Sziasztok!
Meg is érkeztem a következő fejezettel! Itt végre megszületik Esme kisbabája, és a következő fejezetben már a szeretett dokink is visszatér majd hozzánk. Egyenlőre nem mondok el még semmit, de nem ez a távolság volt az utolsó konfliktus a történetben ;)
Puszi!
Carly :)
(Esme szemszöge)
Szinte észre sem vettem, milyen hirtelen elsuhant mellettem a maradék három hónap. A pici rendesen fejlődött, és minden nappal egyre többet ficánkolt a pocakomban, ezzel is sok örömöt, na meg álmatlan éjjeleket okozva nekem, amit azonban nem bántam. A terhességem végéhez közeledve egyre izgatottabb voltam, és amint elérkezett az ősz, már nem nagyon mentem ki az utcára. Inkább felfeküdtem az ágyamra, és megpróbáltam a lehető legjobban kipihenni magam a nagy alkalomra.
-Szia, kicsim!-lépett be hozzám anyu, miközben én továbbra is az ágyon pihenve álmodoztam az őszi faleveleket figyelve.-Milyen érzés, hogy nemsokára anya leszel?
-Fantasztikus-sóhajtottam, miközben ujjaimmal lágyan végigsimítottam a hatalmas pocakomat.-A picur már alig fér el idebent. Most már ideje lenne előbújnia.
-Talán még várhat egy kicsit-nevetett fel halkan.-Legalább is addig, amíg Leila itt van-állt arrébb, mire legjobb barátnőm egy újabb ajándékkal a kezén lépett be a szobám ajtaján.
-Jaj, Leila-húzódott arcomra széles mosoly.-Ezt nem kellett volna, már bőven elég volt a kis mackó is.
-Én viszont láttam valamit a boltban, ami biztosan tetszik majd neked-adta a kezembe a kis dobozt.-Nézd meg, mi van benne!
Kíváncsian kezdtem el bontogatni a kicsiny ajándékot, és amint kinyitottam, a szemem elé tárult egy csodás kisruha látványa. A fehér alapon aprócska csillagok voltak ráhímezve, amik kölcsönöztek valamiféle nyugalmat az egész ruhadarabnak. Minta az én kis Aurorámra lett volna kitalálva.
-Ez meseszép-teltek meg a szemeim könnyekkel.-Mintha én magam álmodtam volna meg.
-Tudtam, hogy imádni fogod-nevetett fel halkan.-Mindenben illik majd hozzá, akár kisfiú, akár kislány.
-Teljesen-értettem vele egyet, miközben lassan felálltam, hogy a kicsiny ruhát a pici még üresen álló fiókjába rakjam. Azonban ekkor valamilyen éles fájdalmat éreztem a hasamban, és pár pillanattal később erősen görcsölni kezdtem.
-Anya-ziháltam halkan.-Azt hiszem, a pici nem akar tovább várni.
-Rendben van-ijedt meg hirtelen.-Feküdj le, és maradj nyugodt! Leila-fordult barátnőmhöz-két házzal arrébb lakik egy nővér. Menj át, és hívd fel Dr. Silvermant! A nővér pedig jöjjön át segíteni.
-Azonnal, Mrs. Platt-indult el sietve, miközben én próbáltam a lehető legjobban ellazulni.
-Kicsim-nézett a szemembe anyám.-Minden rendben lesz. Ez most nem lesz kellemes, de hidd el-simította meg az arcomat-az eredmény szívmelengető lesz.
-Tudom-nyögtem halkan.-Már felkészültem mindenre.
-Mit szeretnél?-nézett rám kíváncsian.-Bent maradjak a szülés alatt?
-Mindenképp-ziháltam. Talán még semmi más nem fájt ennyire, mint most. Mintha minden porcikám égett volna a fájdalomtól, de nem akartam elsírni magam. Azt szerettem volna, ha a pici egy erős, bátor anyával találja szemben magát a születése után.
-Ne aggódj!-ült mellém bátorítóan.-Nemsokára túl leszel rajta, és utána már a kezedben is tarthatod a kis Aurorát.
-Ezek szerint te is kislányra gyanakszol-nevettem halkan.-Ha kisfiú lesz, majd mindig emlékezni fogunk erre a pillanatra. A pillanatra, mikor még a születése előtt is mindenki kislánynak hitte őt.
-Nem venném a lelkemre-simított ki egy hajtincset az arcomból. Örültem, hogy mellettem maradt. Ha nem lenne itt, talán nem lennék ennyire erős, mint most.
Nemsokára meg is érkezett az orvosom, és kezdetét vette a végtelennek tűnő események sorozata. Hiába mondta, hogy mit csináljak, a fájdalomtól néha egyáltalán nem hallottam ki szavai közül az értelmet. Anyám mindvégig mellettem volt, és próbálta enyhíteni a fájdalmaimat azzal, hogy beszélt hozzám, azonban minden jóindulat ellenére sem volt sokkal könnyebb elviselnem az erőteljes görcsöket. Mintha már napok óta tartott volna mindez, és már azt éreztem, lassan feladom, mikor egy utolsó erőfeszítést követően meghallottam egy erőteljes, egészséges sírást felhangzani a doktor karjaiban.
-Kislány lett-adta oda a nővérnek a törülközőbe csavart aprócska babát.-Fürdesse meg, kérem, addig én megvizsgálom Miss Platt-et.
-Máris, Dr. Silverman-sietett át vele a fürdőbe, miközben az orvos elkezdte felmérni az állapotomat. Hihetetlenül fáradt voltam, de semmi nem számított, amíg nem láthattam a kislányomat. Számomra most ő volt a legfontosabb.
-Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben-vette el a sztetoszkópot a mellkasomról.-A vérnyomása még kicsit magas, de ez teljesen rendben van a szülés után. Pihenjen rengeteget, és ne nagyon mászkáljon az elkövetkezendő pár napban. Értette, amit mondok?
-Hol van a lányom?-ziháltam erőtlenül. Természetesen hallottam, amit mondott, de nem akartam ilyen mellékes dolgokra pocsékolni a kislányom első perceit. Vele akartam lenni.
-Mrs. Andreas mindjárt idehozza-válaszolta.-Teljesen makulátlan, boldog baba. Remélem, sok örömüket lelik majd benne.
-Köszönjük, doktor Úr!-lépett hozzá anyám.
-Nincs mit köszönnie-sóhajtotta.-Viszont most vissza kell mennem. Már harminc perce bent kéne lennem a rendelésen.
-Akkor nem is rablom az idejét-nevetett fel halkan-Viszlát!
-További jobbulást!-köszönt el ő is, majd pár pillanattal később már el is tűnt a házunkból. Azonban én még mindig nem láttam a kislányomat. Már azt fontolgattam, hogy berohanok a fürdőbe, mikor…
-Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott-sétált oda hozzám a nővér.-Csak a kicsi annyira élénk, hogy nem szerettem volna, ha kiesne a karomból. Óvatosan kellett vele bánnom.
-Istenem, milyen gyönyörű-vettem a karjaimba, és nem bírtam megállni, hogy a könnyeim el ne kezdjenek hullani az arcomról. A szemei olyan kékek voltak, mintha csak Carlisle szemeit láttam volna magam előtt, apró kis haja halvány szőke tincsek formájában lapultak kicsi fejére, és a bőre, akár a friss téli hó. Még sosem láttam nála gyönyörűbb teremtést az egész földön.
-Gyönyörű kisbaba-simította meg pici arcát anyu.-Gratulálok, angyalom!
-Pont olyan, mint az apukája-kezdtem el cirógatni, amire kislányom hangosan gügyögve mutatta ki tetszését.-A szeme, a haja…Mintha még mindig velem lenne.
-Szerintem rád is hasonlít-nevetett fel boldogan.-Aurora Lena Cullen.
-A legszebb kisbaba, akit valaha láttam-emeltem fel ajkaimhoz, miközben egy aprócska puszit leheltem kicsiny buksijára. Azonban nemsokára már nem tudtam nyitva tartani a szemeimet, így hát elérkezettnek láttam az időt, hogy a kislányomat a bölcsőbe rakjam.
Mikor felkeltem, kicsit feszített a hasam, de ezen kívül semmilyen fájdalmam nem volt már a pici születése után. Már ő is kimerültnek látszott, és hamar el is aludt a karjaimba, majd miután betakargattam, visszabújtam a takaró alá, és szinte én is azonnal elaludtam. Még hallottam, mikor anya bejött, hogy ellenőrizze az állapotunkat, majd végül teljesen elnyomott az álom, miközben nyugodt szívvel hallgattam Aurora békés szuszogását….
Szia!
VálaszTörlésÓ, Istenem! Végre megszületett! :')
Jaj, annyira gyönyörű kisbaba lehet a kék szemeivel és a szőke hajacskával! Természetesen biztosan hasonlít Esmére is, de gondolom ezek szerint inkább Carlisle vonásait örökölte. :)
Alig várom már, hogy Carlisle visszatérjen hozzájuk és ő is láthassa a kislányát. Biztosan elbűvöli majd őt is, amilyen szép kislány lett. :)
Azért annak örülök, hogy az orvos és a nővérek voltak olyan kedvesek és elmentek segíteni hozzájuk. Legalább ők nem viselkedtek úgy, mint a többi ember, akik meglátták Esmét az utcán. El sem tudom képzelni, mihez kezdtek volna, ha nem lett volna semmilyen segítségük. :/
Kedves volt Leilától, hogy még ő is vitt ajándékot Esmének (pontosabban a babának). Az a kis ruhácska biztosan nagyon szép lehetett. :)
Jaj, alig várom a következő fejezetet! :)
Puszi:
Winnie
Szia!
VálaszTörlésJaj, Aurora annyira édes lehetett. Már alig várom, hogy Carlisle és Esme újra találkozzanak, és Carlisle is láthassa a lányát. Jó, hogy a doktor és a nővér nem olyanok, mint a többi ember a városban. Alig várom a kövi fejezetet.
Puszi:) Alicebrandon
Szia!
VálaszTörlésVégre megszületett! *.* Olyan aranyos lehet a kék szemeivel. Ahogy leírtad, szerintem Carlisle-ra jobban hasonlít.
Alig várom, hogy végre együtt legyen a család, de azért kíváncsi vagyok, mit fog hozzá szólni Esme, vajon hogyan viseli majd el, hogy Carlisle ismét vele lehet, ha nem is teljesen, de részben igen. Biztos ő is oda és vissza lesz 100-szor a kislányától, amit nem is csodálnék :)
örülök, hogy a doki meg a nővér nem viselkedtek úgy mint a többi városi. Nem is tudom, mi lett volna ha nem segítenek :/
Leila pedig igazi barátnő. Aranyos, hogy hozott ajándékot, és örülök még egyszer annak, hogy nem vált olyanná mint a többiek és a barátságuk megmaradt, még ilyen helyzetben is, le a kalappal előtte! :)
Már nagyon várom a folytatást, Carlisle visszatérésével egyetemben :) Siess a következővel!
Puszi: Violet
Szia, Winnie!
VálaszTörlésIgen, a kislány inkább Carlisle vonásait örökölte, de ennek később még kulcsszerepe lesz a történetben :) Erről egyenlőre még többet nem mondanék. Az orvos és a nővér valóban rendesek voltak, és kedvesen segítettek Esme-nek, amikor szüksége volt rájuk. Leila pedig igazi barátnőként viselkedett :)
Sietek a folytatással!
Puszi!
Carly :)
Szia, Alicebrandon!
VálaszTörlésIgen, Aurora egy nagyon tündéri kisbaba, ez kétségtelen :P Carlisle nemsokára ismét találkozik ESme-vel, és kis időn belül már együtt nevelik majd a kicsi lányukat :)
Puszi!
Carly :)
Szia, Violet!
VálaszTörlésValóban, illik ide ez a "végre" szó, hiszen így végre Carlisle is visszatérhet hozzájuk. Igen, valóban jobbban hasonlít Carlisle-ra, és ennek, mint Winnie-nek is mondtam, majd kulcsfontosságú szerepe lesz a történet későbbi szakaszában :)Carlisle teljesen odalesz a kislányért, efelől kétségem sincs :) Leila előtt valóban le a kalappal, remek barátnő ;)
Sietek a folytatással!
Puszi!
Carly :)