Sziasztok!
Ma már másodjára jelentkeznék immár a visszaállított dizájnnal. Remélem, tetszeni fog a fejezet, bár be kell vallanom, kicsit furcsa lett, de a történet szempontjából pedig fontos. Ha az eleje zavaros, akkor az ezért van. Jó olvasást mindenkinek!
Puszi!
Carly :)
(Esme szemszöge)
John…John…John!-visszhangoztam.-Lucien…Lucien…Lucien! Mindenki az erdőbe, azonnal…azonnal…azonnal!
Mi történt uram…uram…uram?
Nem adtam választ, hiszen mi értelme is lett volna? Csak rohantam tovább, miközben mancsaimmal hatalmas darabokat szakítottam ki az erdő porhanyós talajából. Hallottam, amint a falka is a nyomomban van, és azonnal a közeli tisztás felé vezettem őket. Mikor Lucient váltott, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen orvosfélének is hasznát veszem még a csapatomban, de mint látszik, semmi sem történik ok nélkül.
-James, én is itt vagyok-mordult fel mögöttem az illető.
-Ki is az alfa ,Lucien?-torpantam meg hirtelen szembe fordulva vele. A vicsorgás azonnal lefagyott az arcáról, és erőteljes fellépésemre bézsszínű bundája is visszalapult egyre jobban ívbe hunyászkodó hátára.-Most hogy ezt tisztáztuk-mordultam.-Lucient mondd el, mi volt annyira fontos, ami miatt ide kellett hívnom a falka minden tagját.
-Találtam egy nőt-kezdett hozzá halkan.-Nemrég hozták be a kórházba, és mikor műtöttem a vérének furcsa illata volt. Éreztem benne az erőnket.
-Az lehetetlen-pillantott rá hitetlenkedve Rawant.-Nőből sosem válhat farkas, még nem volt rá példa.
-Azt gondolod, netán hazudok?-vicsorodott el Lucien.
-Ki tudja? Végtére is te lennél az omega, nem?-erre a mondatra Lucien azonnal ugrott. Nem bírta az omega szerepet, de ez ellen nem lehetett mit tenni. Nem tartozott a Hoquiam-i vérvonalhoz, így mindenki alatt kellett állnia.
-Elég!-utasítottam mindkettejüket, mire azonnal szétrebbentek.-Lucien folytasd!
-Azonban már biztosan nem fog váltani-folytatta.-Már alig érezni a vérében, de nem emiatt lett különös a dolog…
-Hanem?-hangzott mindenki közös mondata.
-Van egy lánya-húzta össze szemöldökeit.-Alig pár napos. Ma láttam először, de már is érezni, mennyire különleges.
-Ha pár napos még nem lehet megállapítani, hogy ott van-e benne a gén-szólalt meg John.-Nem igaz, James?
-Jól mondja-morogtam válaszul.-De ha eléri az ötödik életévét, onnantól már világossá válik a kiléte, legalább is számunkra.
-És még is ki ez a nő?-tette fel a következő kérdését Rawant.-Milyen vérvonal lehet, aminél még a nők is képesek váltani?
-A neve Esme Platt –fújtatott.-Illetve Cullen.
Erre a mondatra minden szem rám szegeződött. Lucien még nem tudta, de én is Platt vagyok. James Platt…
A szemeim azonnal kipattantak ennek a névnek hallatán. Hevesen ziháltam, és a szívem majd kiugrott a mellkasomból. James Platt…ha nem hallottam anyámtól legalább ezerszer ezt a nevet, akkor egyetlen egyszer sem. Mennyi kínon ment keresztül, mikor elhagyott minket; mennyi hiány volt a lelkemben nélküle...Az én apám.
-Szia, szívem!-lépett hozzám szerelmem kislányunkkal a karjaiban, miközben halovány csókot nyomott remegő ajkaimra.-Mi a baj?
-Semmi, csak rosszat álmodtam-sóhajtottam megkönnyebbülten, miközben továbbra sem tudtam levenni a szememet a kicsi Aurorámról.
-Behoztam a kórházba, mert Dr. Lucien szerette volna megnézni, nincs-e vele valami baj-adta óvatosan a karomba.-Szerencsére minden rendben volt.
-És hol van most?-pillantottam rá kíváncsian-Mármint Dr. Lucien-bár tudtam, hogy mindez csupán álomvolt, és valószínűleg a bennem keringő nyugtató okozhatta a furcsa álmokat, de valami miatt még is kirázott a hideg, ha az orvosom nevére gondoltam.
-Elment elintézni valamit-válaszolta.-De mi zaklatott fel ennyire? Annyira remegsz, mint akit halálra ijesztettek.
-Nem szeretnék tovább itt maradni-mondtam rémülten.-Otthon sokkal jobban érezném magam.
-Esme, nem is tudom-sóhajtott fel halkan.-Alig fél napja műtöttek. Szerintem még pár napig maradnod kéne.
-De amint lehet menjünk haza-mondtam hadartan.-Szeretnék a kislányunk és melletted lenni most már mindig. Nem akarom elhanyagolni a családomat.
-Te sosem hanyagolnál el minket-puszilta meg a homlokomat, miközben megsimította a karomban pihenő kislányom arcát.-Most nincs annál fontosabb, minthogy minden tekintetben meggyógyulj.
-Rendben van-sóhajtottam megadóan. Inkább magammal szemben volt megadás, miszerint mindez csupán az én élénk fantáziám következménye, és kicsit túlreagálom a dolgot. Be kellett látnom, nekem is jobb, ha inkább maradok, amíg rendben nem leszek, és akkor már másra sem kell koncentrálnom, mint a mi kis Auroránkra.-De akkor figyelj a kislányunkra, jó? Semmiben ne szenvedjen hiányt, hiszen…immár ő az egyetlen.
-Az elsőszámú és a megismételhetetlen-puszilta meg az ajkaimat.-De nekem most el kell mennem. Addig itt hagyom nálad Aurorát.
-Hogy is mondhatnék erre nemet-nevettem halkan, miközben ő sietve indult útnak az ajtó felé.
Én puhán kezdtem el simogatni kislányom pici arcát, ami apró gesztusaimra újra és újra felragyogott, mintha kicsi csillagok gyúltak volna fel a szemében.
Belesem bírtam gondolni, milyen lesz neki egyedüli gyermekként felnőni. Mindig is azt szerettem volna, hogyha lesz egy kisbabám, egy idő után majd megajándékozhassam őt egy kistestvérrel. Akkor lenne kivel játszania és sosem lenne egyedül, de most már…sajnos ez sosem válhat valóra...
John…John…John!-visszhangoztam.-Lucien…Lucien…Lucien! Mindenki az erdőbe, azonnal…azonnal…azonnal!
Mi történt uram…uram…uram?
Nem adtam választ, hiszen mi értelme is lett volna? Csak rohantam tovább, miközben mancsaimmal hatalmas darabokat szakítottam ki az erdő porhanyós talajából. Hallottam, amint a falka is a nyomomban van, és azonnal a közeli tisztás felé vezettem őket. Mikor Lucient váltott, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen orvosfélének is hasznát veszem még a csapatomban, de mint látszik, semmi sem történik ok nélkül.
-James, én is itt vagyok-mordult fel mögöttem az illető.
-Ki is az alfa ,Lucien?-torpantam meg hirtelen szembe fordulva vele. A vicsorgás azonnal lefagyott az arcáról, és erőteljes fellépésemre bézsszínű bundája is visszalapult egyre jobban ívbe hunyászkodó hátára.-Most hogy ezt tisztáztuk-mordultam.-Lucient mondd el, mi volt annyira fontos, ami miatt ide kellett hívnom a falka minden tagját.
-Találtam egy nőt-kezdett hozzá halkan.-Nemrég hozták be a kórházba, és mikor műtöttem a vérének furcsa illata volt. Éreztem benne az erőnket.
-Az lehetetlen-pillantott rá hitetlenkedve Rawant.-Nőből sosem válhat farkas, még nem volt rá példa.
-Azt gondolod, netán hazudok?-vicsorodott el Lucien.
-Ki tudja? Végtére is te lennél az omega, nem?-erre a mondatra Lucien azonnal ugrott. Nem bírta az omega szerepet, de ez ellen nem lehetett mit tenni. Nem tartozott a Hoquiam-i vérvonalhoz, így mindenki alatt kellett állnia.
-Elég!-utasítottam mindkettejüket, mire azonnal szétrebbentek.-Lucien folytasd!
-Azonban már biztosan nem fog váltani-folytatta.-Már alig érezni a vérében, de nem emiatt lett különös a dolog…
-Hanem?-hangzott mindenki közös mondata.
-Van egy lánya-húzta össze szemöldökeit.-Alig pár napos. Ma láttam először, de már is érezni, mennyire különleges.
-Ha pár napos még nem lehet megállapítani, hogy ott van-e benne a gén-szólalt meg John.-Nem igaz, James?
-Jól mondja-morogtam válaszul.-De ha eléri az ötödik életévét, onnantól már világossá válik a kiléte, legalább is számunkra.
-És még is ki ez a nő?-tette fel a következő kérdését Rawant.-Milyen vérvonal lehet, aminél még a nők is képesek váltani?
-A neve Esme Platt –fújtatott.-Illetve Cullen.
Erre a mondatra minden szem rám szegeződött. Lucien még nem tudta, de én is Platt vagyok. James Platt…
A szemeim azonnal kipattantak ennek a névnek hallatán. Hevesen ziháltam, és a szívem majd kiugrott a mellkasomból. James Platt…ha nem hallottam anyámtól legalább ezerszer ezt a nevet, akkor egyetlen egyszer sem. Mennyi kínon ment keresztül, mikor elhagyott minket; mennyi hiány volt a lelkemben nélküle...Az én apám.
-Szia, szívem!-lépett hozzám szerelmem kislányunkkal a karjaiban, miközben halovány csókot nyomott remegő ajkaimra.-Mi a baj?
-Semmi, csak rosszat álmodtam-sóhajtottam megkönnyebbülten, miközben továbbra sem tudtam levenni a szememet a kicsi Aurorámról.
-Behoztam a kórházba, mert Dr. Lucien szerette volna megnézni, nincs-e vele valami baj-adta óvatosan a karomba.-Szerencsére minden rendben volt.
-És hol van most?-pillantottam rá kíváncsian-Mármint Dr. Lucien-bár tudtam, hogy mindez csupán álomvolt, és valószínűleg a bennem keringő nyugtató okozhatta a furcsa álmokat, de valami miatt még is kirázott a hideg, ha az orvosom nevére gondoltam.
-Elment elintézni valamit-válaszolta.-De mi zaklatott fel ennyire? Annyira remegsz, mint akit halálra ijesztettek.
-Nem szeretnék tovább itt maradni-mondtam rémülten.-Otthon sokkal jobban érezném magam.
-Esme, nem is tudom-sóhajtott fel halkan.-Alig fél napja műtöttek. Szerintem még pár napig maradnod kéne.
-De amint lehet menjünk haza-mondtam hadartan.-Szeretnék a kislányunk és melletted lenni most már mindig. Nem akarom elhanyagolni a családomat.
-Te sosem hanyagolnál el minket-puszilta meg a homlokomat, miközben megsimította a karomban pihenő kislányom arcát.-Most nincs annál fontosabb, minthogy minden tekintetben meggyógyulj.
-Rendben van-sóhajtottam megadóan. Inkább magammal szemben volt megadás, miszerint mindez csupán az én élénk fantáziám következménye, és kicsit túlreagálom a dolgot. Be kellett látnom, nekem is jobb, ha inkább maradok, amíg rendben nem leszek, és akkor már másra sem kell koncentrálnom, mint a mi kis Auroránkra.-De akkor figyelj a kislányunkra, jó? Semmiben ne szenvedjen hiányt, hiszen…immár ő az egyetlen.
-Az elsőszámú és a megismételhetetlen-puszilta meg az ajkaimat.-De nekem most el kell mennem. Addig itt hagyom nálad Aurorát.
-Hogy is mondhatnék erre nemet-nevettem halkan, miközben ő sietve indult útnak az ajtó felé.
Én puhán kezdtem el simogatni kislányom pici arcát, ami apró gesztusaimra újra és újra felragyogott, mintha kicsi csillagok gyúltak volna fel a szemében.
Belesem bírtam gondolni, milyen lesz neki egyedüli gyermekként felnőni. Mindig is azt szerettem volna, hogyha lesz egy kisbabám, egy idő után majd megajándékozhassam őt egy kistestvérrel. Akkor lenne kivel játszania és sosem lenne egyedül, de most már…sajnos ez sosem válhat valóra...
Szia!
VálaszTörlésAz elejét tényleg nem értettem elsőre, de most már kezd világosodni. Van egy olyan elméletem, miszerint akkor Esme apukája azért hagyta el Esmét és az anyukáját, mert farkas lett belőle és nem akarta veszélyeztetni őket. Ugyanez a gén megvolt Esmében is, de nyilván a bekövetkezett sérülés, illetve az azt követő műtét hatására ő már nem lesz képes arra, hogy alakot váltson. Viszont Aurora igen, tehát belőle majd farkas lesz.
Eddig ez az elméletem, de kíváncsi vagyok rá, hogy hogyan fog alakulni a történet ezek után. :)
Megértem, hogy Esme már nagyon haza akart menni, de igaza volt Carlisle-nak és jobb, hogy még bent maradt egy darabig a kórházban, hiszen még csak most műtötték.
Sajnálom, hogy Esme ennyire szomorú amiatt, hogy nem lehet már több gyerekük Carlisle-lal, de azért remélem, hogy idővel helyrejön majd. :/
Nagyon tetszett a fejezet (és szép volt a másik design is). :)
Alig várom a következőt. :)
Puszi:
Winnie
Ezt nem hiszem el. Esme apukája valóban farkas lett. Mondjuk én is követem Winnie elméletét miszerint annak idején azért, hagyta ott a családját, hogy ne veszélyeztesse őket. Esméből pedig a sérülés hatására nem lehet farkas. De akkor még Aurorával bármi lehet. Úgy értem, hogy amikor született Esmében még benne volt a gén és most ő ilyen félvér szerűség. És ha Lucien farkas, nem kellette volna rájönni, hogy Carlisle vámpír? Alig várom a következőt.
VálaszTörlésPuszi:) Alicebrandon
Szia, Winnie!
VálaszTörlésIgen, James (azaz Esme apukája) valóban nem halt meg, nem hagyta el őket önkényesen, hanem ezt kellett tennie. Azonban mint kiderült, sok rejtett dolog volt eddig, ami csak most nyert értelmet ennek az elméletnek a feltárulásakor, például Esme teliholdkori rémálmai, Aurora telihold idején való születése, és Esme és Carlisle elsőlátásra szerelme is (afféle bevésődés volt, mint Jacob&Renesmee). E miatt olyan erős a kapcsolatuk :) Esme idővel fel fogja dolgozni, hogy többé nem lehet kisbabája Carlisle-tól, de hát Aurora sok mindenért kárpótolja majd őket. Örülök, hogy a másik dizi is tetszett, de hát ez kapta a több szavazatot :)
Puszi!
Carly :)
Szia, Alicebradon!
VálaszTörlésWinnie elmélete valóban helyes, és mindazt amire ezen elmélet utalt neki már leírtam, és ha nem bánod, nem írnám le még egyszer xD Szóval mindennek ez volt az oka Carlisle és Esme na meg persze Aurora közt. Esme-ben ott marad még a gén, csak már nem lesz elég erős ahhoz, hogy Esme alakot váltson, mint farkas. A kislány pedig ugyanolyan farkas, mint amilyen James, hiszen Esme anyukája sem volt farkas, itt pedig fordítva. Carlisle nem volt farkas, Esme pedig igen.
Lucien azért nem jött rá, hogy Carlisle vámpír, mert eddig Hoquiam területén még nem volt túl sok vámpír, aki letelepedett, és mivel ő fiatal farkas (mármint nem telt el sok idő, mióta váltott) még nem tapasztalta a vámpírok illatátt Carlisle-on kívül, így nem ismeri fel. De később meg fog világosodni.
Sietek a folytatással!
Puszi!
Carly :)
Szia. Én is egyet értek Winnie-vel, pontosan arra gondoltam, mint ő :)
VálaszTörlésKicsit furcsa szituáció lett volna ha Esme átváltozik, Carlisle ugye meg vámpír, na de ez meg fog történni, amikor Aurorából lesz farkas.
Többet most nem írnék :/ legközelebb bepótolom, de mindent leírtak előttem, ami eszembe ötlött a fejezet olvasása közben.
Nagyon várom a folytatást, kíváncsi vagyok, mi lesz ebből a farkasos dologból, siess vele!
Puszi: Violet
Ui.: nekem tetszett az új design is :)
Szia, Violet!
VálaszTörlésEbből a bonyodalomból, miszerint Aurora farkas lesz (vagy sem?)még lesznek bonyodalmak, ráadásul nem fog kiderülni valami hamar az igazság, ezt előre elárulom, és a kiderülése sem lesz éppen a legjobb pillanatban. Semmi gond :) Majd bepótolod :)
A farkasdologból még sokáig semmi nem lesz, de majd meglátod, mi fog történni ;)
Puszi!
Carly :)
Sziaa!
VálaszTörlésMentem írni komit az előző fejihez, erre nem küldte el. Vagy körülbelül 5× megírtam ÚJRA ugyanazt, és mind hiába. JÖttem ide gyorsan, talán itt sikerülni fog véleményt alkotni. :D
Nagyon tetszett az elmúlt 2 fejezet, irtóóóarí lett. :D
MInden elismerésem a tiéd!
Kíváncsi leszek erre az "Esme és a vámpírlét - megtörténik e vagy sem?" dologra. xD Szerintem tegyenek úgy, ahogy jónak látják, és az a lényeg, hogy közben Aurora-nak ne essen bántódása.♥
Úgy szeretem a Carlisle-Aurora részeket! Személy szerint azok tetszenek a legjobban! ♥
Amúgy kíváncsi leszek erre a farkasos dologra is... :D
Sok sikert a továbbiakban, siess a frissel! :)
x.o.x.o LaMes Grock.♥
Szia!
VálaszTörlésNa, azt hiszem, egy kicsit le vagyok maradva a kommentekkel, ne haragudj :/ A legutóbbi fejezettel is úgy jártam, hogy nem láttam először, hogy volt friss, csak amikor a következő felkerült, akkor jöttem rá, hogy hoppá, innen hiányzik valami :o
Na, de most itt vagyok és azt kell, hogy mondjam, nagyon jó fejezet lett. Kezdenek beindulni az események, ami jelen esetben nem biztos, hogy jót jelent Esmére és Carlisle-ra nézve :|
Az elejét tényleg nem nagyon értettem, de mivel elejtettem pár megjegyzést ezzel kapcsolatban, azért voltak ötleteim és kezdtem sejteni, hogy mi lehet a dolog hátterében. És nem is tévedtem. Úgy tűnik, rendesen beletrafáltam :D És ugyebár ezzel együtt az is megfordult a fejemben, hogy Esmében is van a génekből, de az eszembe sem jutott, hogy így Aurora is tovább örökölhette :o Pedig, nyilvánvaló lett volna. Kíváncsi leszek, mikor fog kiderülni és hogyan, hogy Aurora vérfarkas. Úgy értem, biztosan az lesz belőle, mert különben nem lennének bonyodalmak azok a bonyodalmak. Bár azért, ha Esme nemsokára vámpírrá válna, az azt is jelentené, hogy tulajdonképpen a saját apja és kislánya ellensége is lenne. Nem is beszélve Carlisle-ról. Bár ebben az esetben egy kicsit érdekes lenne, ha ez történne, mert ugye Aurora Carlisle-t is nagyon szereti. Vagy csak még nem fejlődtek ki a farkasérzékei? :s Remélem, addig azért nem fajulnak el a dolgok, hogy a szüleivel is távolságtartóbb lesz emiatt :s
Na, most jól kibeszéltem magam :D Nagyon várom a folytatást, remélem, hamar jön :)
Puszi: Juliet
Szia, LaMes!
VálaszTörlésAz előzőnél is el tudtam olvasni a kommentedet, nem volt vele semmi gond ;)Nem írnám le, amit az előzőnél leírtam, de annyit elmondok, hogy a farkas dolog még nem ér itt véget ;)
Puszi!
Carly :)
Szia, Juliet!
VálaszTörlésHááát...nem tudom, mit mondhatok el neked, de valóban nem itt térnek véget a bonyodalmak, ezt megígérhetem. Hogy hogyan s mint az egyenlőre maradjon az én titkom ;) Hogy Aurora utálná Carlisle-t? Esetleg szembefordulna a szüleivel? Nem mondok el sokat, ha azt mondom, hogy nem fog ilyen történni :)Sietek a folytatással!
Puszi!
Carly :)