Ez az utolsó fejezet a Breaking Dawn előtt. Már nagyon várom, és ezzel szerintem nem csak én vagyok így. Ha lehetne, már a moziban ülnék. Ebben a fejezetben csak romantika lesz, ami nem is meglepő, mert már teljesen a leendő film hatása alatt vagyok :)
És lenne egy kérdésem is...
Szeretnétek, ha innentől felgyorsulnának a dolgok? Ez alatt az értem, hogy minél hamarabb jöjjön-e a misztikus rész, amihez a kapcsolatuknak is gyorsulnia kell.
Puszi!
Carly :)
(Esme szemszöge)
Mire mindent elfogyasztottunk, már minden csillag fent volt az égen. A hold halovány fénye sejtelmesen sütött le ránk az ég egyetlen világító pontjaként, amit a csillagok, mint ezernyi kis gyertya ölelt körül a végtelennek tűnő feketeségben. Mintha nem is a földön lettem volna.
Az erdő sötétje sem zavart már. Carlisle mellett teljes biztonságban éreztem magam, és amint ott feküdtünk egymás mellett, már nem éreztem magamban semmi féle szorongást. Mellette minden olyan más volt…
-Min gondolkozol?-pillantott a szemeimbe.
-Sok mindenen-válaszoltam.-Rajtad is.
-Mit gondoltál rólam?-nézett rám kíváncsian.
-Hogy melletted nem eshet bajom-húzódott arcomra apró pír.-Melletted nem kell tartanom semmitől. Mintha az őrangyalom lennél.
-Őrangyal-nevetett fel halkan.-Azt hallottam, az angyalok csak akkor lépnek kapcsolatba földi halandóval, ha azoknak szükségük van rájuk. Én még is itt vagyok.
-Mert szükségem van rád-húztam végig ujjaimat izmos alkarján.-Mindennél jobban.
-Mindennél?-csillant fel a szeme erre a mondatra.
-Mindennél-mondtam határozottan. Nem bírtam megállni, hogy le ne cseppenjen egy aprócska könnycsepp az arcomon. Valami miatt annyi érzelem tört fel belőlem hirtelen, amennyit még sosem éreztem. A szívem mintha egy hevesen vágtázó paripa szíve lett volna, ami lángokba borult minden megtett lépés után, és megállás nélkül zakatolt volna a mellkasomban.
Csak ekkor vettem észre, hogy Carlisle arca már sokkal közelebb van az enyémhez. Kezeivel gyöngéden lesöpörte az arcomon megpihent könnycseppet, majd ujjaival elmorzsolva húzódott hozzám kicsivel közelebb. Már éreztem forró leheletét is, ami az egyre gyorsabban emelkedő mellkasából tört fel, és szinte már csak alig pár centi választott el azoktól a puha ajkaktól, amik nemrég az arcomat érintették. Talán csak álmodom mindezt?
Ekkor ajkait hozzáérintette az enyémhez. Nem mertem mozdulni, de nem is ellenkeztem. Arra vártam, hogy ő folytassa, amit elkezdett. Pár pillanattal később ismét hozzám hajolt, ám csókja ezúttal már határozottabb volt. Éreztem benne a lángolást, ami az előbb még inkább óvatosság volt. Én még mindig nem tudtam megmozdulni. Szerettem volna…de nem tudtam. Féltem.
Láttam, mennyire megrémült reakcióm láttán, ezért nem késlekedhettem tovább. Össze kellett szednem magam. Mikor ismét hozzám hajolt, már én voltam az, aki közelebb vontam magamhoz. Csókunk lassan elmélyült, én pedig annyira elgyengültem, hogy kénytelen voltam hanyatt dőlni a lepedőn. A kezeim már nem voltak képesek megtartani a súlyomat.
Eközben Carlisle egy pillanatra sem szakadt el tőlem, az arcom mellett támaszkodva folytatta tovább ajkaim csókolását. Pár pillanattal később azonban elhúzódott.
-Szeretlek!-zihálta.-Mindennél jobban.
-Én is szeretlek!-pusziltam meg ismét.-Ha tehetném…itt maradnék veled…míg fel nem kell a nap.
-Sajnos indulnunk is kéne-sóhajtott fel halkan.-Már elmúlt tíz.
-Mikor láthatlak ismét?-csillantak fel a szemeim.
-Minél hamarabb-simította meg az arcomat, majd a kezeinket egymáséba kulcsolva indultunk el az otthonom felé…
(Carlisle szemszöge)
-Köszönöm neked ezt a csodálatos estét!-fordult velem szembe, mikor az ajtó elé értünk.-Nem is lehetett volna szebb befejezése ennek a napnak.
-Nincs mit köszönnöd-mosolyogtam. -Inkább én tartozom hálával.
-Hálával?-nevetett fel halkan.-Semmivel nem tartozol. Inkább mondd…Mikor találkozunk újra?
-Mit szólnál a holnaphoz?-vetettem fel ötletként.-Csak mert nem igazán tudnám, mivé lennék nélküled hosszabb időn át.
-A holnap tökéletes-simította meg a karomat.-Nekem nincs semmi dolgom.
-Ennek kifejezetten örülök-emeltem ajkam ismét ajkaira.
Hihetetlen érzés volt őt megcsókolni. Mintha valami természetfeletti csoda lett volna, amit nem is vagyok méltó magamnak tudni. Minden érintése újabb lángot gyújtott bennem, ami csak nőtt és nőtt…nem is tudtam, mi lehet ennél csodásabb.
Észre sem vettem, a kezem mikor csusszan a derekára. Szinte nem is voltam ura a mozdulataimnak, de ez láthatóan őt sem zavarta, ami rám is bátorítólag hatott. Ha tehettem volna, most azonnal a karjaimba kaptam volna, és elvittem volna innen, hogy az egész estét együtt tölthessük. Nem akartam elszakadni tőle…
-Most már be kell mennem-vált el tőlem hirtelen.-Nem lenne jó, ha anyám rosszat hinne rólad.
-Rendben van-sóhajtottam.-Akkor holnap…
-Itt a házunk előtt-mondta lelkesen.-További kellemes estét!
-Viszont!-nyomtam puszit az arcára, majd lassan indultam útnak az otthonom felé.
Ha tehettem volna, inkább vele maradtam volna. Tovább akartam csókolni, ismét hozzá akartam érni… Még az ablakon is bemásztam volna, pedig már nem voltam ifjú udvarló. Semmi szükség nem lett volna erre a drasztikus lépésre, de valami miatt még is meg akartam tenni. Ekkor jöttem rá valamire…Menthetetlenül szerelmes voltam.
Szia!
VálaszTörlésJaj, szóhoz sem jutok :') Annyira szép fejezet volt és tényleg olyan romantikus :) Élvezet volt olvasni, ahogy leírtad a környezetet, aztán az érzéseiket is... Olyan gyönyörűen megfogalmaztad :) És végre elcsattant az első csók is :) Aztán a második meg a harmadik is... :D Örülök, hogy végre tovább léptek és az érzéseiket is ki merték mondani :) Főleg Carlisle itt a végén *.* A folytatással kapcsolatban... hát, nem is tudom, mit mondhatnék :) Egyfelől már nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mi lesz a misztikum a történetben, viszont olyan jó ezeket a romantikus fejezeteket is olvasni... :) Úgyhogy most nagy választás elé állítottál minket, legalábbis engem biztosan :D Én mégis arra szavaznék, hogy ne legyen még időugrás, hanem szép lassan bontakozzon ki a szerelmük :) Szerintem a film után ehhez több hangulatom lesz, minthogy belecsapjunk a bonyodalmak(?) és misztikumok közepébe :)
Várom a folytatást, na meg persze már a filmet is :D Csak két nap *.* És nekem sikerült egy nappal előrébb hoznom a mozit ^^
Puszi: Juliet
Szia!
VálaszTörlésÓh, Istenem, ez annyira gyönyörű fejezet lett! :')
Hirtelen nem nagyon találok szavakat, mert tényleg annyira szépen leírtál benne mindent, hogy az hihetetlen. :)
Örülök, hogy végre elcsattant köztük az első csók, annak meg pláne, hogy utána még több is volt és, hogy bevallották egymásnak az érzéseiket. :)
Furcsa, de van egy olyan érzésem, hogy ennek az "őrangyal" dolognak még később lesz jelentősége. Lehet, hogy nem erre gondoltál, amikor a misztikumot említetted, de nekem így a fejezetből ez ugrott be hirtelen. :)
A folytatással kapcsolatban én is inkább arra szavaznék, hogy még ne legyen időugrás, mert olyan jó ezeket a fejezeteket olvasni. :)
Alig várom a folytatást és én is nagyon várom már a filmet is! Hihetetlen, hogy már csak két nap van hátra, bár ez nekem amúgy nem sokat számít, mert csak vasárnap fogom látni... de majdcsak elszalad az a kis idő :D
Puszi:
Winnie
Halihóó!
VálaszTörlésNa, hát végre én is ideértem hozzád, jöttem újra komizni!
Irtóóóra tetszett a hatodik fejezet, szerintem ez eddig a legjobb!
Elsőő csóók! ♥ Már nagyon vártam! :D
Egyre jobb és jobb leszel szerintem... De vigyázz: Stephanie Meyer a végén még féltékeny lesz rád!
Nagyon várom a folytatást, végre elkezdődik az "igazi" románc! Siess, siess, siess!
:D
Ami pedig a kéréseddel kapcsolatos: szerintem ne siettesd a misztikus dolgokat. Én személy szerint még tudok rá várni, anélkül is elég sokszínű a történeted. :D Ráérsz később is kibontakoztatni a sztori "varázslatos" oldalát.
Ennyi lettem volna, siess a következő fejezettel, és légyszi szólj ha feltetted! (elég figyelmetlen vagyok, úgyhogy előre bocsi, hogy eddig nem vettem észre amikor felraktad)
Üdv: LaMes Grock. ♥
Szia, Juliet!
VálaszTörlésIgen, végre megtörtént az a bizonyos csók :) Aztán a második és a harmadik is xD Carlisle fülig szerelmes, ez nem is kétség :) De Esme is az, csupán neki kicsit több időre volt szüksége ehhez a lépéshez :) De a kapcsolatuk nemsokára majd gyorsulni kezd :)
Akkor még kicsit romantikázunk, de a misztikum előtt is lett volna még romantika, nem is kicsi ;)
Puszi!
Carly :)
Szia, Winnie!
VálaszTörlésVan valami jelentősége az őrangyalnak, de nem mondom el, hogy mi ;) Azt viszont elmondom, hogy nem konkrétan angyal lesz a misztikum, hanem valami más ;)De nem árulok el többet.
Még jön akkor a romantika, de nemsokára a fordulópontot is tervezem az életükbe, ami valamilyen szinten romantikus dologok előznek meg. Nem is kicsit :)
Sietek a folytatással!
Puszi!
Carly :)
Szia, LaMes!
VálaszTörlésKöszönöm, de azért nem vagyok annyira jó, mint Stephenie xD Közel sem :) Az első csók mindig mérvadó :D És most már valóban igazi románc veszi kezdetét, és ez a románc lesz minden cselekmény alapja :)
Akkor még jön a romantika :D
Puszi!
Carly :)
Szia!
VálaszTörlésIstenem ez a fejezet sikerült eddig a legszebben ( mármint at első hat közül :D ) Gyönyörű volt. Igaz hogy nem volt benne cselekmény. de az érzelmek és a csók bőven elegendő volt egy ilyen jó fejezethez. Úgy örülök hogy végre bevallották egymásnak és Esme esetében saját magának is az érzése(i)ket. És a környezet is, haa olyan szép lehetett. Simán oda tudom magam képzelni, ezért ismét gratulálok :) Nem is szaporítom a szót, megyek tovább ;)
puszi^^
Szia, Violet!
VálaszTörlésÖrülök, hogy ez volt a kedvenced :) Igen, innentől kezdve felgyorsulnak majd köztük a dolgok, de szerintem ez nem meglepő ;) Az érzéseik nagyon erősek egymás iránt, és ez fogja őket átsegíteni majd a legnehezebb időszakokban.
Már megyek is a következő komidhoz!
Puszi!
Carly :)