XXVIII. Fejezet "Egy ház a tónál"

Sziasztok! :)

Most sikerült felraknom az új fejezetet, de így valószínűleg a hétvégére nem tudok frissíteni :S de megpróbálom :D A cím nem ok nélkül van idézőjelben :) Remélem van rajtam kívül valaki, aki látta az a filmet, mert nagyon szép film :) Igazából nem is lényeg, csak eszembe jutott :)

Jó olvasást!

Puszi!

Carly

(Carlisle szemszöge)

A hét vége felé útnak indultunk Denaliba. Több okom is volt, hogy úgy döntöttem ,kis időre itthagyjuk Forksot. Soha nem szegtem meg az ígéretem, így feltétlen meg kellett látogatnom Elezar barátomat. Még Carmen kötötte a lekünkre, hogy családbővülés esetén feltétlenül keressük fel őket. A másik okom szintén a családom volt. Miután tudtuk, hogy Nora a közelben lehet, biztonságosabbnak ígérkezett , ha pár hétre eltűnünk a környékről. Talán, így nagyobb az esélye, hogy nem talál ránk.

-Esme! Jaj, de örülök, hogy látlak!-ugrott kedvesem nyakába Carmen.

-Én is örülök neked! Régen találkoztunk!

-Igen, már kezdtetek hiányozni. Mi szél hozott titeket?

-Emlékszel? Volt neked egy ígéretem-mosolyodott el Esme.

-Csak nem terhes vagy?-nézett rá lelkesen.

-Nem, nem… nem vagyok terhes-nevetett fel-viszont szeretném,  ha megismernél valakit.

-Csókolom! Alice Cullen vagyok!-mosolyogta lelkesen Alice.

-Szia tündérke! Te lennél Edward húgocskája?

-Igen.Sokat hallottam már Carmen néniről. Anya, és apa mindig mesélt nekem rólatok

-Milye kis édes!-nézett ránk mosolyogva-Gyertek be! Meséljetek!-invitált be , majd helyet foglaltunk a tágas nappaliban.

-Szia Edward!-jöttek be a lányok mosolyogva.

-Kate, Irina, Tanya, örülök, hogy látlak titeke!-mondta fiam udvariasan.

-Jól megnőttél, és milyen jóképű vagy!-incselkedett Tanya.

-Tudom, hogy nem gondolod komolyan.

-De igen is, komolyan gondolom.

-Nem, ez nem így van-nevetett fel Edward.

-De így van-kacagta Tanya is, majd majd mosolyogva ölelték át egymást.

-Jaj, de édes kislány!-mosolyodott el Kate, mikor meglátta Alicet-Hogy hívnak?

-Alice vagyok!

-Szia!Én pedig Kate!Ők pedig Irina és Tanya. Edward keresztesói vagyunk.

-Sziasztok!-mosolyogta Alice.

-Gyertek! Megmutatjuk a szobátokat!-mondta Irina,  majd az öt fiatal kénylemesen felvonult az emeletre.

-Úgy látom, hamar megbarátkoztak a lányotokkal is-nézett ránk elégedetten Carmen.

-Igen, én is úgy látom-mosolyogta szerelmem, miközben hozzám bújt.

-Carlisle, nekem van egy olyan érzésem, hogy nem csak emiatt jöttetek. Lehet, hogy tévesen gondolkodom, de az arcotok fáradt, és gondterhelt. Valamit titkoltok-mondta Carmen aggódó tekintettel.

-Igazad van. Nem csak ezért jöttünk-mondtam , miközben nagyot sóhajtottam-Emlékszel még Nora-ra?

-Igen. Ő Esme másodunokatestvére.

-Igen. Csakhogy nagy valószínűséggel bosszút forral. Mindent meg fog tenni, hogy ártson nekünk, és tudja, hogy a legkönnyebb út ehhez, ha a gyerekeinknek árt. Azért jöttünk ide, hogy Edwardot és Alicet  ,ha rövid időre is, de biztonságban tudjuk.

-Itt biztonságban vannak. Soha nem jönne rá, hogy nálunk bújtatok meg.

-Nagyon köszönjük! Nem tudod milyen sokat jelent ez nekünk-néztem rá hálásan.

-De nem muszáj itthagynotok a gyerekeket. Ti is maradtatok. Szobánk sajnos nincs több, de van egy kis erdei ház a tó mellett, ami a mi tulajdonunkban van. Oda nyugodtan beköltözhettek. Alig párszáz méterre van van innel.

-Tényleg maradhatnánk? -mosolyogta Esme.

-Természetesen. Ha kimentek az ajtón, akkor keletre fordultok, és onnan csak egyenesen kell menni. Könnyen megtaláljátok.

-Köszönjük, Carmen!-néztünk még vissza hálásan, majd sietve indultunk el ideiglenes otthonunk felé. Tényleg könnyedén megtaláltuk. Egy ügyesen megmunkált kis faház volt alig pár méterre a tó szélétől.

-Ez gyönyörű !-nézett rám csillogó szemekkel Esme.

-Tényleg nagyon szép-simogattam meg a vállát mosolyogva-Gyere ,pakoljunk ki!-mondtam, majd egymás kezét fogva sétáltunk fel az emeletre. Lassan kipakoltunk a bőröndjeinkből, és a ruháinkat is beakasztottuk a szekrényekbe. Láttam szerelmemen, hogy elég feszülten érzi magát. Testtartása merev volt, alig szólalt meg, mióta itt vagyunk.

-Valami gond van kedvesem?-néztem rá aggódva, miközben a parton üldögéltünk.

-Nem, nincs semmi, csak…mi lesz, ha ebből a dologból nincs kiút? Ha valami elromlik?

-Nyugodj meg!-simítottam meg az arcát-Itt biztosan nem talál ránk. Eldugott, csendes…itt soha nem keresne minket-mondtam nyugtatóan.

-Igazad van-sóhajtott fel halkan.

-Minden rosszban van valami jó.

-Ebben nincs-mondta szomorúan, miközben fejét a mellkasomra hajtotta.

-Dehogynem-néztem rá lelkesítően-hiszen itt vagyunk mindentől távól, egy romatikus kis házikóban. Szerintem te is tudod, hogy mi ennek a jó oldala-mosolyogtam, miközben egy apró puszit nyomtam homlokára.

-Talán tényleg tudom-nevetett fel halkan.

-Talán?-kérdeztem féloldalasan mosolyogva.

-Ezt ne csináld!-mondta tettetett haraggal, miközben szája sarkában mosoly bújkált.-Egyszer már megmondtam neked, hogy ne legyél ilyen tökéletes-bökött mellkason, amin felnevettem.

- Sajnos, ezen nem tudok változtatni.

-Nem is akarom, hogy változtass, csak…néha elgondolkodom, hogyha  rám ilyen hatással vagy, akkor milyen lehet ez az embereknek?

-Ezt pontosan hogy is érted?-vontam fel a szemöldököm.

-Gondolok itt a nővérekre, akik minden egyes mozdulatodért odavannak, és…

-Féltékeny vagy-jelentettem ki mosolyogva, még is büszkén.

-Ez nem igaz!-mondta hevesen.

-De igaz-nevettem tovább-Látszik a szemedben, az arcodon, ahogyan beszélsz….

-Na jó …talán egy picit-mondta lesütött szemekkel.

-Teljes mértékben megnyugtatlak, hogy a nővéreknek semmi esélyük veled szemben-mosolyogtam, miközben ujjaimmal lágyan cirógatni kezdtem az arcát, és felsegítettem a földről.

-Gyere…mit szólnál, ha egy kicsit kettesben lennénk?

-Csábító ajánlat uram, de nem adom ilyen könnyen magam-tette karba kezét morcosan.

- Csodálatosan gyönyörű hölgyem…hites feleségem, lenne kedve velem eltölteni egy feledhetetlen estét?-hajoltam meg előtte játékosan, amin halkan kacagni kezdett.

-Talán egy- két csók belefér , uram –mosolyogta, mire azonnal karjaimba kaptam, és rögtön a a hálószoba felé kezdtem el vele szaladni. Kedvesem nem is várta meg, hogy lefektessem az ágyra. Ahogyan beléptünk az ajtón, azonnal ingem gombjaiért nyúlt, és pár pillanat búlva már le is csusszat a vállamon a finom anyag.

-Mi ilyen sietős?-nevettem, miközben én is lassan elkezdtrem kigombolni blúza apró gombjait.

-Semmi, csak ki akarom élvezni a kívánkozó alkalmat-mondta, miközben mutatóujjával hosszan végigsimította a mellkasom.  Szemei szinte éjjfeketén csillogtak a benne rejlő vágytól, és sejtettem, hogy az enyém is hasonló látványt nyújthatott. Már nagyon nehezen tudtam visszafogni magam, hogy ne törjön fel belőlem heves zihálás. Bár nem vert a szívem, most még is úgy éreztem, hogy  hatalmas sebességgel dübörög a mellkasomban, és szinte megállíthatatlanul kapkodok a levegő után.

-Hihetetlen…hogy milyen hatással vagy rám-mosolyogtam, miközben hanyatt dőltöttem az ágyon.

-Remélem, hogy még hosszú időn át sikerül ugyanígy kihoznom belőled a férfit-nevetett fel, majd lágyan magára húzott , miközben gyengéden csókolni kezdtük egymás ajkait. Soha nem bírnék ellenállni neki, de nem is nagyon akartam. Számomra nem létezett nála csodálatosabb angyal a világon. Vele lenni olyan volt, mintha repülnék. És miközben egyre jobban belemélyültünk egymás kényeztetésébe, lassan útnak indult a lelkem a fellegekbe…