Sziasztok!
Hát ismét itt lennék, és már meg is hoztam a friss fejezetet :) Remélem tetszeni fog, és hogy nem okoztam gondot ezzel a kis kieséssel, ami az elmúlt héten volt!
Puszi!
Carly :)
(Carlisle szemszöge)
-Hát ez ki lehet?-kapta fel a fejét kedvesem a hirtelen megszólaló csengő hangjára.-Vársz valakit?
-Tudtommal nem-válaszoltam elgondolkodva.
-Megnéznéd, ki az?-nézett rám kérlelően.-Nekem még el kell készítenem a másik adag tápszert.
-Persze, szívem-nyomtam puszit a homlokára.- Biztos, a postás hozott levelet.
-Köszönöm!-mosolyogta hálásan, majd lassan elindultam, hogy kinyissam az ajtót a levélhordónak. Arra azonban nem számítottam, hogy a futár nem is olyan ismeretlen, mint hittem.
-Üdv, Doki!-vigyorgott rám Emmett meglepett arcom láttán.-Erre jártam, és úgy gondoltam, benézek.
-Emmett!-hallottam meg egy csörömpölő hangot a konyhából-De örülök, hogy látlak!-ölelte magához Esme boldogan.
-Én is örülök, húgi!-mosolyogta viszont.-Csak nem gondoltad, hogy nem látogatlak meg?
-Eszembe sem jutott, csak nem számítottam rád-folytatta.-Mennyit utaztál?
-Hajnalban indultam, hogy ideérjek estére-válaszolta.-Mindenképpen látni akartalak, ha már a kórházban nem volt rá lehetőségem.
-Szerintem azt a látványt te sem kívánnád-kuncogott fel halkan.
-Ugyan, hiszen remekül nézel ki-mosolyogta elismerően.-Hová lett az a hatalmas pocak?
-Egy hete eltávozott az életemből, akárcsak a hátamban lévő fájdalom-kacagta.-Inkább gyere beljebb! Ne ácsorogj már abban a hidegben!
-Kemény fából vagyok, Esme, nem kell félteni!-legyintett egyet, ám ekkor meghallottuk az ikrek követelőző sírását.
-Azt hiszem éhesek-állapította meg kedvesem.-Mindjárt jövök, csak lehozom őket!
-Mi itt leszünk-nyomtam puszit a homlokára, majd egy szemvillanás alatt el is száguldott az emelet felé.
-Hihetetlen, igaz?-törtem meg az Emmett és köztem kialakult csendet.
-Azt meghiszem-vigyorogta-Sosem hittem, hogy egyszer a húgomból is anya lesz.
-Pedig milyen remekül csinálja-mondtam büszkén.-Ösztönösen érzi, mire van szükségük a piciknek akár egy aprócska nyöszörgésből is. Fogalmam sincs, hogyan képes erre.
-Ez olyan női dolog, tudod-veregette meg a vállamat.- Mi nem igazán értjük ezt, de ők pontosan tudják, minek hol a helye.
-Szerencsés vagyok, hogy ő van nekem-sóhajtottam.- Nélküle, nem is tudom, mivé lennék.
-Helyesen mondja, Doki!-nevetett fel halkan.- Az én nővéremhez csakis egy oylan ember való, aki szívből szereti.
-Gyere, menjünk be a nappaliba!-invitáltam.
-Ezer örömmel-mosolyogta, majd pár pillanattal később elégedetten ültünk le a kandalló előtt elterülő kanapéra.
-Már meg is jöttünk-csatlakozott hozzánk Esme az ikrekkel a karjaiban, mire én azonnal átvettem tőle Jaspert.
-Na, hadd lássam az unokaöcsémet!-sétált mellénk Emmett, miközben érdeklődve kezdte el tanulmányozni a karomban fekvő kisbabát.-Nem is gondoltam volna, hogy ilyen apró.
-Emmett, hiszen csak egy hetes-válaszolta kedvesem.- Ha hiszed, ha nem sokkal kisebbek voltak, amikor megszülettek.
-Mindenesetre nagyon szép kisfiú-simította meg aprócska fejét.-És a kisasszony személyében kit tisztelhetek?
-Ő itt Rosalie-mosolyogta, miközben átnyújtotta Emmett karjaiba az alig egy hetes kislányt.
- Egy igazi kis hercegnő-vigyorogta- még apró szőke hajacskája is van.
-Igen, a szemét és a haját is Carlisle-tól örökölte-mondta, miközben rám mosolygott.-Olyanok, mint két tojás.
-De az arca a tiéd, kedvesem-pusziltam meg lágyan.-Ugyanolyan tökéletes és gyönyörű, mint az én egyetlen angyalom.
-Ne már-jött rögtön zavarba.- Inkább segíts megetetni a piciket, mert szegények már elég éhesek egy ilyen hosszú nap után.
-Azonnal, szívem-kaptam a kezembe az egyik cumisüveget, majd óvatosan emeltem az élelmet Jasper apró ajkaihoz...
(Esme szemszöge)
-Biztosan, nem maradsz még egy kicsit?-néztem kérdően Emmett-re, mikor a lefekvés idejéhez közeledve az induláshoz készülődött.
-Nem akarok zavarni, hiszen most rengeteg dolgotok van-vette fel a kabátját.- De ígérem, hogy meglátogatlak a közeljövőben.
-Addigra talán a kicsik is fel fognak ismerni-mosolyogtam.-Nagyon fogsz hiányozni.
-Te is nekem-ölelt magához, mire én is hevesen karoltam át izmos vállát.
-Csak vigyázz magadra!-kuncogtam.-Nem akarom, hogy bármi bajod essen!
-Meglesz, húgi-fejtette le rólam karjait.-Majd jövök!
-Nyitva vár az ajtó-húzódott Carlisle arcára apró mosoly, majd határozott léptekkel indult útnak a sarkon várakozó kocsi felé.
-Jól vagy, Esme?-kapta el a kezemet Carlisle, mikor egy pillanatra meginogtam.-Majdnem elestél.
-Semmi, csak egy kicsit megszédültem-ráztam meg a fejem józanítóan.-Elég kimerítő volt a mai nap.
-Azt elhiszem-simogatta meg a vállam.-Gyere, menjünk fel aludni! A picik már úgy is alszanak, és neked sem ártana.
-Jól van. Szerintem is jó tenne egy kis pihenés- sóhajtottam, majd egymás kezét fogva sétáltunk fel az emeleten álló hálószobánk felé.A piciket már elég régen lefektettük, így néma csendben heveredtünk le az ágyunkra, nehogy felébresszük őket.
-Hm, milyen régen karoltam át így a derekad-suttogta halkan, miközben gyengéden magához húzta kicsivel kerekebb csípőmet.
-Én is régen éreztem itt a kezeidet-sóhajtottam.-A hatalmas pocakom miatt elég nehéz lett volna magadhoz ölelned.
-Tudom-csókolt bele a hajamba-de nekem még úgy is gyönyörű voltál, akár csak most.
-Tudod, hogy nem lehet-nyögtem fel halkan.-Még kell egy kis idő, amíg a testem rendbe hozza magát.
-Csak annyira nehéz ellenállni neked-húzta végig orrát az arcomon.-Annyira tökéletes és gyönyörű vagy, hogy azt el sem tudom mondani.
-Nekem is hiányzol-fordultam felé mosolyogva.-De még várnunk kell egy kicsit, hogy együtt lehessünk. Amint lehetőségünk van rá ígérem, hogy habozás nélkül rátérünk a dologra.
-Jól van-sóhajtott fel halkan.-Aludj jól, szívem!
-Megpróbálok-kuncogtam alig hallhatóan, majd lassan húzott magával a sötétbe az álomtalan fáradtság…
Szia!
VálaszTörlésHihetetlen, milyen aranyosak így együtt, egy családként. :)
Nagyon kedves dolog volt Emmett-től, hogy meglátogatta őket. :) Bár most így hirtelen kicsit furcsa volt, hogy Rosalie az unokahúga és nem a barátnője, de meg lehetett szokni. :)
A végén egy kicsit megijedtem, amikor Esme megszédült, de szerencsére úgy tűnik, nem volt semmi baja, csak ugye a fáradtság, ami meg ebben az esetben természetes. A babák eléggé elfárasztják őket. :)
És hát itt a legvége... :) Szegény Carlisle-nak biztosan nagyon hiányzik már Esme, és fordítva is így lehet, de ugye még egy darabig várniuk kell az ilyesmivel. :)
Nagyon aranyos fejezet volt! :)
Alig várom a folytatást. :)
Puszi:
Winnie
Szia, Winnie! :)
VálaszTörlésSzerintem is aranyosak így együtt :) Tényleg kedves volt Emmett-től, és kicsit valóban fura, hogy az unokahúga és nem a barátnője Rosalie :)
Igen, ez csak a fáradtság volt nála, és nincs semmi bajuk :)Igen, szegény Carlisle-nak elég nehéz, de Esme-nek sem könnyebb. Viszont tényleg várniuk kell még egy kicsit, de megéri :)
Puszi!
Carly :)
Szia! :)
VálaszTörlésEléggé váratlanul ért ez a fejezet, de ahogy megláttam, hogy van friss, rögtön jöttem is olvasni :P És nem bántam meg :D Na nem mintha bármikor eddig így lett volna :D
Hú, azt hiszem, az örömtől egy kicsit meglendül néha a kezem, úgyhogy bocsi a sok beszédért :D
A lényeg, hogy a fejezet nagyon jó lett és igaza van Winnie-nek, hihetetlenül aranyosak így egy családként :) Nem is beszélve külön-külön a kicsikről :) Hát, Emmett és Rosalie között így tényleg nem lehet komolyabb, pedig ebbe eddig bele sem gondoltam :) Amikor kiderült, hogy hogyan fogják hívni a kisbabát, ha fiú vagy ha lány lesz, már akkor tudtam, hogy ikrek lesznek :D Az viszont nem esett le, hogy így Emmett és Rosalie nem lehetnek a történet során egy pár... De hát, gondolom nem is megy majd el olyan sokáig a történet, hogy ez megtörténhetne :) Bár, ki tudja :D
Remélem, azért hamar eljön az az idő, amikor végre már nem kell nélkülözniük egymást :) De sajnos az ő esetükben ez most elkerülhetetlen kihagyás... :)
Remélem, hamar jön a folytatás, mert már nagyon várom :)
Puszi: Juliet
Szia, Juliet! :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett a fejezet, és nem zavar, ha sokat beszélsz :D Én is ilyen vagyok, és néha elég idegesítőnek érzem magam emiatt xD
Azért örülök, hogy nem bántad meg eddig az olvasást :)
Igen, Emmett és Rosalie nem lehetnek egy pár, de ha eljut addig a történet (amit nem tudok még) találok mindenkinek párt, az biztos! :)
Hidd el, nemsokára már nem kell nélkülözniük egymást :D
Puszi!
Carly :)
Szia!
VálaszTörlésAnnyira aranyosak így együtt. Emmett, annyira édes volt, hogy hajnalban indult, hogy meglátogathassa a húgát, ha már a kórházban nem tudta. Elég furcsa, hogy Rosalie most az unokahúga és nem a barátnője. Esmének és Carlisle-nak nehéz lehet, hogy nélkülözniük kell egymást, de hamarosan együtt lehetnek. Alig várom a folytatást.
Puszi:) Alicebrandon
Szia!
VálaszTörlésEz nagyon édes lett. Emmettet nagyon szeretem, pont mint az Esme-Carlisle párost. Hihetetlen, hogy mennyire szerethetővé teszed a szereplőket. Minden megmozdulásukból süt a szeretet, a szerelem és a kedvesség. Minden résznél elmosolyodok. Nagyon várom a folytatást, mert imádom.
Puszi, Alice656
Szia, Alicebrandon!
VálaszTörlésIgen, kicsit tényleg furcsa ez a helyzet, de remélem meg fogjátok szokni :)
Igen, egy kicsit nehéz nekik, de nemsokára ismét együtt lehetnek, efelől biztosítalak :)
Puszi!
Carly :)
Szia, Alice656!
VálaszTörlésÖrülök, hogy ennyire tetszik a történet, és annyira rendes vagy hozzám :) Tényleg köszönöm!
Sietek a folytatással, ahogy tudok! :)
Puszi!
Carly :)
Szia!
VálaszTörlésÓó de édes volt!^^ :D
Emett macii!^^♥.♥ Hihetetlen aranyosak voltak! A kis Rosalie! áá! Imádtam a fejit! :D
Kedvesek, édesek, Cullenek! :)
Puszi! ♥
Vanília
Szia, Vanília! :)
VálaszTörlésIgen, Emmett az egy nagy maci <3 ^^
Örülök, hogy tetszett a fejezet :) Hálás vagyok, hogy ismét benéztél :D
És ahogy mondod, Cullenek!!! :)
Puszi!
Carly :)