhez!
Puszi!
Carly :)
Szia, LaMes!
VálaszTörlésSebaj, majd a következőt :) Nemsokára az is érkezik, méghozzá elég hamar, ami egy nagyon misztikus és izgalmas eseményekkel teli történet lesz :D
Köszönöm szépen minden szavad! :)
Már be is néztem hozzád, írtam is, és ki is raktalak :D Na meg rendszeres olvasód is lettem :)
Puszi!
Carly :)
Szia!
VálaszTörlésHuh, olyan gyorsan jöttek egymás után a frissek, hogy alig tudtam követni... Majdnem kihagytam az utolsó fejezetek egyikét és csak olvasás közben jöttem rá, hogy valami nem stimmel, nem ennek kéne következnie... :D És visszanézve megláttam, hogy nemcsak, hogy új fejezet, de még az új történet első fejezete is fel lett rakva. Egy kicsit elmaradtam vele :)
Annak ellenére, hogy nem mindig írtam az időhiány miatt már itt a végefelé komit, nagyon szerettem olvasni a történetet és mindig azonnal felnéztem, ha láttam, hogy friss fejezetet tettél fel :)
Szomorú vagyok, amiért vége lett ennek a történetnek :( Az eddigi kettő közül engem ez fogott meg jobban, talán azért, mert ez több fejezetből állt és így jobban ki tudott bontakozni és jobban el is lehetett merülni benne :) Még most is szívesen olvasgatok vissza régebbi fejezeteket belőle :) Az viszont biztos, hogy ők megérdemelték ezt a hosszú történetet, hogy végre boldogok lehessenek :D Nélküled nem ment volna ;) :D
Az epilógusra térve, amellett, hogy a történet vége miatt szomorkodtam, egyben mosolyogtam is :) Örültem, hogy végre felhőtlenül boldogok és hát, nem gyakran lehet látni ilyen nagy és boldog családot :)
Rosie piszkálása engem is meglepett, de az is biztos, hogy manapság azt közösítik ki, akinek jó jegyei vannak, hacsak nincsen hatalmas szája... Sajnos ez ellen nem lehet mit tenni. A szőkenős viccek is ezért irányulhattak felé. Hiszen gondolom, nem ő az egyetlen szőke lány az osztályukban. Viszont ez a hosszadalmas készülődés nála... vajon miért nem lepett meg, hogy már kislányként is ilyen lehetett? :D És ismét a piszkálódásra térve, csak azért csinálják ezt a fiúk, mert Rose tetszik neki, ez egyértelmű :D A lányok meg gondolom, irigységből :D
Carlisle titka... Először azt hittem, Esme majd rákérdez később, de úgy tűnik, tévedtem :D Mi viszont már így is tudjuk :D
Huh, jó hosszúra húztam ezúttal, de ez a történet minimum ennyit megérdemel :) Még így is úgy érzem, hogy nem tudtam mindent elmondani, amit akartam :)
Puszi: Juliet
Szia, Juliet!
VálaszTörlésHuh, ez tényleg jó hosszú lett xD De nem baj :) Örülök neki, hogy ismét írtál :)
Teljesen megértem az időhiányt, nekem is sokszor nincs időm olvasni, csak megírni a saját fejezeteimet. De amikor végre lenyugodnak a kedélyek, mindent be szoktam pótolni :)
Igen, aki okos vagy valamilyen okból más, azt gyakran piszkálják. Na meg a jó jegyek...Igen, a fiúk általában azért tezsik, mert tetszik nekik az a lány :) Bár Jacob esetében ez puszta éretlenség volt :)
Rosalie tipikus kislány xD
Én is szomorú vagyok, hogy véget ért a történet, de már nemsokára jön a következő történet második fejezete :)
Puszi!
Carly :)