Sziasztok!
Ma is egy fejezettel érkeztem nektek, de a jövőhét folyamán már nem lesz ennyi időm frissíteni, sem pedig írni. De...Ebben a fejezetben megtudhatjuk, miként reagál Carlisle a baba hírére. Remélem tetszeni fog nektek!
Puszi!
Carly :)
(Carlisle szemszöge)
-Szerintem, még nem állsz készen-nézett rám bizonytalanul Elezar, mikor megemlítettem neki, hogy visszatérek Esme-hez.-Mi lesz, ha bántani fogod?
-Nem fogom-morogtam kissé idegesen.-Ennyi idő alatt már halálra aggódhatta magát értem. Nem várhatok tovább.
-Csak egy hónapja lettél vámpír-termett előttem.-Én lassan már kettő, és még sem érzem magam elég erősnek. Miért hiszed, hogy neked menni fog?
-Mert én egyszer sem ittam emberi vért-válaszoltam.-Nem tudom, mi az, ami hiányzik, így a testem sem sóvárog rá annyira.
-Ne jöjj nekem megint ezzel a kábítószeres hasonlattal-forgatta meg a szemeit.-A kettő nem ugyan az.
-De nagyon is hasonlít-mondtam komolyan.-Amíg nem próbálod ki, addig a tested sem igényli a fogyasztását. Ezzel szemben Esme már az én heroinom. Nem tudok létezni nélküle.
-Micsoda vámpír vagy-nevetett fel halkan.-Menj akkor, ha ennyire akarsz! De én előre szóltam…
-Én pedig meghallgattalak-nevettem én is, majd sebes léptekkel indultam meg Esme otthona felé.
Rettenetesen ideges voltam, de próbáltam úrrá lenni a heves érzelmeimen. Nem szerettem volna, ha megijesztem a hirtelen megjelenésemmel, ezért nem akartam azonnal lerohanni. Meg akartam várni a megfelelő alkalmat, amikor már egyedül van, és senki nem láthat meg.
Azonban nagyon féltem, hogy elrontok valamit, esetleg a vámpírénem felülkerekedik rajtam, és véletlenül bánthatom. Ha csak egyetlen kis zúzódás is lenne rajta…azt sem bocsájtanám meg magamnak soha többé.
Nemsokára meg is éreztem az illatát. Azt a bódító, mézédes illatot senkiével nem tudtam volna összetéveszteni, ráadásul valami miatt most sokkal intenzívebb volt, mint a legutóbb. A lábaim azonnal gyorsulni kezdtek az agyam által küldött automatikus jelre, azonban amint észbe kaptam, lassítani kezdtem, és megpróbáltam visszanyerni az irányítást az ösztöneim felett. Annyira magamhoz akartam őt kaparintani, mintha a túlélést jelentette volna számomra az, hogy megölelhessem.
Amint elég közel voltam, emberi tempóba kezdtem el sétálni, majd meg is hallottam az ő csodaszép, csilingelő hangját. Most is legalább olyan gyönyörű volt, mint emberként, azonban valami még sem stimmelt…
-Erről nem te döntesz-kiabálta kétségbeesetten. - Ő az én gyermekem, és én döntöm el, hogy megszülöm-e. Ez az én felelősségem.
-És mondd el, mit kezdesz majd egyedülálló anyaként?-hallottam meg az édesanyja hangját.-Nem lesz férjed, nem lesz munkád, mert a baba mellett kell lenned. Mit csinálsz, ha nem lesz pénzed?
-Ő az életem-csuklott el a hangja.-Nincs nála fontosabb a számomra, és bármit megtennék érte….
Nem is igazán tudtam, mire véljem a dolgot, csak ide-oda kapkodtam a fejem, hogy tényleg jól értettem-e, amik odabent elhangzottak. Esme ilyen hamar túllépett volna rajtam? Már is gyermeket várna valaki mástól? Nem, ez nem lehet, Ő nem ilyen. Viszont akkor…
Azonnal futásnak iramodtam az ellenkező irányba. Hirtelen annyi minden kezdett kavarogni a fejemben, hogy muszáj volt egyedül maradnom csak egy kis időre, amíg minden tisztázódik. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy az történt, ami történt. Pedig annyira vigyáztam, hogy ne történjen baj…illetve ez nem is baj, de nem akartam, hogy emiatt Esme becsülete csorbát szenvedjen. Még is elvesztettem a fejemet, mikor együtt voltunk azon a csodás éjjelen, és akkor nem is gondoltam a következményekre. Azt hittem, örökké együtt lehetünk, és ha lenne is belőle valami, én mellette lennék. Most még sem voltam ott, amikor kellett volna…
-Carlisle, állj meg!-rohant utánam Elezar.-Mi történt?
-Annyira...-nem is tudtam mit mondhatnék.-Ez annyira hihetetlen…
-Mondd már el!-rázott meg józanítóan.-Mit műveltél? Csak nem bántottad?
-Most nem-döntöttem a fejemet az egyik fatörzsnek.-De mielőtt vámpír lettem…az előtti éjszaka egy komoly dolgot követtem el ellene.-sóhajtottam.-Együtt töltöttünk egy éjszakát a lakásomon.
-Jaj…-érte el a felismerés.-Csak nem?
-De-szorítottam össze a fogaimat.-Teherbe ejtettem Esme-t.
-Ember-nevetett fel halkan.-Ebben nincs semmi rossz. Gratulálok!
-Mármint mihez?-nevettem fel keserűséggel a hangomban.-Nem lehetek mellette, Ő pedig szégyenben marad az egész város előtt. És ez csak is miattam van.
-Ne marcangold már magad-nézett rám komolyan.-Ha meg bírtad állni, hogy az illata ne csábítson vissza, akkor nemsokára együtt nevelhetitek az ifjú Cullent.
-És ha soha többé nem akar látni?-csillant fel a szememben az aggodalom.-Nem élném túl, ha emiatt nem fogadna vissza magához. Ráadásul ha nem nevelhetném a kisbabánkat, akkor én…nem is tudom, mihez kezdenék.
-Figyelj ide!-tette kezeit a vállamra.-Miért állsz még mindig itt? Menj vissza!
-Nem tehetem-sóhajtottam.-Az illata…a pici miatt sokkal édesebb, mint az első alkalommal. És amint kicsivel állapotosabb lesz…
Bele sem mertem gondolni, mi történne, ha elveszteném a fejemet, mikor már előrehaladottan várandós. Ha csak egy pillanatra nem tudom uralni a vérszomjamat…
-Rendben van-adott nekem igazat.-Talán nem most kéne visszamenned. De amint megszületik a pici…
-Azonnal ott termek-válaszoltam azonnal.-E felől nincs is kétségem. Számomra ők jelentik nekem a mindent. Most már ez az én családom.
-Akkor ideje lenne tenned ezért valamit-húzódott arcára bátorító mosoly.-Ha nincs ellenedre, költözzetek majd be a házamba. Nem rég vásároltam Hoquiam-ben, mikor még ember voltam. Szívesen felajánlanám.
-Köszönöm!-öleltem meg hálásan.-Nem is tudom, mi lenne, ha nem lenne hová mennünk. Örömmel elfogadom az ajánlatodat.
-Akkor van…kilenc hónapunk a felkészülésre-nevetett fel viccelődve.-Kell bölcső, ruha, cipő…
-Szerintem, Esme mindent elintéz-csitítottam.-Nekem csak megfelelően kell időzítenem a látogatásomat. Na meg egy babaágy sem ártana. Én magam fogom megcsinálni.
-Ezt viszont megnézem-nevetett fel ismét, majd lassan mindketten elindultunk az újabb vadászatunkra…
Szia!
VálaszTörlésIsmét egy hihetetlenül érzelemdús fejezetet hoztál! Olyan aranyos Carlisle,a hogy mindenképpen vissza akar menni. Én biztos vagyok benne, hogy nem bántaná Esme-t. Amit a fejezet előtt írtál, hogy most megtudjuk, mit is szól Carlisle a babához, nem egészen ilyen szitura gondoltam :D Én azt hittem, visszamegy a lakásba és szemtől szemben tudja meg, bár akkor lehet nem 'élte volna túl' a találkozást Esme anyukájával :)
Hogy-hogy csak 9 hónap múlva fog visszatérni?? Esme-nek most is szüksége van rá! Na remélem nem lesz belőle nagyobb baj, és minden megoldódik majd közöttük. Bár ehhez idő kell ;)
Puszi: Violet
Szia!
VálaszTörlésEz ismét egy fantasztikus fejezet lett! :)
Megértem Carlisle-t, hogy már annyira sietett volna vissza Esméhez, viszont így most tényleg maradhat mellette, ha a baba miatt még nagyobb a kísértés számára. :/
Pedig most mindennél nagyobb szüksége lenne rá Esmének... és csak kilenc hónap múlva térhet vissza újra... ez így nem a legideálisabb, de még mindig jobb, mintha Carlisle most menne vissza, aztán felülkerekednének az ösztönei és bántaná Esmét akaratán kívül.
Illetve, így akkor ideje is lesz felkészülni neki is. Rendes volt Eleazartól, hogy felajánlotta nekik a házát, így legalább lesz hová menniük. :)
Azon mosolyogtam egyet, amikor Carlisle azt mondta, hogy ő maga fogja elkészíteni a babaágyat. :)
Kicsit furcsa volt ez így, de tekintve, hogy már vámpír, nem lesz neki nehéz valami szépet összehoznia. :)
Remélem, hogy Esmével minden rendben lesz az alatt a kilenc hónap alatt, amíg a pici még a hasában van, Carlisle pedig nem találkozhat vele.
Alig várom a folytatást! :)
Puszi:
Winnie
Szia!
VálaszTörlésElőször azt hittem, Esme szemtől szembe mondja meg Carlisle-nak, hogy apa lesz, bár lehet, hogy azt nem kellett volna. Nem tudom, Esme anyukája miért harcol, így a pici ellen, hiszen mégis csak az unokája lesz. Rendes volt Eleazartól, hogy felajánlotta nekik, a házát, és ki tudja, lehet, hogy Esme is vámpír lesz egyszer. Kíváncsi vagyok Carlisle milyen babaágyat fog összerakni, de az biztos, hogy fantasztikus lesz. Alig várom a következőt.
Puszi:) Alicebrandon
Szia, Violet!
VálaszTörlésCarlisle mindenképpen vissza akar menni, efelől nem is lesz kétség, amíg nem megy vissza xD Szerintem senki nem hitte volna, hogy nem szemtől szembe mondja majd el, de nem mehetett vissza, most már ti is értitek. Muszáj lesz kivárnia ezt a kilenc hónapot, mivel amíg Esme és a baba "egy" embernek számítanak, addig dupla annyi kísértést jelent az illata. Viszont utána biztosan együt lesznek, ezt is elmondom ;)
Puszi!
Carly :)
Szia, Winnie!
VálaszTörlésValóban nem a legideálisabb, hogy nem térhet vissza, de sajnos ennek így kell lennie, amíg meg nem születik a pici. De utána vissza fog menni, nem kell rá sokat várni ;)
Elezar valóban rendes volt, és Carlisle valóban ágyat fog készíteni ;) És szép lesz, ezt megígérhetem :P
Puszi!
Carly :)
Szia, Alicebrandon!
VálaszTörlésNem, Esme nem mondhatta el, hiszen még Carlisle-nak is időre van szüksége, hogy megszokja az új testét, hiszen csupán egy hónapja vámpír. Esme anyukája nem lesz sokáig ilyen haragos, ezt megígérhetem ;) Ki tudja? Talán egyszer valóban vámpír lesz Esme-ből ;) A kicsinek szép ágya lesz, de előtte még Carlisle-nak meg is kell csinálnia :)
Puszi!
Carly :)