Siettem a fejezettel, mint ahogyan azt megígértem. Ebbe még nem került bele a misztikum, mint ahogy terveztem, de a következőben biztosan megjelenik, nem is akárhogy. Most még meghagytam ezt a részt a meghitt romantikának ;)
Puszi!
Carly :)
(Esme szemszöge)
Mikor reggel magamhoz tértem, hirtelen nem is tudtam felfogni az éjjel történteket. Annyira hihetetlen volt az egész…Minden mozdulat, minden kis rezzenés annyi érzelmet tartalmazott, hogy nem is gondoltam volna, hogy valóban létezik ilyen intenzív érzés. Még mindig éreztem magamon Carlisle ajkainak nyomát, ahogyan selyempuhán végigsiklott a nyakamon egészen lefelé a kulcscsontomig, majd lassan vissza ajkaimhoz. Minden pici sóhaj és minden apró nyögés bevésődött a tudatomba, és ezt az estét soha nem akarom elfelejteni. Emlékezni akarok rá halálom pillanatáig, sőt még utána is.
Amint kinyitottam a szemeimet, azonnal szembe találtam magam a valaha látott legcsodásabb ember arcával. Kezei továbbra is engem simogattak, mintha abba sem hagyták volna az éjszaka folyamán, szemeit pedig mélyen az enyémbe fúrta, miközben lassan egy apró puszit lehelt az ajkaimra.
-Jó reggelt!-simította meg az arcomat.-Hogy érzed magad?
-Ha azt mondanám, hogy fantasztikusan-karoltam át a nyakát.-Az nem fejezné ki eléggé, amit ebben a pillanatban érzek.
-Ezek szerint minden rendben-nevetett fel halkan.-Szeretném tudni…Volt valami, amit nem csináltam jól? Esetleg okoztam bármilyen fájdalmat?
-Semmi ilyesmi nem történt.-válaszoltam.- Nem is találhattam volna nálad megfelelőbb embert az első alkalomra-húzódott az arcomra hálás mosoly.
Minden szavam teljesen őszinte volt. Carlisle annyira gyengéd és figyelmes volt velem egész idő alatt, amennyire csak lehetett, és ezt egyetlen pillanatra sem felejtette el. Ha valamire fel is szisszentem, ő azonnal felkapta rá a tekintetét, és minden igyekezetével azon volt, hogy nekem minden tökéletes legyen. Biztos voltam benne, hogy más férfi nem tette volna meg ezt értem.
-Nekem nincs is nálad fontosabb az életemben-simította végig az arcom vonalát.-Mindennél jobban szeretlek és tisztellek, mintha te lennél számomra a napfény, aki minden napomba fényt hoz, mikor nem látom a reményt. Mellettem voltál, mikor elvesztettem a legjobb barátomat, és nem hagytál magamra egyetlen pillanatra sem. És itt megígérem-tette kezét a szívére-én is melletted lesz minden alkalommal, mikor szükséged lesz rám. Nem hagylak el, amíg te magad el nem küldesz.
-Én ezt sosem tenném-húztam végig ujjaimat aranyszín hajában.-Sosem küldelek el, te is tudod. Számomra is legalább olyan fontos vagy, mint én neked. Ha nem így lenne, most nem lennénk itt.
-Nem is tudod, mennyire jól esik ez nekem-hajolt ismét hozzám, miközben lassan kezdett el ismét csókolni puha ajkaival.
Kezei lágy mozdulatokkal indultak útnak az arcom vonalán, majd selyempuha ajkaival lassan követte ugyanazt a vonalat, amit az ujjai előbb végigszántottak. Én kezeimmel továbbra is a haját simítottam, majd lassan elindultam lefelé végig a mellkasán, amíg kezeimmel meg nem éreztem hevesen dobogó szívét.
Számomra szinte felfoghatatlan volt, hogy mindezt én váltom ki belőle. Annyi odaadás volt a mozdulataiban, mintha valamilyen porcelán lennék, ami akár egyetlen rossz mozdulatra is összetörhet. Szerettem volna én is mindent megadni neki, de nem hittem, hogy valaha is képes lennék megtenni mindazt, amit ő tesz értem.
-Szeretnéd?-sóhajtotta halkan.
-Mindennél jobban-vontam ismét magamhoz, majd pár pillanattal később a testünk ismét eggyé vált a szerelem bódító hevében…
(Carlisle szemszöge)
Miközben Esme hátát simogattam, rájöttem, mi hiányzott eddig az életemből. Már akkor is tudtam, mikor először megláttam, de…mintha most egyszerre robbant volna fel bennem minden érzelem. Mikor apró kezeivel hozzám ért, mikor ajkai megérintették az enyémet, mikor puha bőre az enyémhez simult…még sosem tapasztaltam ehhez hasonlót, de kétségem sem volt afelől, hogy nincs is ennél csodásabb érzés a világon.
Most is a mellkasomon feküdt, miközben halkan szuszogva pihegett az előbb átéltek után. Hihetetlen volt, mennyivel törékenyebb és apróbb nálam, szinte hozzáérni is féltem, de még is annyira csábított a gondolat, mint valami mágnes. Hófehér bőre selyemként simult hozzá a mellkasomhoz, vörös ajkai cseresznyeszínben fénylettek, ahogyan a tél korareggeli napfényei megvilágították bájos arcát. Mintha egy angyal jött el volna hozzám az éjjel.
-Min gondolkozol?-emelte rám a tekintetét.
-Rajtad-nevettem fel halkan.-Azon, mennyire csodás veled lenni, és mennyire szeretném, ha ez a pillanat sosem múlna el.
-Én is ezt kívánom-simult hozzám még szorosabban. Hirtelen azt hittem, megint elveszítem az önuralmam, de most nem hagyhattam, hogy felülkerekedjenek rajtam a vágyaim. Tudtam, hogy már így is késésben vagyok a kórházból, és akármennyire is szeretnék még itt maradni, nem engedhettem a kísértésnek, ami igen csak csábítóan hívogatott magához újra és újra.
-Nem kéne felkelnünk?-kérdeztem nagyot nyelve.-Ha nem figyelünk, mind a ketten elkésünk a munkából.
-Még nem lehet annyi az idő-kuncogta.-De azért megnéznéd? Valóban nem lenne jó, ha elkésnénk.
Ekkor óvatosan a mellettem lévő szekrényre nyúltam, ahonnan elvettem a megszokott helyen lévő órát, és a szívem azonnal meglódult, amint megláttam a jócskán csak előrébb járó mutatót, mint amire számítottam.
-Már majdnem fél nyolc-mondtam ziháltan.-Azonnal indulnunk kell! A csúszós utakon kell ennyi idő, amíg mind a ketten beérünk.
-Ha elkések, rá fognak jönni, hogy valami nem stimmel velem-gördült le a mellkasomról.-Sosem szoktam elkésni.
-Nekem sem szokásom-simítottam meg az arcát.-Éppen ezért kell sietnünk.
-Azért este találkozunk, ugye?-nézett rám csillogó szemekkel, miközben gyorsan kapkodni kezdte magára az éjszaka folyamán megszáradt ruhadarabokat.
-Én ott leszek a házatoknál-húzódott arcomra biztató mosoly, majd sietve álltam neki én is a kissé késői öltözésnek…
Szia!
VálaszTörlésMegint csak ismételni tudom magamat: fantasztikus fejezet lett! :)
Jaj, olyan szépek együtt, hogy... áááhh... *-*
Szeretem az ilyen romantikus részeket, mert olyan szépen le tudod írni köztük a pillanatot. Ezek a kedvenceim, de azért nagyon várom már a misztikus részt is. :)
Tetszett ez a nyugodt hangulat és sajnálom, hogy véget kellett neki vetniük. Azért remélem, hogy Esmének nem lesz baja abból, hogy éjszaka nem ment haza az anyukájához és remélem, hogy a munkahelyükön sem fognak megsejteni semmit.
Alig várom már a folytatást! :)
Puszi:
Winnie
Szia!
VálaszTörlésIsmét csak azt tudom mondani, hogy fantasztikus fejezet lett. Remélem Esmének nem lesz baja abból, hogy az este nem ment haza, bár nem hiszem, hogy sokat törődne vele. Olyan szép pár együtt. Olyan jó, hogy végre beteljesült a szerelmük. Alig várom a misztikum részét a dolognak.
Puszi:) Alicebrandon
Szia Carly!
VálaszTörlésTe jóságos ég!! Ez hihetetlen jó lett:DD Gyönyörűen írtad le az apró részleteket és bár különösebb cselekmény nem történ - mármint arra gondolok hogy végig ugyanazon a helyen voltak - iszonyatosan tetszett! Azt is szeretem, hogy mindkét főszereplő szemszögében vezeted a dolgokat, így megismerhetjük az érzéseiket. Amiatt viszont aggódom hogy mi lesz Esme anyukájával... mármint hogy mit fog szólni. (; Siess a következővel! :D
És persze szólj majd nekem, ha ez nem jelent gondot (;
Köszönöm!
Vanília
Szia, Winnie!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett :)Szerintem is annyira aranyosak, hogy az hihetetlen *-*
Néha elég nehezen mennek az ilyen típusú romantikus részek, mivel még sosem voltam szerelmes, de azért szép belegondolni, milyen a tökéletes párkapcsolat :)Most még Esme-nek nem lesz baja a dologból, de később még okoz ez az éjszaka kellemetlen perceket az édesanyjával.
De többet nem mondok el előre!
Puszi!
Carly :)
Szia, Alicebrandon!
VálaszTörlésValóban, Esme nem törődne sokat a dologgal, ha Carlisle-ról van szó, de azért valamilyen szinten fúrja majd a lelkiismerete, hiszen olyat tett, ami nem helyén való. Később ráadásul lesznek is emiatt konfliktusai az édesanyjával, de az sem tart majd hosszú ideig.
Puszi!
Carly :)
Szia, Vanília!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett :) Igen, ebben a fejezetben az éjszaka utáni reggel történéseit írtam le, mivel úgy éreztem, ismertetni kell mind a kettejük érzését evvel kapcsolatban :) Esme anyukája egyenlőre szinte semmit nem fog tudni a dologról, de nemsokára Esme akaratán kívül még is meg kell tudnia a dolgot.
Puszi!
Carly :)
Szia!
VálaszTörlésIsmét egy fantasztikus fejezet, csak ezt tudom ismételni mindegyiknél :) Szerintem is nagyon jó hogy mind a két főszereplő szemszögéből leírod a történteket, jó megismerni azt hogyan is éreznek :) Kíváncsi vagyok, ha Esme anyukája megtudja mi történt, mit fog hozzá szólni :D Bár bevallom őszintén, kicsit zavart hogy a munkájuk miatt fel kellett kelniük, de remélem változni fog és a 'munkamánia' nem megy a kapcsolatuk rovására :)
puszi!
Szia, Violet!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, örülök, hogy tetszett :) Esme anyukája meg fogja tudni a történteket, de csak idővel, mikor már elkerülhetetlen lesz a dolog. Sajnos nem lesz majd problémamentes. Ez van, a munka kötelez, de Esme és Carlisle már csak ilyenek :P Viszont ez semmilyen módon nem fogja befolyásolni a kapcsolatukat, viszont valami más nagyon is.
Puszi!
Carly :)