Sziasztok!
Ismét egy friss fejezettel jelentkeznék. Az ezt követő fejezetben majd olyan dologra fog fény derülni, amit szerintem már sejtettetek, és az egész történet menetére is kihat majd. De ebben egyenlőre Carlisle első vadászata és erejének próbálgatása lesz benne.
Puszi!
Carly :)
(Carlisle szemszöge)
Miközben az éjszaka sötétjében száguldottam, akaratlanul is felpillantottam az égre. Vajon Esme mit érezhet most? Tudtam, hogy miattam került ilyen állapotba, de vajon sikerül-e majd elfelejtenie, ha nem térhetek vissza hozzá? Ha annyira erős a bennem tomboló szörnyeteg, hogy soha többé nem láthatom, megtalálja-e ismét a szerelmet?
Belegondolni sem mertem, mivé lennék nélküle, de azt szerettem volna, ha boldog lenne. Ilyen távolságból nem tudtam volna megvédeni, nem tudtam volna szeretni…Nem tudtam volna neki megadni, ami minden nő álma.
Ha még mindig vele lennék, nemsokára házasok lennénk, majd nem sokkal ezután megszületne a mi közös kisbabánk. Ő lenne az én szemem fénye, imádnám mindennél jobban, még a saját életemnél is jobban félteném. Ha kislány lenne, mindig játszanék vele, amit csak szeretne; még ha ez azt is jelenti, hogy teáztatnom kell egy plüssmackót. Ha kisfiú lenne, megtanítanám zenélni, úriemberként viselkedni és minden másra, amit egy udvarias férfinak tudnia kell. Sajnos, mindez már sosem teljesülhet…
-Carlisle, most merre?-nézett rám várakozóan Elezar, mire azonnal felocsúdtam elmélkedésemből.
-Keletre-biccentettem.-Arról jön az illat-mondtam, majd ismét átadtam magam az ösztöneimnek, amik most megállíthatatlanul járták át az egész testemet.
Mintha valamilyen ragadozó lettem volna. Nem is érzékeltem a körülöttem lévő világ létezését, csak követtem a nemrég erre botorkáló áldozat illatát. Minden egyes megtett lépéssel csak növekedett bennem ez az állatias ösztön, és amint megláttam azt a bizonyos szarvast, aminek az illatát már messziről megéreztem, gondolkodás nélkül rávetettem magam. Szerencsétlen állatnak esélye sem volt ellenünk, pillanatok alatt leterítettük, és minden csepp vérét kiszívtuk. A torkomat kaparó érzés azonnal enyhülni kezdett, a fejemet teljesen beborító köd pedig lassan oszlani kezdett felőlem. Mintha csak erre lett volna szükségem egész életemben.
-Szerinted bevált?-nézett rám kíváncsian barátom.-Mert az íze nem a legjobb, ha már kóstoltál emberi vért.
-Szerencsére nem tettem-mondtam megkönnyebbülten.-De szerintem működik a dolog. Én már sokkal inkább emberinek érzem magamat. Mintha ismét önmagam lennék.
-Én is jobban érzem magam-állapította meg kissé kelletlenül.-Bár mint mondtam, nekem elég szokatlan az íze, miután egy hónapon keresztül embervért ittam.
-Nem lesz gond, ebben szinte teljesen biztos lehetsz-lelkesítettem tovább.-Ismét emberek lehetünk, mint bárki más. Te ismét újságíró lehetsz, én pedig visszatérhetek Esme-hez, és végre elvehetem, ahogyan eddig is terveztem. Kell ennél több?
-Nem hiszem-mosolyodott el ő is.- De egy valamire azért kíváncsi lennék…-meredt rá az előtte lévő kőtömbre.-Szerinted mekkora erőnk van? Mert mióta vámpír lettem, nem nagyon próbálgattam a futáson kívül más ösztönömet. Szerinted van más is?
-Hát-túrtam a hajamba.-Én egyetlen ugrással fent termettem Esme ablakában, ami azt illet…Biztosan nem csak futni tudunk.
-Akkor próbáld ki-mutatott az előbbi sziklára.-El tudod törni?
-Nem is tudom-vontam össze a szemöldökömet.-Ha még sem menne, akkor elég csúnyán eltörhetem a kezemet. Anélkül meg nem tudnék vadászni.
-Carlisle, legyél már kicsit bevállalósabb-bökött oldalba.-Ha nem teszed meg, akkor én fogom eltörni a kezed, és nem a szikla-nevetett fel hangosan.-Ugye nem szeretnéd?
-Úgy sem tennéd meg-nevettem én is.-De, ha ennyire szeretnéd-léptem oda az előttem csúcsosodó kisebb sziklához, majd kicsit jobban szemügyre vettem, felmérve ezzel is az esélyeimet. Ami azt illeti, elég keménynek tűnt, és józan ember módjára nem is szándékoztam ráütni, azonban mivel az „ember” szó nem igazán volt rám mondható, kicsit nagyobb bátorsággal álltam a dolog elé.
Meglendítettem a kezemet, majd amekkora erővel csak tudtam, ökleimmel hatalmasat ütöttem a szikla - általam vélt - leggyengébb pontjára. Arra azonban nem számítottam, ami ezután történt.
A kőtömb hosszan megrepedt az ütésem nyomán, mintha valamilyen vájó eszközzel hasították volna ketté, vagy valamilyen természeti erővel szemben adta volna meg magát. Hihetetlennek találtam, de Elezar arcán sem láttam az „erre számítottam” arckifejezést, amit már jól megszoktam tőle.
-Ez elképesztő-mondta elhülve.-El sem hiszem, hogy te csináltad.
-Hát én magam sem-néztem a kezemre, amin még csak meg sem látszódott az előbbi akcióm nyoma.-Nincs rajtam semmilyen zúzódás.
-Pedig azt hittem, tényleg eltört a kezed-mondta megkönnyebbülten.-Amikor azt az éles reccsenést hallottam, be kell vallanom, hogy megijedtem.
-Ezt meg kell tanulnom kezelni-ötlött eszembe.-Ha véletlenül elvesztem a testem felett az uralmat…bele sem akarok gondolni, mit művelhetnék Esme-vel.
-Még mindig vissza akarsz menni?-nézett rám bizonytalanul.-Talán még is jobb lenne, ha…
-Nincs ha!-néztem rá szigorúan.-Meg tudom csinálni. Bármit megtennék érte, és egy ilyen kis semmiség nem állhat közénk.
-Ezt nem nevezném semmiségnek-mutatott rá előbbi tettem maradékára.-Egyetlen mozdulatoddal megölheted. A csontjai ehhez a kőhöz képest pillanatok alatt összeroppannának az erőd alatt.
-Nem hagynám megtörténni-ellenkeztem tovább, de ő félbeszakított.
-Ez nem rajtad múlik-mondta komolyan.-De a te lelkeden száradna, ha valami baj történne. Te is tudod, mennyire önmarcangoló tudsz lenni.
-Ne is mondd-sóhajtottam.-Mire lennék képes? Azt nem szeretném megtudni. Mindössze emberi szeretnék maradni…
Szia!
VálaszTörlésSzuper fejezet lett. Egy pillanatra azt hittem, hogy Carlisle tényleg eltörte a kezét, de szerencsére semmi ilyesmi nem történt. Eleazarnak igaza van. Talán tényleg jobb lenne várni a hazatéréssel, mert ha a boldogságtól erősebben szorítja meg Esmét eltöri a csontjait. Alig várom a folytatást.
Puszi:) Alicebrandon
Szia!
VálaszTörlésEddig igazán jól mentek a dolgok, bár ezek szerint akkor Eleazarnak nehezebb helyzete lesz, hiszen már kóstolta az emberi vért. De azért én biztos vagyok benne, hogy neki is menni fog az állatvérre való rászokás. :)
Carlisle ereje egyáltalán nem meglepő, de az azért vicces volt, ahogyan Eleazar mondta neki, hogy üssön rá a kőre, különben ő töri el a kezét :D
Itt a végén igazuk volt mindkettejüknek. Megértem, hogy Carlisle minden áron vissza akar menni Esméhez, hiszen nagyon szereti őt. Sőt, azt is megértem, hogy apa szeretne lenni. :/
De ugyanakkor érthető Eleazar bizonytalansága is, hiszen ő már valamennyivel jártasabb ebben a vámpírvilágban, mint Carlisle. És az, hogy most kiderült, mennyire erősek, tényleg egy újabb veszélyt jelenthet majd Carlisle Esmére nézve. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy minden rendbe fog jönni és Carlisle megtanulja majd tökéletesen kezelni a szomját és az erejét is. :)
Most már csak az a kérdés, hogy mikor... hiszen az nem lenne valami jó, ha Esmének éveket kellene várnia rá, mert azalatt az idő alatt is csak szenvedne. :/
Nagyon kíváncsi vagyok a továbbiakra és alig várom a folytatást! :)
Puszi:
Winnie
Szia!
VálaszTörlésEgész jól mennek a dolgok, ahhoz képest, hogy még csak most lettek vámpírok. :)
Nagyot mosolyogtam, azon, amit Eleazar mondott Carlisle-nak a kéz eltörésről ^^
Megértem mindkettejük álláspontját az ' Esme ügyben', hisz Carlisle igaz hogy nagyon szereti őt, és képes lenne bármit megtenni érte, pedig még nincs tisztában azzal, hogy mire is képes az új teste, ezzel szemben Eleazarnak több tapasztalata van, talán jobban tudja, hogyan is végződhet, ha elsieti a dolgot.
Bár biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb sort kerít rá :)
Már csak arra vagyok kíváncsi hogy Esme mit fog hozzá szólni ;) és hogy sikerül-e összeszokniuk, miután a nő is megtudta, hogy mi is lett a kedveséből :/
Siess a kövivel!! :D
puszi: Violet
Szia, Alicebrandon!
VálaszTörlésNem, Carlisle nem törte el a kezét, erről biztosítalak ;P Carlisle még várni fog a visszamenetellel, amit egy másik kis tényező is befolyásol majd.
Puszi!
Carly :)
Szia, Winnie!
VálaszTörlésIgen, Elezarnak valamivel nehezebb a helyzete, de biztosítalak arról, hogy neki is sikerülni fog Carlisle ráhatására ;)Próbáltam belevinni valamilyen aprócska humort is a fejezetbe, ha már ennyire rosszra fordult a dolguk xD Valóban mind a kettejüknek igaza van, de azért Carlisle mindenképp vissza fog menni, ezt mind tudjuk ;)És arról is biztosítalak, hogy ESme-nek nem kell majd több évet várnia :)
Puszi!
Carly :)
Szia, Violet!
VálaszTörlésEz a kéztörés láthatóan nagy sikert aratott xD Carlisle még valóban nincs teljesen tisztában a saját erejével, de végig Esme mellett lesz, még ha Esme erről nem is tud :) Még nem mondom el, vajon milyen lesz a találkozás, de a körülmények érdekesek lesznek ;)
Puszi!
Carly :)