Díj :)

Sziasztok!

A blog nemrég egy újabb díjjal gazdagodott, amint nagyon szeretnék megköszönni Elizabeth-nek! :)

Szabályok:

- köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad

- küldd tovább 10 embernek

- írj 10 dolgot magadról

- válaszolj 10 kérdésre

- tegyél fel 10 kérdést

10 dolog magamról:

1. Imádom az állatokat
2. Egyetemista vagyok
3. Imádok írni, olyan ez, mint valami függőség :)
4. Egyik álmom eljutni Seattle-be, valamint a Yellowstone Nemzeti Parkba
5. Már simogattam igazi farkast (gyönyörűek, komolyan mondom)
6. Németül és angolul is beszélek
7. Szeretnék megtanulni olaszul
8. Imádok sütni/főzni
9. Mostanában sorozatfüggő vagyok :)
10. Maximalista vagyok

1.Mióta írsz, miért kezdtél írni?

Régebb óta írok, mint blogolok.

Ha jól emlékszem, hetedikes koromban kezdtem neki az első történetemnek, aminek a címe Rémálomból valóság volt. Ez volt az első szárnypróbálgatásom, amit egy újabb követett az Egy szikrányi remény. Ez a két történet nem került fel blogra, mivel még közel sem voltak olyan kaliberűek, mint amik fent vannak. A legbüszkébb a Cullen’s Anatomy-ra és az Elhagyva című történetemre vagyok.

2. Városban vagy falun élnél szívesebben?

Ez nem könnyű kérdés. Mindkettőnek megvan az előnye. A falu nyugisabb, teli van csodás tájakkal, míg a városban minden könnyen elérhető. Nem tudom, melyiket választanám, de az egyik álmom, hogy legyen egy kis erdei nyaralóm :)

3. Voltál már külföldön? Hol?/ Ha nem, hova mennél szívesen?

Voltam már külföldön. Sok helyen jártam, de amit mindennél jobban imádtam, az az osztrák hegyek, az olasz kisvárosok, és a francia óceáni térség. 

4. Kedvenc sorozatod?

Nem tudnék egyetlen kedvenc sorozatot kiemelni. A legjobban talán a Grace Klinikát és a Doktor House-t szeretem, de új kedvenceim listájára felkerült a The Walking Dead, a The Strain és a Bűbájos boszorkák. [ezek most az új felfedezettjeim :)]

5. Tél vagy nyár?

Tél. Egyértelműen a telet szeretem. Imádom a hóesést. Emellett hidegben sokkal jobban érzem magam. (KÁR, hogy idén nem hullott még hó)

7. Kiről mintázod a karaktereidet?

Miután nagyrészt Twilight karakterekről van szó, nem nagyon formálok rajtuk, hogy ne vesszen el az, amitől ők azok, akik. De mindig csempészek bele magamból valamennyit, amitől mégis az enyémek lesz. Valamint, amikor megalkotom mondjuk a gyermeki szereplők személyiségét, Ők olyanok, mint amilyennek majd a saját gyermekeimet képzelem. :) [Ez mondjuk még messze van.]

8. Számítógép vagy Laptop?

Laptop. A számítógép nem hordozható úgy, mint a laptop, ami miatt az utóbbi sokkal praktikusabb.

9. Tervben van, hogy a jövőben kiadsz egy könyvet?

Erre nem igazán tudom, mit mondjak. Nem hinném sajnos, mivel olyan pályára készülök, ami mellett nem igazán lehetséges. De mint mondani szokás: „Soha ne mondd, hogy soha” :)

10. Ha találkozhatnál egy írónővel (akinek szereted a könyvét/könyveit) ki lenne az?

Priscille Sibley :) Most olvasom a Csillagpor című könyvét [ The promise of Stardust ] és valami lenyűgöző. Gyönyörű történet. (Na, meg persze Stephenie Meyer)

Az én kérdéseim:

1: Mi a kedvenc filmed? Miért?

2: Mi a kedvenc könyved? Miért?

3: Mi inspirál téged az írásra?

4: Mi a kedvenc ételed?

5: Hová mennél szívesebben? Hegyek vagy tengerpart?

6: Beszélsz valamilyen idegen nyelven?

7: Kutya vagy macska? [VAGY mindkettő :) ]

8: Mi a kedvenc állatod?

9: Milyen sorozatokat nézel?

10: Volt már olyan álmod, ami valóra vált?

Akiknek küldöm:

Vikki Cullen

Juliet

Froeira

Calistro

Drusilla

Winnie

MERRY CHRISTMAS! :)

~ KELLEMES ÜNNEPEKET MINDEN OLVASÓMNAK! ~

Cullen's Anatomy XXXIV. Fejezet (ELŐZETES) + meglepi

Sziasztok!

Amint tegnap azt megígértem, elhoztam nektek a megírt apró részletet a folytatásból, amint egy-másfél hónapja írtam. Mindössze egy kis része az egésznek, de remélem, addig is örömmel fogadjátok, amíg a teljes fejezet nem jön el. 

És még valamivel meglepnélek titeket. 

Ez nem más, mint egy zenelista, amin a történet zenéi vannak, olyanok is, amik még nem meg nem írt fejezetekhez vannak. Ha olyan kedvetek van, hallgassatok bele :)

Íme a link: Cullen's Anatomy (Song list)

[...]

(Esme szemszöge)

-Sssshhh, semmi baj, Lilly –hallottam meg nem messze Addison hangját, amint pici lányom sírására lassan nyitogatni kezdem ólomsúlyú szemhéjaimat.-Semmi baj, nincs semmi baj. Minden rendbe jön, meglásd!-nyugtatgatta, és amint homályos pillantásommal feléjük pillantottam, láttam, amint karjába veszi síró kislányomat. Istenem…még mindig alig hittem el, hogy milyen apró, és mennyire törékeny.-Jaj, nagyon édes vagy-simította meg ujjával pici arcát, mire éreztem, ahogy gőgicsélése nyomán halovány mosoly húzódik fáradt arcomra.- Egy édes, apró kicsi lány.

-Lilly-sóhajtottam fel minden erőmet összegyűjtve, mire Addison azonnal rám emelte ekkor hirtelen izgatottá váló szemeit.-Lilly…Lilly-ismételtem újra és újra, de akármennyire is próbáltam, a kimerültség miatt képtelen voltam bármi mást kiejteni a számon. Bár ebben az apró szóban benne volt minden…minden amire egy anya csak vágyhat.

-Esme-sietett hozzám, miután visszahelyezte Lilly-t a kórház újszülöttosztályáról elhozott kerekes kis babahordóba-, hogy érzed magad?-pillantott rám aggodalommal a hangjában miközben nekiállt, hogy megvizsgálja állapotomat.

-Mintha…átment volna…rajtam egy úthenger-nevettem akadozva, ám ezt azonnal meg is bántam, mivel minden egyes apró kuncogás erős fájdalmat váltott ki a testem legapróbb pontján is. Olyan volt, mintha az összes csontom apró szilánkokra tört volna.

-Mennyire erősek a fájdalmaid egy 1-10-es skálán?-pillantott rám komolyan, amint látta az arcomra kiülő fájdalmat-Ugyanis már kapod a fájdalomcsillapítókat, de megemelhetjük az adagot, ha nem múlik a fájdalom.

-Olyan…7-es-válaszoltam alig hallhatóan.-Nem is gondoltam volna….hogy ennyire összezúztam magam…a balesetben-folytattam, amint szemeim megakadtak a kékeslila foltokkal tarkított bőrömön. Nem is beszélve néhány hatalmas horzsolásról.

-Sokkos állapotban voltál. Nem is beszélve arról, hogy a szülés miatt felszabaduló oxitocin hormon erős fájdalomcsillapító, mint tudod -simította meg a karomat Addison, majd lassan a mellkasomra helyezte a szetoszkóp hallgatófejét.-A pulzusod és a légzésed rendben-állapította meg néhány pillanat múlva.- Elmondhatatlanul szerencsés vagy. Te nem láttad az autót, de…a felismerhetetlenségig összetört.-sóhajtotta, amint mellém húzott egyet a szobában lévő kórházi székek közül. A szívem azonnal összeszorult a baleset említése hallatán. Carlisle…

-Mi…mi van Carlisle-lal?-pillantottam rá rémülten. Tudnom kellett.-Mondd…mondd hogy jól…van.

-Stabil az állapota-válaszolta, miközben nyugtatóan megsimította kékes foltok tarkította kezemet.-De elég csúnya sérülései voltak-tette hozzá őszintén, amitől ismét megannyi apró könny szökött a szemeimbe.-Számos bordája összetört, az egyik át is szúrta a tüdejét, amitől az összeesett-sóhajtotta komolyan.- Súlyos lábszártörést is szenvedett a bal lábán, a sípcsontja szinte teljesen szilánkosra tört. De Dr. Torres és Dr. Altman helyrehozták Őt-pillantott rám ismét.-Meg fog gyógyulni.

-Istenem-csuklott el a hangom, és a könnyeim szinte azonnal hullani kezdtek az arcom vonalára. Ám az eddig félelemmel teli könnyek, most megkönnyebbüléssel telve gurultak tova arcom fáradt bőrére.-Istenem, Addison-pillantottam rá, mire Ő óvatosan magához ölelve vígasztalta kissé erősebb kitörésemet. Szinte éreztem, amint a lelkemről minden könnyel egy-egy nagyobb súly is alább hull.-Lilly megismerheti…az apukáját. Lilly…megismerheti az apukáját.

-Igen, meg fogja ismerni Őt-simította meg a vállamat mosolygással a hangjában.-És  egy boldog családban nő majd fel…amit nektek köszönhet-sóhajtotta őszinte örömmel az arcán, amint én továbbra is próbáltam visszafojtani záporozó könnyeimet. Ám ebben a pillanatban ismét felhangott kislányom erőteljes kis hangja.

-Lilly-csillantak fel a szemeim, és ha nem fájt volna minden porcikám azonnal a karjaimba kaptam volna Őt. De a baleset miatt még a felülés is komoly kínokat okozott.

-Azonnal idehozom a kisasszonyt-állt fel mellőlem, majd néhány örökkévalóságnak tűnő pillanattal később vissza is tért hozzám az én kis apróságommal a kezeiben.-Íme, a kis Lilly Cullen-helyezte Őt a karomban, amitől a szívem azonnal nagyot dobbant.

Olyan volt, mintha nélküle nem lettem volna teljes. Mintha az idő alatt, amíg nem volt mellettem, a szívem egy kis darabja elveszett volna belőlem, mintha…az a kis darab immár benne dobogna. És a szívem csak az Ő szívével ver teljeset.- 2200 grammal és 40 centivel született-mosolyogta Addison, amint ismét mellém helyezkedett a kórházi széken.-Minden értéke normális, a fejkörfogata 31 cm, a haskörfogata pedig 30,5 cm-folytatta, amitől a lelkem ismételten megkönnyebbült. Semmi más nem számított, minthogy egészséges legyen.-Vért is vettünk tőle, ami… nem igazán tetszett neki-nevetett fel alig hallhatóan, mire én is halkan kuncogva simítottam meg ujjaimmal Lilly pici arcocskáját- De a vérképe teljesen normális eredményeket mutatott. Nem vérszegény és nincs semmilyen örökletes vérbetegsége sem. Egészséges.

-Ennél jobb hírt nem is kaphat egy anya-sóhajtottam, miközben szemeimet ismét visszirányítottam kicsi lányom békésen pihenő vonásaira.

Amint pici lélegzetei nyomán megemelkedett kicsike kis mellkasa, még…mindig alig hittem el, hogy Ő valós, hogy tényleg itt van. Hiszen nem is annyira rég még a hasamban volt, és…szinte felfoghatatlan volt számomra, hogy ez az aprócska emberi lény immár nem odabent, hanem a karjaimban pihenget.-Semmihez sem fogható…-mosolyogtam, amint megsimítottam Lilly pici ujjait. Olyan, mint egy csoda.

[...]