Gyógyító szerelem XVIII. Fejezet

Sziasztok! :)
Ma már másodjára találkozunk :)
Bár nem így terveztem, de Winnie-nek hála még is ma kerül fel a következő fejezet, és nem holnap :) Neki köszönjétek :)
Ez is egy hosszabb fejezet lett, de nem ér előre olvasni :P
Puszi!
Carly :)

(Esme szemszöge)

Amint visszatértünk a normál kerékvágásba az idő nagyon gyorsan rohanni kezdett… Lassan elmúlt a március, majd az április, a május…végül pedig elérkezett a június.

Már alig volt hátra valamennyi a tanévből, így nem nagyon nyüstöltem a gyerekeket tanulással. Inkább hagytam, hogy csendben elfoglalják magukat, és élvezzék az iskola utolsó napjait…

-Esme néni, tessék nézni!-adott a kezembe az egyik kislány egy rajzot. Ahogy jobban szemügyre vettem láttam, hogy a képen lévő vörös hajú nő én vagyok , a mellettem álló szőke férfi, pedig Carlisle.

-Jaj, Lily, ez nagyon szép-dicsértem meg mosolyogva-És ők kicsodák?-mutattam a mellettünk álló két szőke kisgyerekre.

-Ők a tanár néninek és annak a bácsinak a gyerekei-válaszolta fülig érő vigyorral az arcán.

-Ó kicsim, ez tényleg nagyon aranyos, de…de sajnos nekünk sosem lesznek gyerekeink-válaszoltam szomorúan.

-Miért ?-kérdezte megszeppenten.-A bácsi talán nem szeretne?

-Dehogynem-vágtam rá azonnal-Csupán a gólya sosem találja meg a mi otthonunkat-magyaráztam , bár hogy is mondhatnám el ez máshogy egy másodikos gyereknek.

-Miért nem adnak neki térképet?-nézett rám kérdően, ám ekkor hirtelen megcsörrent a mobilom, és láttam hogy a hívó fél nem más, mint Dr. Isobell Stevens.

-Bocsáss meg, Lily, de ezt most fel kell vennem!-simítottam meg az arcát, majd egy szempillantás alatt kinn is termettem az osztályteremből. Izzie nem szokott csak úgy felhívni, úgyhogy gondoltam, hogy fontos dologról lesz szó…

-Szia!-szóltam bele meglepetten-Miért kerestél?

-Csak szólni akartam, hogy vegyél egy nagy üveg pezsgőt, és készíts nagyszerű vacsorát…Carlisle-t előléptették!-mondta mosolygós hangon, mire az én szavam teljesen elakadt.

-Mi..micsoda?-szólaltam meg végül ujjongva.-De hisz ez nagyszerű!

-Igen ám…mostantól főorvos!

-Úr Isten…én nem is tudom, mit mondjak, én…

-Lepd meg valami széppel! Mondjuk egy fergeteges éjszakával?-javasolta, de szinte láttam, hogy szája sarkában mosoly bujkál.

 -Izzie, tudod, hogy mi még nem…-köszörültem meg a torkom.

-Jaj, bocsánat…el is felejtettem-mondta zavarában, és bár nem láttam, tudtam, hogy elvörösödik-Hogy csináljátok?

-Mármint mit?-kérdeztem kíváncsian.

-Azt, hogy úgy tudok egymás mellett élni, hogy egymáshoz sem értek-magyarázta.

-Izzie, szerintem ez nem telefon téma-mondtam szemeimet lesütve.-Mellesleg az iskolában vagyok, és a gyerekek az ajtó túloldalán várnak…

-Jó, akkor nem is zavarok tovább-sóhajtotta-De találj ki valamit, mert ez nagy elismerés!

-Megpróbálom-nevettem fel halkan-Szia!

-Szia!

Azzal leraktam a kagylót, és visszasiettem a gyerekekhez.

A nap további részében nem nagyon tudtam koncentrálni, úgyhogy azzal kötöttem le a gondolataimat hogy vajon mit is készítsek erre a nagy alkalomra.

Először is…veszek egy üveg vörösbort. Aztán elmegyek, és vásárolok némi tésztát meg paradicsomot, hogy egy ízletes spagettit készítsek, amiért annyira oda van. Végül pedig megveszem az alkalomhoz illő ruhát is .

Amint végeztem, már útra is keltem a fejemben kidolgozott részletes listával karöltve, hogy beszerezzem a hozzávalókat. A tészta és a paradicsom könnyen ment, a ruha és a bor már kevésbé…bár főleg a ruhával voltak gondok. Nem igazán tudtam eldönteni mi is illik erre az alkalomra…

-Elnézést, hölgyem!-szólt utánam udvariasan az előadó, mikor már legalább fél órája válogattam az alkalmi ruhák közt.-Segíthetek valamiben?

-Igen, a barátomat most léptették elő, és az ünnepléshez alkalmas ruhát szeretné választani…-válaszoltam mosolyogva.

-Ó, ezen könnyen segíthetünk-mondta, miközben az előtte levő választékban kezdett keresgélni.

-Mit szólna ehhez?-mutatott egy fekete, combtőig érő darabra.

-Nem is tudom-sóhajtottam-Talán kicsit túl kihívó…

-Akkor nézzük csak…-merült újra kutatásba.-És ez milyen?

A következő egy halványlila, elegáns ruha volt. Nem volt se túl kihívó, sem olyan, ami mindenemet eltakarja. Az alján egy csinos fodor is húzódott, így azonnal elnyerte a tetszésemet.

-Ez tökélesen lesz-húzódott arcomra széles mosoly.

-Rendben van. Ez így összese…100$ lesz-mondta, mire a mosoly azonnal le is fagyott az arcomról.

-Elég drága-jegyeztem meg finoman.

-Ha tetszeni akar a kiszemelt férfinak, néha többet kell költenie magára-vonta meg a vállát.-Akkor megveszi?

-Persze, hogyne-vágtam rá gyorsan, majd miután kiürítettem a pénztárcámat ,el is indultam, hogy összeüssem a valaha készített legtökéletesebb vacsorát…

Elég hamar elkészültem, így még volt egy kis időm, hogy kicsinosítsam magam. Megmostam a hajam, kivasaltam a ruhámat, és mire mindennel elkészültem, már majdnem este hét óra volt. Csak a boros poharak hiányoztak az asztalról…

-Esme, megjöttem!-hallottam meg Carlisle hangját a nappali felől-Itt meg mi folyik?- dermedt le ahogy meglátott.

-Izzie mondta, hogy mi történt-törtem meg a csendet.-Úgy gondoltam ünnepelhetnénk egy kicsit…

-Erre aztán igazán nem számítottam… Nem is tudom, hogyan köszönjem meg-ölelt magához szorosan-Fantasztikus vagy!

-Ugyan…hiszen tiéd az elismerés…

-Még vacsorát is készítettél?-folytatta meglepetten.

-Mit gondolsz…Mivel töltöttem a délután nagy részét?-kuncogtam.

-Esme, ezt igazán nem kellett volna. Annyira rendes tőled, de én teljesen megelégedtem volna azzal, ha csak együtt töltjük az estét egy pirítós vagy egy saláta mellett…

-Éppen ezért akartam valami különlegeset-húztam ki neki egy széket, majd a kezembe vettem a borosüveget, és mindkettőnknek töltöttem belőle egy picit.

-Remélem ízlik majd . Én választottam, de nem vagyok valami nagy szakértő-néztem rá kicsit félénken.

-Ez teljesen tökéletes-mosolyogta-De én inkább a vacsorára vagyok kíváncsi, amit készítettél…

-A kedvencedet csináltam…Spagettit-hoztam be  két jól megrakott tányért.

-Egy angyal vagy, ugye tudod?-nyomott puszit az arcomra.

-Nem, eddig nem tudtam-kacagtam fel halkan, majd én is nekiálltam, hogy elfogyasszam a termetes adag tésztát, amit magam elé raktam. Közben lassan megiszogattuk a kis pohárka bort is, és valami olyan hangulat kezdte belengeni a levegőt, amilyen talán még soha…Úgy éreztem ma még valami nagy dolog fog történni , de fogalma sem volt arról, hogy mi az…

-És mondd-kezdtem bele-Mi is történt pontosan az irodába? Mikor mondták el neked a nagy hírt?-érdeklődtem.

-A műszak vége felé az igazgató behívott magához, hogy beszélni akar velem…

-Gondolom, nem arra gondoltál, hogy előléptetnek ,igazam van?-kérdeztem finoman.

-Azt hittem , hogy a múltkori kis…akciónkról van szó-bolintotta-De miután beléptem , rögtön láttam, hogy itt valami más van…Nem is tudod, mennyire jól esett, amikor kimondták azt a pár szót…

-Igazán megérdemelted-mosolyogtam-Értem is olyan dolgokat tettél, amit talán senki más nem tett volna meg…Talán már nem is élnék, ha nem vagy…

-Jaj, nem mondj ilyeneket-ölelt magához-Nélküled nem is tudnék élni…

-Én sem-öleltem viszont, mire ő a háta mögé nyúlt, majd egy gombot lenyomva bekapcsolta a zenelejátszót, amiből azonnal felhangzott egy csodálatos dallam.

-Akarsz táncolni?-nézett rám kérdően.

-Ó, szóval trükközöl!-böktem mellkason.

-Nem értem miről beszélsz…-nézett rám ártatlanul.

-Dehogynem tudod…Megölelsz, és tudod, hogy visszaölellek, így lecsapsz rám, és már a táncparketten is vagyunk…

-Na jó, lebuktam-sóhajtotta-De azért táncolsz velem?

-Mondhatnék erre nemet?-válaszoltam mosolyogva, majd együtt kezdtünk ringatózni a zene lágy dallamára. Szemeink végig fogva tartották a másikét, és szinte láttam, hogy mire gondol. Annyira egymásra hangolódtunk, mint az eddig hat hónapos ismeretségünk során soha…Éreztem a szívverését, az illatát, a mosolyának boldogságát…És aztán megcsókolt.

Én lágyan, majd egyre hevesebben kezdtem viszonozni csókjait, mígnem már engem hozott zavarba, ahogyan ajkai után kaptam.

-Esme…-zihálta- Te meg mit csinálsz?

-Azt, amit már hónapokkal ezelőtt meg kellett volna tennem-folytattam, majd a derekát átfonva kezdtem el felhátrálni a hálószobánk felé.

Úgy éreztem, ha most nem tesszük meg ezt a lépést, talán sosem fogjuk…Akkor örök életemre magamba zárkóznék, és csak nézném, ahogy egyre távolabb és távolabb kerülünk egymástól…Ezt pedig nem hagyhatom…

Észre sem vettem, mikor ütköztünk neki a falnak… Csak akkor józanodtam ki egy pillanatra, mikor Carlisle gyengéden a fenekem alá nyúl, és megemelt, hogy az arcunk egy magasságban legyen. Én sem tétlenkedtem tovább, lábaimmal szorosan körbefontam a csípőjét, és elkezdtem kibontani a nyakkendőjén lévő csomót.

Talán még sosem éreztem azt a fajta lángolást, mint most…Mintha a szívem lángba borult volna, és lassan minden eremet átjárta az általa termelt forróság…Ez azonban olyan tűz volt, amit nem lehet kioltani…Csak keringett és keringett, mígnem a legapróbb porcikám is tűzben kezdett égni…

Ekkor elváltunk a faltól, majd miután sikeresen megtaláltuk az ajtót, Carlisle gyengéden az ágyra fektetett, miközben az arcom mellett támaszkodva folytatta ajkaim csókolását. Ekkor én gyengéden az ingje gombjai után nyúltam, majd remegő, ügyetlen mozdulatokkal kezdtem el kigombolni azokat, mire ő is áttért az én ruhámra, így egy kicsit megemelt, hogy lehúzhassa a hátulján levő cipzárt.

-Carlisle…-szakítottam meg egy pillanatra a csókunkat.

-Igen?-kérdezte vágytól forró hangon.

-Igérd meg, hogy nem lesz semmi baj-csordult ki meglepetésemre egy apró könnycsepp a szemem sarkából.

-Úgy fogok rád vigyázni, mint az életemre-simította meg az arcomat-Csak szólnod kell, és azonnal abba hagyom…

-Biztos?-néztem rá kicsit kételkedve.  Nem benne, hanem saját magamban nem hittem…Szükségem volt a megerősítésre, különben féltem, hogy meggondolom magam, mielőtt még bármi is történne.

-Igen, biztos-válaszolta határozottan, majd ismét visszatért ajkaim kényeztetéséhez.

Most azonban nem állt meg egy apró csóknál…Lassan elkezdett lefelé haladni végig a nyakamon, majd vissza, és ismét lefelé , egészen a kulcscsontomig, ahol egy lassú mozdulattal kezei megszabadítottak az egyik utolsó zavaró tényezőtől , ami testünk útjába állt.

-Szeretlek!-suttogta.

-Én is szerelek-sóhajtottam, majd a testünk egy gyöngéd mozdulattal egyé vált…

 Ez lenne Esme az általa vásárolt új ruhában :D

Ez pedig egy kis zene, ami (úgy gondoltam) passzol a fejezet hangulatához :D