Sziasztok!
El is készültem a következő fejezettel, ha kicsit késve is. Mint ígértem, Carlisle szemszögéből olvashattok most a készülődésről és némi aggályáról is, de ezek teljesen alaptalanok, mint tudjuk. Talán nemsokára már a pici is meg fog születni, de még nem mondom el, mikor ;)
Puszi!
Carly :)
(Carlisle szemszöge)
Nemsokára meg is érkeztünk Elezar nemrég vásárolt otthonához. Láthatóan nem volt még sokat használva, mivel mindenhol rend és tisztaság uralkodott, ami egyáltalán nem volt jellemző legjobb barátom vérmérsékletére. A hatalmas kandalló sokkal otthonosabbá tette a fehér falak miatt kissé hidegnek tűnő épületet, nem is beszélve az átlagosnál nagyobb ablakokról, amik a napfelkelte irányába néző konyhában tette sokkal kellemesebbé a beáramló napfénnyel a hangulatot. Még nem volt sok bútor a szobákban, mindössze a nappali és a háló volt teljesen berendezve, a többiben; mint a fürdő és a konyha; még félkész állapotban voltak, és egy teljesen berendezetlen szoba is volt az emeleten.
-Szép ház-néztem rá elismerően.-Mikor akartál beköltözni?
-Nem tudom-vonta meg a vállát.-De nem mostanában. Még volt néhány elintéznivalóm, mielőtt visszatérek. El akartam még menni Alaszka néhány városába, mint Denali ; Palmer vagy Nome, aztán pedig Kanadába mentem volna. Csak ezután tértem volna vissza ebbe a városba.
-Értem-bólintottam.-Gondolom ezért nincs még teljesen rendben.
-Eltaláltad-nevetett fel halkan.-De most legalább annyi haszna van ennek, hogy van lehetőséged berendezni a saját ízlésed szerint. Most már ez a ti házatok, használd egészséggel.
-Elezar, ezt nem fogadhatom el-tiltakoztam.-Mindez túl sok lenne…nem tehetem.
-Figyelj ide, Carlisle!-tette kezeit a vállamra.-Ha Esme megszüli a babát, akkor szüksége lesz egy otthonra, ahol pihenhet és nevelheti a kicsita. Ez rendben is van, de ha te visszamész…akkor nem maradhattok tovább Forks-ban. El kell költöznötök, és itt békében élhetnétek.
-Ebben igazad van-válaszoltam.-De ez akkor is a te házad. Nincs hozzá jogom, hogy egyszerűen elvegyem tőled a saját érdekemben.
-Nem veszed el-legyintett.-Carlisle, vámpír vagyok. Nincs szükségem alvásra, nem fázom; Esme viszont ember, és melegre, kényelemre van szüksége, főleg miután rengeteget kell pihennie a kezdeti időszakban. De mindezt te is tudod, hiszen orvos lennél, vagy nem?
-De-sóhajtottam.-Viszont ez a vámpír dolog...Nem is tudom. Nem tartom magam megfelelő apának.
-Miért is?-vonta fel a szemöldökét.-Szereted Esme-t, szereted a picit, van házad; ahol élhettek. Még is miért ne lennél az?
-Talán, mert a bőröm hideg; mint a jég , az erőmmel porrá őrölhetem a legkeményebb sziklát is, ráadásul bármelyik pillanatban elveszthetem az önkontrollt a vérszomjam felett.-emeltem meg a hangom.-Mi lesz, ha bántom Esme-t vagy a kicsit?
-De ez nem történhet meg-nézett rám komolyan.-Az önuralmad már most is rettenetesen erős, amit…
-De talán nem eléggé-szakítottam félbe.-Minden nap el kell mennem vadászni, ha mindennel el akarok készülni a találkozásunk napjára. Meg kell tanulnom emberek közé menni, ismét munkába kell állnom, és elő kell készítenem a házat is. Erre talán nincs elég időm.
-Én majd segítek-ajánlotta.-De most azonnal neki kell állnunk.
-Rendben-mondtam határozottan.-Mivel kezdünk?
-El kell mennünk újra vadászni, mielőtt felmennénk a városba-válaszolta.-Ott majd beszerezzük a bútorokat, a falfestéket és minden mást; ami még hiányzik. Utána pedig…
-Pedig?-pillantottam rá kérdően.
-Elkezdhetsz készülni az apaságra-villantotta meg sokatmondó mosolyát.-Lehet, hogy orvos vagy, de tartottál már valaha kisbabát a karjaidban? Tudod, mit kell csinálni, ha sír? Nem várhatod el, hogy mindent Esme csináljon majd, amikor ideköltöztök.
-Nem is várnám el tőle-nevettem halkan.-De mégis...Honnan tanuljam meg?
-Veszünk egy könyvet, amiben minden le van írva. Este pedig kikérdezlek belőle-nézett rám komolyan.-Nem vicceltem!
-Nem is hittem-nevettem tovább.-Csak vicces, mennyire rövid pórázon tartasz.
-A legjobb barátom apa lesz-sóhajtotta.-Ha nem te lennél az illető, nem is pazarolnék rá ennyi időt, nekem elhiheted. Viszont mivel te leszel, ezért szeretném, ha nem okoznál csalódást álmaid hölgyének.
-Hát én magam sem szeretném-mondtam kicsit izgatottan.-Remélem, nem rontok el semmit.
-Ki van zárva-nevetett ő is, majd nekiiramodtunk, hogy a vadászatot követően elindulhassunk Hoquiam belseje felé...
Ahogy lassan elértük a város szélét, azonnal megcsapta az orrunkat az emberi vér édeskés aromája. Nem volt annyira intenzív, mint Esme esetében, de még ez is erősen próbára tette egyenlőre még gyengébb lábakon álló önuralmamat. A köd automatikusan rátelepedett az agyamra, és nagyon nehezen bírtam visszafojtani a bennem rejlő ragadozó dühös kitörését.
-Én ezt nem tudom megtenni-kezdett hátrálni Elezar.-Már most is az őrület szélén állok.
-Ne is mondd-vettem mély lélegzetet.-Valóban hatalmas a kísértés, de…meg kell csinálnunk.-mondtam határozottan.-Be kell mennünk.
-Egyszer még meg lehet csinálni-nyelt nagyot.-De ha te dolgozni akarsz, akkor…
-Minden nap meg kell tennem-fejeztem be helyette.-Ráadásul a kórházban állandó a vér és a sérülés. És sebész lévén a műtő is elkerülhetetlen.
-Remélem, nem holnap akarsz munkába állni-csukta le a szemeit, ezzel is csökkentve a beérkező inger mennyiségét.-Azzal mindent kockára tennél.
-Tudom-bólintottam.-De ha nem is holnap, viszont pár hónap múlva muszáj lesz. Mire Esme-t idehozom, már szeretnék belelendülni a dologba.
-Adj magadnak két hónapot-mondta komolyan.-Te már most is sokkal jobban bírod, mint én, addigra menni fog.
-Ha nem akarsz, nem muszáj velem jönnöd-ajánlottam, mikor megláttam a kísértéstől torzuló arcát.-Csak akkor gyere, ha bízol magadban.
-Menni fog-vett erőt saját magán.-Menjünk!-indult el határozottan, majd pár perc futást követően meg is érkeztünk Hoquiam belvárosába. Az emberek sokkal sűrűbben jártak, mint Forksban, ezt le sem lehetett volna tagadni, de éppen ezért hozzánk is sokkal közelebb voltak. Minden egyes elhaladónak megcsapta az illata az orromat, és néhányan kíváncsian méregettek fehér bőrünk és mostanra már aranyszín szemünk láttán, ami csak mégjobban feszélyezett minket ebben az amúgy is feszült helyzetben. Végül sikerült elérnünk a festékes üzletbe…
-Mit gondolsz-nézett rám kíváncsian Elezar.-Fiad vagy lányod lesz?
-Nem is tudom-mondtam elgondolkodva.-Szerintem lányom, de ebben nem vagyok teljesen biztos, és nem is lehetek.
-Akkor olyan színt kell választanod, ami mindkét lehetőségnek megfelel-tanácsolta.-Van valami ötleted?
-Esme szobájának bézs színe van-válaszoltam.-Talán nekem is azt kéne választanom, mivel ha a kicsi abba a környezetbe születik, talán könnyebb lenne neki megszokni ezt az otthonát is, ha hasonlít a régire.
-Ráadásul illene a többi szoba hangulatához is-állapította meg.-Szerintem jó ötlet.
-Szerintem is-mosolyodtam el halványan, miközben a gondolataimban előre láttam a kislányom boldog, élettől viruló arcát.
Ahogyan pici szemeivel rám nézett…mintha Esme-t láttam volna állandóan magam előtt, és nem tehettem róla. Valami miatt, ha a gyermekemre gondoltam, mindig egy kislányt láttam magam előtt, aki halkan kacarászva rohangál majd az otthonunk előtt elterülő kisebb mezőn, vagy amint Esme-hez futva ugrik édesanyja nyakába. A szívem ilyenkor mintha újra dobbant volna egyet.
-Akkor már csak a bútorok és a könyv van hátra-sóhajtotta.-Hosszú még a mai nap.
-Legalább is nekünk-kuncogtam fel halkan, miközben lassan útnak is indultunk a következő úti célunk felé…
Szia!
VálaszTörlésJó, hogy máris nekiláttak a készülődésnek. Ha azt vesszük, tényleg nincs olyan sok idejük és még rengeteg mindent kell elintézniük és mire Carlisle is visszatérhet az emberek közé... az is időbe telik.
Megértem, hogy Carlisle-t kétségek gyötrik afelől, hogy jó apa lesz-e. Biztos vagyok benne, hogy ez nem fordulna elő vele, ha még mindig ember lenne, de jelen helyzetben... :/
Viszont ennek ellenére én biztos vagyok benne, hogy nagyszerű apa válik majd belőle, hiszen már most is nagyon elkötelezett.
Biztos szörnyű nehéz lehet nekik most a városban, de Carlisle nagyon kitartó és szerintem elég lesz neki az az idő, amíg megszületik majd a kisbabájuk, hogy ő visszaszokjon az emberek közé. :)
Alig várom már a folytatást! Kíváncsi vagyok, hogy mikor születik már meg a kislányuk és, hogy mikor találkoznak végre Esmével újra. :)
Puszi:
Winnie
Szia!
VálaszTörlésEz hihetetlenül édes volt. Jó, hogy Carlisle olyan színt választott a kislányuk szobájához, mint amilyen Esme szobája is volt. Ráadásul a bézs tényleg mindkét változatnak megfelel. Annyira jó volt, amikor Eleazar azt mondta, hogy szeretné, hogy Carlisle-ból jó apa váljon, és ezért mindent meg is tesz, meg, hogy másért, nem fáradna ennyit. Egyébként én biztos vagyok benne, hogy Carlisle-ból remek apuka lesz. Alig várom a következő fejezetet.
Puszi:)
Alicebrandon
Szia! :)
VálaszTörlésNe haragudj, amiért az utóbbi fejezetekhez nem írtam, de nagyon sok dolgom volt, aztán pedig őszintén szólva el is felejtettem :$
Na, de most itt vagyok és ez a fejezet is valami nagyszerű lett! :) Bár nagyon sajnálom Carlisle-t, amiért ilyen kétségek gyötrik, de hát mi persze tudjuk, hogy nem kell ettől tartania, mert igen is jó apa lesz belőle! :) Ebben teljesen biztos vagyok :) Remélem, tényleg lesz egy kis időugrás most, mert már nagyon várom, hogy végre újra találkozzanak :) Olyan jó lenne már *.* Ráadásul Esme reakciójára is kíváncsi leszek. Mármint, biztosan meg fog először kicsit ijedni Carlisle-tól, de gondolom ez csak átmeneti reakció lesz :) Sokáig úgysem tudná távol tartani magát tőle :D És hát, Carlisle mindenről gondoskodik neki(k) addigra :) Ház, bútorok és szeretet :) Egy nagykis boldog család lesznek :D Bár gondolom, nem ez az egy probléma merül majd még fel a kapcsolatukban, hanem lesz még itt pár hátulütője a dolognak :S
Nagyon várom a folytatást! :) Remélem, hamar jön! :)
Puszi: Juliet
Szia!
VálaszTörlésDe, aranyos lett ez a fejezet! Számomra Eleazart most tetted szimpatikussá, hiszen, nem köti oda semmi, mégis ott marad a legjobb barátjának segíteni, annak ellenére a városba megy, hogy alig bírja magár türtőztetni. El tudom , őket képzelni, ahogy azon tanakodnak, vajon mit és milyen színűt vegyenek :D Biztos vagyok benne, hogy Carlisle kitűnő apa lesz, már most mennyire elszánt, és szerintem akkor sem lesz másképp, mikor megint együtt lesznek, amit már nagyon várok *.*
Siess a következővel!!
Puszi: Violet
Szia, Winnie!
VálaszTörlésValóban nincs rá sok idejük, de mindenben sikerrel fognak járni, ezt megígérhetem :)Carlisle nemsokára az emberek közé is visszatérhet, és hamarosan ismét együtt lehetnek Esme-vel is :)Abban is biztos lehetsz, hogy minden kétség ellenére, ami Carlisle-ban van, nagyszerű apa lesz. Erről én magam fogok gondoskodni ;)
Sietek a folytatással!
Puszi!
Carly :)
Szia, Alicebrandon!
VálaszTörlésIgen, Elezar nagyon jó barátja Carlisle-nak, amit most be is bizonyít. Én is biztosítalak afelől, hogy Carlisle-ból nagyszerű apa válik, de szerintem ez nem is lehetne másképp :)
Sietek a folytatással!
Puszi!
Carly :)
Szia, Juliet!
VálaszTörlésEgyáltalán nem haragszom, örülök, hogy most írtál! Egyáltalán nem tévedsz, Carlisle nagyszerű apa lesz, ez majd nemsokára kiderül :) Időugrás lesz, azonban még kicsivel messzebb van, mire a pici megszületik :)A találkozásról még nem mondok el semmit, de minden ki fog derülni idővel ;)
Puszi!
Carly :)
Szia, Violet!
VálaszTörlésÖrülök, hogy sikerült Elezart szimpatikussá tennem a szemedben :)Carlisle-nak remek barátja van, és ezért meg is becsüli :)Carlisle valóban kiváló apa lesz, ez kétségtelen, és én is el tudom őket a színválasztás közben ;) Aranyosak voltak, az egyszer biztos :)
Sietek a folytatással!
Puszi!
Carly :)