Késő estig fent voltam, így hát sikerült befejeznem a fejezetet mára :) Lehet, hogy meglátszik rajta a fáradtság (bár remélem nem), de remélem tetszeni fog ! :)
Puszi!
Carly :)
(Carlisle szemszöge)
-Esme?-kérdeztem vissza-Esme te vagy az?
-Igen én vagyok, és be akarnak törni a lakásomba-folytatta-Ő az és visszajött! Újra el akar kapni! Kérlek segíts!-könyörögte, miközben hallottam, hogy halkan zokogni kezd.
-Ne félj! Azonnal ott vagyok. Addig zárkózz be a fürdőszobába! Ne engedj be senkit!-adtam neki az utasításokat.
-És honnal tudjam, hogy megjöttél?-kérdezte kétségbeesetten.
-Van pótkulcsod?-ötlött eszembe egy ötlet.
-Igen, a folyosó poroltója alatt van egy-válaszolta.
-Akkor be tudok menni-magyaráztam-De addig ki ne mozdulj a fürdőből megértetted?
-Igen, értem-azzal lerakta a kagylót, én pedig sietve indultam futásnak az autó felé.
Csak el ne késsek, csak el ne késsek…-ismételgettem- Mi lesz ha Esme-nek baja lesz? Mi lesz, ha megint bántja valaki? Én nem akarom ezt én…túlságosan szeretem őt, hogy elveszítsem…Ha csak egy ujjal is hozzáérnek… Én esküszöm, hogy kitöröm annak a mocsoknak a nyakát , aki meg meri tenni…
Amilyen gyorsan csak bírtam előbányásztam a pótkulcsot a poroló alól, és már bent is voltam a lakásban. Minden békésnek látszott… Kapkodva forgattam a fejem a behatoló után, de sehol nem volt. Legalább nem jutott be a lakásba...
-Carlisle, te vagy az?-hallottam meg egy halk szipogást a fürdőből.
-Igen , én vagyok!-szaladtam be hozzá, majd hevesen öleltem magamhoz zokogás rázta testét.-Sssshhh…nincs semmi baj. Most már itt vagyok, és nem hagyom, hogy bántsanak….-csitítottam.
Rájöttem, hogy nem hagyhatom itt védtelenül…Bárki is volt az, még vissza fog térni, de akkor ő már nem lehet itt. Nem tehetem ki őt újabb veszélynek…
-Gyere , pakoljunk össze!-segítettem fel a földről, majd a szobája felé kezdtem húzni.
-Miért? Hová megyünk?-nézett rám kérdően.
-Nálam fogsz lakni…Aludhatsz a szobámba, én pedig lent alszom a kanapén. Két fürdő is van, úgyhogy ez sem fog gondot okozni. Bőven el fogunk férni…
-Nem kérhetek tőled ilyet- csóválta meg a fejét tiltakozóan.
-Dehogynem! És ez a legkevesebb azok után, hogy nevetség tárgyává tettelek öt gyerek előtt-mosolyogtam, mire az ő arcán is megjelent egy apró vigyor-Na szaladj, és hozd a fogkefédet, meg mindent, amire szükséged van!
-Rendben -sóhajtotta , majd pár perc múlva már úton is voltunk a házam felé…
-Köszönöm, hogy befogadtál-nézett rám hálásan, miközben felkísértem őt az emeleten lévő hálóba.
-Igazán nincs mit…-simítottam meg a vállát-Nem tudnék nyugodtan aludni, ha ott hagytalak volna…
-Én meg sajnálom, hogy visszahívtalak az éjszaka közepén-sütötte le a szemeit zavartan.
-Ugyan már…még csak akkor értem haza…-mondtam nyugtatóan-Inkább most pihenj, és ne törődj semmivel…Majd holnap beszélünk!-takargattam be, miközben egy lágy puszit nyomtam a homlokára.
-Várj!-kapta el a karomat-Valamit muszáj elmondanom neked…
-Mit kedvesem?-ültem le az ágya szélére.
-Lehet, hogy furcsán fog hangzani, de…arról a napról szeretnék beszélni, mikor bekerültem a kórházba-sóhajtotta, miközben láttam, hogy ajkai megremegnek ezen szavak kimondásakor.
-Hallgatlak…Mondd, ahogy csak jól esik!-néztem rá biztatóan.
Hogy is feledhetném azt a pillanatot, amikor megláttam az arcát…Azt az elgyötört tekintetet, aminek nyomát ma már sehol sem látni…
-Az egész késő este kezdődött-sóhajtotta-Sok volt a papírmunka az új diákok miatt, így egészen kilencig voltam az iskolában. Majd elindultam haza…
-Nem volt valaki, aki hazakísér ?-néztem rá kérdően.
-Sajnos nem, így kénytelen voltam egyedül hazasétálni-magyarázta-Már majdnem bent voltam a lakásban, amikor valaki hátulról megérintette a vállamat…Egy férfi volt az, aki ott lakott a háztömbben. Valami Evenson, de nem ismerem a teljes nevét…
-Akkor ezért ijedtél meg annyira ma este-világosodott meg előttem minden.
-Igen… Azt hittem valami baja van, mert úgy látszott nagyon zaklatott. Azonban ahogy kicsit közelebb hajolt megéreztem a tömör alkoholszagot, ami belőle áradt…Teljesen részeg volt…Aztán pedig bevonszolt a lakásomba és…-itt félbehagyta a mondatot, de tudtam, mire gondol. Ha csak elképzeltem, hogy mit tett vele az a szörnyeteg, akkora harag gyúlt bennem, hogy legszívesebben kitekertem volna a nyakát.
-Mikor végzett azt mondta, ha hívni merem a rendőrséget, visszajön értem…Így aztán csendben tűrtem a fájdalmat, amit maga mögött hagyott…
-És hogy kerültél be a kórházba?-kérdeztem kíváncsian.
-A szomszédban egy nő meghallotta a sírásomat, és átszaladt hozzám…-válaszolta-Teljesen lesokkolta a látványom, ami nem csoda…Szinte teljesen leszaggatta rólam a ruhát…
-Én nagyon sajnálom-néztem szemeibe együtt érzően – Nem csodálom, hogy olyan bizonytalan voltál minden férfival…Szörnyű, ami veled történt…
-Végül is ez már a múlté –sóhajtotta.-Magam mögött kéne hagynom, akár csak a balesetemet, de nem megy…Egyszerűen nem…
-Ha szeretnéd, én segíthetek-ajánlottam-Mindent megteszek azért, hogy elfelejtsd azt, ami történt…
-Köszönöm, Carlisle- nézett a szemeimbe mosolyogva, miközben fejét kényelmesen a párnára helyezte-Szeretlek!
-Én is szeretlek!-suttogtam halkan, majd a lámpát leoltva elindultam a földszinten álló kanapé felé.
Egész este nem aludtam…Inkább nekiálltam, és elkezdtem olvasgatni a soha ki nem nyitott szakácskönyvem, de egyetlen szóra sem tudtam koncentrálni…Csak az járt a fejemben, amit Esme mondott…hogy szeretlek…
-Jó reggelt!-jött le nagyot ásítva az emeletről, miközben én egy pohár kávét iszogattam a fáradtság ellen.
-Neked is-mosolyogtam-Hogy aludtál?
-Remekül-nevetett halkan-Hála neked…
-Ugyan…Én csak…
-Te csak megmentettél a teljes idegösszeomlástól-nyomott lágy puszit ajkaimra-Köszönöm, hogy meghallgattál…
-Nincs mit…-mosolyogtam viszont.
-Éppen ezért támadt egy ötletem…-tette a kezeit karba előttem-Bemutatlak a szüleimnek.
-Hogy mi?-néztem rá meglepetten.
-Ma reggel felhívtam anyámat, és beszéltem vele…Azt mondta mehetünk, és az egész hétvégét ott tölthetjük. Emmett is ott lesz…
-Nem is tudom, Esme-túrtam a hajamba elgondolkodva.-Mi lesz ha nem leszek szimpatikus nekik?
-Jaj, nemár-nevetett fel ismét-Még hogy te ne lennél szimpatikus?
-Jól van, de csak egy feltétellel-néztem a szemébe komolyan- Ha megígéred, hogy apád nem fog bántani , amiért a lányával vagyok…
-Megígérem… Viszont akkor siessünk, mert hosszú az út Ohio-ig –kacagta, majd egy gyors öltözködés után izgatottan indultunk útnak Colombus felé.
Szia!
VálaszTörlésJaj, szerencse, hogy nem történt semmi baj! Az az Evenson egy állat! Hogy tehetett ilyen szörnyűséget szegény Esmével? Most már nem csodálom, hogy olyan bizalmatlan volt az elején mindenkivel. :/
Carlisle jól tette, hogy elvitte magához, így legalább mindketten megnyugodhattak. Bár megértettem, hogy Carlisle miért nem tudott aludni... amiket Esme mondott, őt is felzaklatták, elvégre szeretik egymást.
Na, meg ugye a vallomások! :) Végre mindketten kimondták egymásnak. :)
Az meglepett, hogy Esme be akarja mutatni Carlisle-t a szüleinek, de jó ötletnek tartom. :) Kíváncsi leszek a reakcióikra, bár Carlisle-t nem lehet nem szeretni. :D
Puszi:
Winnie
Szia, Winnie!
VálaszTörlésIgen, Evenson egy állat, de így is akartam beállítani...Nagyon gonosz dolgot művelt Esme-vel, de most már rendeződni fognak a dolgaik, és meg van az oka a látogatásnak :D Ugyan is fejben már előre elterveztem az ezt követő részeket :D
Sietek a folytatással, és azt elmondhatom, hogy mindenki szeretni fogja Carlisle-t! :D
Puszi!
Carly :)
Szia!
VálaszTörlésÓ, te jó ég. Sejtettem, hogy Evensonról lesz szó benne, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen durván. Szegény Esme. Szerencsére a szomszéd meghallotta, különben lehet, hogy nagyon durva lelki sebeket szerzett volna. Az jó ötlet volt Carlisle-tól, hogy magához viszi, ott legalább senki sem bánthatja. Bár ezt a bemutatást én még egy picit korainak érzem, hiszen csak most ismerkedtek meg. Várom a kövit.
puszi:) Alicebrandon
Szia, Alicebrandon! :D
VálaszTörlésIgen, Evenson elég durván elbánt szegény Esme-vel, de hál istennek valaki felfigyelt rá...Carlisle azért vitte el magához, hogy biztonságban legyen :) Mit is várhatnánk tőle? :D
Esme azért mutatja be, mert már amúgy is sokat mesélt a családjáról, és az anyja telefonhívása épp kapóra jött ahhoz, hogy megismerjék egymást :D Ráadásul fognak dolgok történni ezalatt a kiruccanás alatt :D Lehet, hogy egy kicsit korai, de szerintem nekik megéri kockáztatni :)
Puszi!
Carly :)