Sziasztok!
Már meg is érkeztem a folytatással. Annyit elárulok, hogy a következőben már az esküvőről lesz szó utána pedig dilemma, dilemma és dilemma. Ebben pedig minden az esküvő körül forog, remélem tetszeni fog.
Puszi!
Carly :)
(Esme szemszöge)
Mit is mondhattam volna erre? Talán nem mondtam ki, talán nem beszéltem róla; de már az óta a felesége akartam lenni, mióta álmaimban láttam. Az aranyszín szemei félelemmel telten merültek el az én tekintetemben, mintha nem hitt volna abban, amit mondani akartam minden pillanatban. A vér szinte száguldott az ereimben, mintha menekülni akart volna a testem emberi börtönéből, mikor ajkaim suttogni kezdtek.
-Igen-válaszoltam.-Ezerszer is igen.
Erre a szavamra arca minden bizonytalansága elpárolgott. Szemei felragyogtak, arca mosolyra fakadt, miközben ajkaival szelíden kezdte el simogatni az én ajkaimat. Én halk sírásban törtem ki, és nem bírtam nem magamhoz ölelni az enyémnél kicsivel hűvösebb testét. Annyira csodás érzés volt, mintha a szívem kirepült volna a mellkasomból és most az egekben járna. Talán akkor voltam utoljára ennyire boldog, mikor Aurorát először a kezemben tartottam.
-Az én Esmém-nevetett fel halkan.-Az én menyasszonyom.
-Az én Carlisle-om-simítottam meg az arcát.-Szeretlek.
-Én is szeretlek-simított ki egy tincset arcomból.-Szeretlek és mindig is szerettelek, mióta megláttalak. Nem számít, mivé váltam idő közben.
-Te nem váltál semmivé-ellenkeztem.-Te még mindig az az ember vagy, akibe beleszerettem azon az őszi hajnalon.
-Itt a bökkenő-sóhajtotta.-Az emberi mivoltom már sehol nincs. Démonná váltam.
-Miként bizonyítsam be?-mondtam kicsit fáradtan.-Miként értessem meg, mennyire nem számít mi lettél?
-Elhiszem, hidd el-pillantott fel szemeimbe.-Emiatt nem akarom láttatni veled, ami bennem lakozik. Talán minden…elromlana.
-Nem romlana el semmi-pusziltam meg.-Én férjem.
-Az még kicsivel odébb van-nevetett fel ismét.-Előtte még össze kéne házasodnunk.
-Mikorra tervezed?-kíváncsiskodtam. Ha tehettem volna, most azonnal hozzámentem volna itt és most; de nem tudtam, mennyire terhelhetem a testem.
-Akár itt és most-kuncogott.-Mit mondasz?
-Ezer örömmel-nevettem én is.-De tudom, mennyire nem tenne most jót nekem. Mikor állhatok annyira lábra?
-Mi lenne, ha Karácsony előtt mennénk el a templomba?-vetette fel ötletként.-Aprócska szertartás lenne, egy pappal és Elezarral. Ő lehetne a tanunk, ha nincs ellenedre.
-Három hónap múlva?-ízlelgettem magamban.-Nem találok ellenvetést.
-Remek-lelkesedett fel.-Elkezdem intézni a formai részt, és Elezarral is beszélnem kell. Talán a tanunak is tudnia kell arról, mikor kell kiöltöznie.
-Rendben van-bólintottam, mire sietve indult útnak a földszint felé…
(Carlisle szemszöge)
Örömtől telten rohantam vissza Elezarhoz, mintha szárnyaltam volna. Talán sosem voltam még ennyire teljes, Esme nélkül nem is lehetnék, de ezzel a hírrel most a fellegekben jártam. Mintha mozdulatlan szívem ismét hevesen kalapált volna a mellkasomban.
-Gratulálok!-veregette meg a vállamat barátom, amint mellé értem.-Hallottam minden szót.
-Köszönöm-nevettem halkan.-Akkor hallottad azt is, amit a tanunkról mondtam?
-Természetesen-bólintotta.-És örömmel elvállalom.
-Ismét köszönöm-hálálkodtam.-Akkor nekem most el kell mennem a parókiára, ahol beszélhetek egy pappal. Addig ránéznél néha Esme-re és Aurorára?
-Nincs is más feladatom-nevetett fel ő is, mire én is lassan elindultam a város belseje felé.
Habár én nem éreztem a hőmérsékletváltozást, az emberek már kabátot vettek magukra a kora őszi hidegben, ami miatt nekem is fel kellett vennem egyet a látszat kedvéért. A hulló falevelek színessé változtatták a kisváros fakó küllemét, ami a sejtelmesen felhős égbolttal együtt különleges kontrasztot alkotott. Mintha egyszerre lett volna családias és hűvösen elegáns.
Hamar meg is érkeztem a templom mellett nem messze álló kis épülethez, ahol hamar rátaláltam a keresett személyre.
Egy fiatal pap volt ott, legalább is a munkájában fiatalnak számított, aki éppen a Biblia sorait olvasta, mikor beléptem a szobába.
-Jó napot, tisztelendő Úr!-köszöntem udvariasan.-Nem zavarom?
-Egyáltalán nem-tette le a hatalmas olvasmányt.-Miben segíthetem, fiam?
-Esküdni szeretnék-válaszoltam.-Ma kértem meg a szerelmem kezét.
-Oh, a szerelemnél nincs is szebb-vette elő a kis füzetét.-Mikor szeretnék a ceremóniát?
-Karácsony előtti nap-mondtam.-Nem szeretnénk felhajtást, kis ceremóniát szeretnénk. Csak a tanunk és a…kislányunk lenne ott.
-Értem-érte el a felismerés.-A kislány…
-Kérem, ne mondja el senkinek, Uram-kérleltem.-Az a gyermek nem tehet semmiről, mindössze én voltam felelőtlen.
-Titokban tartom eme tényt-bólintott őszintén.-Tiszta lélekről árulkodik a tekinteted, Isten nem bünteti a tiszta embereket.
-Köszönöm!- bár ha tudta volna, mivé váltam, talán nem mondta volna mindezt.
-Akkor várom Önöket-írta fel a dátumot.-Karácsony előtti napon minden harang megszólal majd.
-Viszont látásra, Atyám-köszöntem el, majd sietve indultam haza a családom körében. Már alig vártam, hogy szerelmemnek is elmondhassam a hírt, miszerint nemsokára Ő is Cullen lehet. Szinte repülve tettem meg az erdőbeli utat; és mikor beléptem az ajtón, szerelmem már a földszinten volt. Karjában Aurora ringott csendesen, miközben Esme néha-néha lenyomott egy billentyűt az éjfekete zongorán. Ez kislányunknak láthatóan tetszett.
-Mit csinálsz idelent?-simítottam meg a vállát.
-Elezar segített lejönni-válaszolta kimondatlan aggodalmaimra.-Aurora hiányolta a zenédet.
-Láthatóan muzikális kislány-nevettem fel halkan.-Ha majd kicsit nőni kezd, megtanítom pár dallamra.
-Biztosan örül majd neki-simította meg porcelán arcocskáját.-Hihetetlenül oda van érted, tudtad?
-Én is imádom őt-pusziltam meg pici arcát.
-Játsszál neki valamit-unszolt kedvesem.-Annyira szép, amikor dallamokat játszol rajta.
-Ha szeretnéd-nevettem halkan-hogy mondhatnék erre nemet?
Azzal mellé ültem a zongoránál, majd halkan kezdtem el ismét játszani azt a dallamot, amivel Aurorát elaltattam, mikor Esme kórházba került. Most is annyira tetszett neki, mint akkor, és hamar el is szundikál szerelmem karjaiban, miközben lassan elérkeztünk egy újabb alkonyathoz…
Szia!
VálaszTörlésNa, ezúttal egész gyors vagyok :D Jelentem: 58 másodperc alatt észrevettem a frisst xD Na, de komolyabb témára váltva, ez a fejezet is nagyon-nagyon szép lett :) Esme és Carlisle érzései, nem is vártam mást tőlük, de olyan szépen írtad le *.* És annyira örülök, hogy esme igent mondott, bár efelől kétségem sem volt :) És még csak nem is aggodalmaskodott egyikük sem :D Először mondjuk tartottam tőle, hogy carlisle-nak nem lesz ínyére a templomi szertartás, de úgy tűnik, annyira mégsem gondolja magát démonnak :) Hiszen nem is az, ezt bárki megmondhatja róla :) Örülök, hogy abból sem lesz nagyobb gond, hogy Aurora ugyebár így törvénytelen gyermek, hiszen a házasságukon kívül született, de a pap szerencsére megértő volt ezzel kapcsolatban :) Végül is, Carlisle szemei mi mást tükrözhetnének, mint tiszta lelket :) Jaj, az eredti történetbe miért nem írták bele, hogy esetleg nem csak Edawrd tud zongorázni Bellának, hanem Carlisle is Esmének? Olyan szép jelenet lett volna, mondjuk egy ahhoz hasonló, ami a Twilight-ban is volt Edawrdékkal *.* :)
Várom a folytatást! :) Remélem, hamar olvashatjuk :)
Puszi: Juliet
Szia, Juliet!
Törlés58 másodperc? :O Ez valóban gyors volt :D Eddig talán a leggyorsabb ;) Először is örülök, hogy tetszett :) Carlisle vallásos ember, nem nagyon, de hisz Istenben, és ezért próbál jó maradni. Emiatt ragaszkodik ő is a templomi szertartáshoz, de a démoni mivoltáról való véleménye nem változott. Teljesen sosem változik majd meg, de Esme kisvártatva majdnem teljesen elfeledteti vele :) Megmutatja majd, hogy nem jelent rá veszélyt. Valóban, Carlisle szemei csak is tiszta lélekről árulkodhatnak :D Én is szerettem volna, ha az eredetiben is benne van a Carlisle tud zongorázni Esme-nek rész :D Én is azért találtam ki :P
Sietek a folytatással!
Puszi!
Carly
Szia!
VálaszTörlésIsmét egy nagyon szép fejezetet kaphattuk. :)
Nem is volt kétséges, hogy Esme igent fog-e mondani Carlisle-nak. És annyira aranyosak voltak utána, habár azt még mindig nem értem, Carlisle miért hiszi azt, hogy megváltozott volna. Valóban igaz, hogy vámpír lett, de ettől még ugyanaz a szerető férfi, akibe Esme beleszeretett "azon az őszi hajnalon". :)
Az a pap igazán kedves volt a templomban. Egészen rugalmasan kezelte azt, hogy Aurora a házasságuk előtt született. Bár, Carlisle szemei tényleg csak tisztaságról árulkodhatnak, efelől senkinek nincs kétsége.
Ó, a végén olyan aranyos volt, ahogy ott ültek hárman a zongoránál és Carlisle elkezdett játszani rajta. *-*
Egyébként most megint elgondolkodtam azon, amit az előző fejezetben Carlisle gondolt: hogy később talán Aurora már nem fogja annyira szeretni őt, mert nem fog változni és, mert ő már nem ember. Megint csak az járt a fejemben, hogy ez biztos nem fog megtörténni, hiszen Aurora már most imádja az apukáját. Ez mondjuk nem is csoda. :)
Nagyon várom a következő fejezetet! :)
Puszi:
Winnie
Szia, Winnie!
TörlésCarlisle mindig is kételkedni fog magában egy picit, de Esme nemsokára rámutat arra, mennyire gyengéd és gondoskodó, és hogy sosem tudná őt bántani. Ezzel némiképp enyhülni fog az önkritikája. :)
A pap látta Carlisle-on, hogy valóban szereti a nőt, akitől a gyermeke van, és aki szeret, az nem lehet rossz ember. És a szemei valóban tisztaságot sugároznak :P
Aurora valóban imádja az apukáját, ez kétségtelen :) És még imádni is fogja, amíg világ a világ :)
Igyekszem a következő fejezettel :)
Puszi!
Carly :)
Annyira jó, hogy összeházasodnak :) Szerintem, mind sejthettük Esme válaszát. Jó, hogy Eleazar lesz a tanuk és nem lesz nagy rongyrázás. A pap nagyon kedves volt a templomban. Jó, hogy nem rendezett jelenetet, hogy már van egy gyerekük. Alig várom a következő fejezetet, és persze az esküvőt :)
VálaszTörlésPuszi:) Alicebrandon
Szia, Alicebrandon! :)
VálaszTörlésÉn is örülök, hogy összeházasodnak :) Ezeket a részeket már régóta tervezgetem :) Most nem írnám le megint, hogy a pap miért is volt elnéző, de szerintem Carlisle tiszta lelke mindent elárult :) Sietek a következő fejezettel! :)
Puszi!
Carly :)