Már hoztam is a következő fejezetet:D A annyira jókedvem volt, hogy nem bírtam nem írni :D
Remélem tetszeni fog! :D
És ezt a fejezetet Froeira-nak ajánlanám :D
Puszi!
Carly :)
(Esme szemszöge)
-Nem, Ms. Platt…Csak , Esme!
-Esme…nagyon szép neve van-mosolyodott el ismét.
-Ha úgy vesszük, elég régimódi-kacagtam-és ritka is.
-Az enyémről nem is beszélve…
-Miért? Hogy hívják?-kérdeztem kíváncsian.
-A nevem Carlisle -mosolyogta- Angliában születtem, és innen ez a furcsa akcentus is.
-Nekem tetszik a neve-simítottam meg a kezét elismerően- Az akcentust pedig észre sem vettem, amíg nem mondta.
-Talán csak azért, mert eddig nem igazán beszélgettünk.
-Van benne valami- helyeseltem mosolyogva , ám ezt a nevetést hamar magába fojtotta a gyomrom hangos korgása.
-Uh, elnézést-sütöttem le szemeimet szégyenlősen.
-Nincs semmi gond. Gondoltam, hogy ennyi idő után megéhezik…Mit enne szívesen?
-Nem is tudom-mondtam elgondolkodva- Egy üveg ásványvíz, és egy szendvics tökéletesen megfelelne.
-Hát…éppenséggel van nálam valami…-mosolyogta titokzatosan, miközben a táskájában kutatott-Remélem, hogy ízleni fog. Én magam csináltam-adott a kezembe egy sajttal és salátával megtöltött barna kenyeret.
-Tudta, hogy vegetáriánus vagyok?-kérdeztem meglepetten. Ezt a dolgot nem sokan tudták rólam, mióta ideköltöztem… Olyan rövid ideje laktam a városba, hogy egyszerűen nem volt még időm az ismerkedésre. Legalább is eddig…
-Nem igazán …Viszont a vérképében árulkodóan alacsony volt a vas szintje, ami a vegetáriánus életmód egyik káros következménye…
-Milyen figyelmes-mosolyogtam zavaromban. Hihetetlen volt, hogy ilyen apróságokra is képes volt figyelni a vizsgálatom során. Mintha nem is egy orvos, hanem egy régi ismerős figyelt volna egész eddig az ágyam mellett.
- Mi lenne, ha barátok lennénk?- vetettem fel egy váratlan ötlettől vezérelve.
- Barátok?
- Igen, tudom, hogy furcsán hangzik, de…én örülnék, ha barátok lennénk. Még elég kevés embert ismerek a városban, és így legalább lenne egy olyan ember, akiben feltétel nélkül megbízok…
Az igazat megvallva nem is tudom, hogyan jutott eszembe ez a dolog. Egyszerűen csak kimondtam, de…de úgy érzem, a lelkem mélyének egyik komoly elhatározását öntöttem most szavakba.
- Megtiszteltetés, hogy a barátja lehetek, Esme- rázott velem kezet egy szelíd mosollyal az arcán.
- Ugyan már, hiszen ez a legkevesebb, amit megérdemel azok után, hogy megmentette az életem…
Ebben a pillanatban egy hirtelen csipogás szakított ki a gondolataim közül. A rémülettől szinte megugrottam az ágyamban, és a rám kapcsolt monitor kijelzőjén is hirtelen ugrott meg az eddig ütemesen lüktető vonal.
- Semmi baj, csak a csipogóm-nevetett fel halkan.
- Nem olyan vicces- néztem rá tettetett morcossággal-Infarktust kaphattam volna.
- Azt pedig nem szeretnénk, igaz?- kacagta, miközben egy könnyed mozdulattal kinyomta a szerkezeten levő gombot. Nem értettem, hogy a hívás ellenére miért maradt velem. Biztosan sok beteg várja még a segítségé, rajtam kívül. Ennek ellenére ő inkább továbbra is mellette ült, és csendben figyelte, ahogyan lassan elfogyasztom az általa elkészített ízletes szendvicset.
- Miért nem mentél, amikor hívtak?- kérdeztem kíváncsian.
- Nem tudom-vonta meg a vállát - Fontosabb, hogy melletted legyek, mint hogy végig hallgassam Dr. Stevens prédikációját- sóhajtotta a szemeit forgatva.
-Ó, avagy a szőke Isobell Stevens, aki annyira szeret, hogy felőle akár már a pokolban is lehetnék?- kérdeztem ironikusan.
- Nem akart ő neked rosszat-bizonygatott mosolyogva- Csak tudod…a kelleténél szimpatikusabb vagyok neki, és…Úgy hiszem féltékeny rád-nézett szemeimbe kacagva, mire nekem megakadt a szavam.
- Féltékeny? Énrám?- kérdeztem meglepetten.
-Tudod, miután kómába estél nem telt el úgy nap, hogy ne töltöttem volna az éjszakát melletted. Úgy érezte, túl sokat vagyok veled…
-Megértem őt… A szerelem képes megzavarni az ember érzékeit- kacagtam halkan, ám ekkor egy figyelmeztető köhécselés belém fojtotta a jókedvet. Az ajtóban nem más állt, mint az előbb említett Dr. Stevens. Tekintetétől még a vér is meghűlt az ereimben. Mintha nem is ugyan az a nő állt volna velem szemben, mint aki felvett engem a kórházba.
-Dr. Cullen, azt hiszem már Önre csipogtam egy jó párszor- mondta szinte morogva.
-Igen, Dr. Stevens, már megyek is-válaszolta megadóan, majd egy búcsúpillantás után sietve távozott az ajtón át…
(Carlisle szemszöge)
-Mi olyan sietős, Isobell?-kérdeztem türelmetlenül.
-Semmi, nincs semmi!-emelte meg a hangját indulatosan.
-Nem értem, mire ez a nagy felhajtás-tártam ki a kezeimet tanácstalanul-Úgy viselkedsz, mint aki megbolondult!
-Talán ha nem nyomulnál arra a nőre, akkor nem viselkednék így!
-Miről beszélsz? Esme-vel csak barátok vagyunk!-mentegetőztem.
-Látom, hogy nézel rá, és nekem nem úgy tűnik!
-Kérlek, ne veszekedjünk…-csitítottam-tudod, hogy mindig is barátok leszünk, de köztünk soha nem lesz semmi…-mondtam nyomatékosítva a semmi szót.
-Miért?-nézett rám érdeklődve-Talán nem vagyok elég jó neked?
-Egyszerűen csak nem gondolok úgy rád, mint nőre…-mosolyogtam letörölve arcáról egy legördülő könnycseppet-De ez nem jelenti azt, hogy nem kedvellek, csak nem úgy, ahogy te gondolod…
-Ideje lenne elfogadnom a dolgot-sóhajtotta megadóan.
-Túl fogsz lépni rajtam, meglásd! Sok ezer olyan férfi van a világon, aki szívesen összekötné veled az életét-mosolyogtam vigasztalóan.
-Köszönöm, Carlisle!-nézett rám hálásan.
-Nincs mit Izzie-búcsúztam tőle egy baráti öleléssel, majd sietve indultam vissza Esme szobája felé…
Szia!
VálaszTörlésDe jó Esmét végre ilyen vidámnak és erősnek "látni"! :)Az pedig még jobb, hogy ennyire közel kerültek egymáshoz Carlisle-lal. :) Alakulgat közöttük a dolog. :D
Azon csodálkoztam, hogy Izzie milyen könnyen fogadta Carlisle elutasítását. Azt hittem, hogy nem hagyja majd annyiban a dolgot. Vagy ez a nyugodt állapot csak egy amolyan "elterelő hadművelet" volt és esetleg később megpróbál még közéjük állni?
Szia!
VálaszTörlésIgen, most már alakulgatnak köztük a dolgok, és egyszer többek is lesznek, mint barátok! :D
Izzie még nem biztos, hogy beletörődött a dologba :D Lehet, hogy csak színjáték :D
Erről nem mondok semmit :)
Puszi!
Carly :)
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a fejezet is. Örülök, hogy Carlisle és Esme barátok lettek. Remélem egyszer majd többek is lesznek annál. Izzie meg egyszerűen felfoghatná, hogy Carlisle és közte nem lesz semmi. Várom a kövit.
puszi:) Alicebrandon
u.i: Nagyon tetszik az új fejléc.
Szia, Alicebrandon!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett a fejezet :)
Esme és Carlisle egyszer többek is lesznek, mint barátok :D
Izzie nem képes elfogadni a dolgot legbelül...de azért próbálkozik, bár ki tudja :D
Lehet, hogy még lesznek húzásai a kapcsolatuk tönkretételére :)
Örülök, hogy tetszett a fejléc :)
Puszi!
Carly :)
Szia Carly!
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a rész is!
Olyan édesek együtt. Carlisl és Esme <3
Ez a rész valahogy a szokásosnál is jobban tetszett, nagyon megfogott a könnyed, gyengéd stílus, ahogy beszélgettek, annyira aranyosak voltak :)
Isobell, hát megértem, Carlisle egy szívdöglesztő pasi, de eléggé nyilvánosan nyomul...
Esme sokkal cukibb :D
Frisset!
Puszi,
Alice656
U.i.: Nagyon jó az új dizájn :D
Ó, drága Carly!
VálaszTörlésElőször is, köszönöm szépen az ajánlást! :)
Nagyon jó lett ez a fejezet is! Carlisle és Esme továbbra is nagyon édesek! Bár az igazat megvallva, nekem kicsit gyors a tempó... de azért örülök, hogy barátok. Mondjuk az is igaz, hogy - ha elvonatkoztatunk a Twilight-múlttól, akkor is: - olyan természetes, hogy ennyire könnyedén képesek beszélgetni, és ilyen hamar egy hullámhosszra kerülnek. :)
Izzie-t pedig továbbra sem szívlelem... Meg kicsit furcsa, hogy ilyen jól fogadta Carlisle visszautasítását, bár úgy tűnt, nem ez volt az első eset. Reméljük nem fog semmi galibát okozni!
Jaj, mielőtt elfelejteném: Gyönyörű az új design! :D
Fro
Szia!
VálaszTörlésHuh, örülök, hogy nem nagyon húzod el ezeket a dolgokat :D Hm... ha így haladnak, pár fejezeten belül már elválaszthatatlanok lesznek egymástól :D Bár, már most is azok :D
Jó, hogy Esme kezd egyre jobban lenni:) Na meg persze annak is, hogy "CSAK ESME" :DD
Öhm, Izzie tényleg ilyen jól fogadta Carlisle elutasítását, vagy csak színjáték volt az egész és egy váratlan pillanatban lecsap rá:S Hiszen, Carlisle nem vámpír, ő sem lehet teljesen tökéletes és egy rosszul időzített lépéssel Esme félreérthető helyzetben találhatja őket:S De ebbe inkább bele sem gondolok.
Ó, és igen, még egy dolog, hogy nagyon tetszik az új dizi:) Főleg a fejléc ^.^
Várom a folytatást:)
Puszi: Juliet
Szia, Alice656!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett a fejezet :)
És annak is, hogy jobban mint az eddigiek :D
Igen, most megpróbáltam kicsit könnyíteni ezen a feszült hangulaton :)
Izzie-ről nem mondok semmit, mert még én sem tudom, hogy csak játszik, vagy komolyan gondolja :)
Puszi!
Carly :)
Szia, Fro!
VálaszTörlésNincs mit :) Örülök, hogy tetszett a fejezet :)
Igen, most kicsit el kell vonatkoztatni a Twilight múlttól :)
Ők mindig megtalálják a közös hangot :)
Ez nálam már csak így megy :)
Mint írtam Alice656-nál, még nem tudom, mi lesz Izzie-vel...majd kialakul!
Puszi, és várlak!
Carly :)
u.i.: örülök, hogy tetszik az új dizi :)
Szia, Juliet! :)
VálaszTörlésIgen , próbáltam kicsit könnyíteni az eddigi feszült hangulaton, bár a végére itt is megtörtem a nyugalmat :D
Izzie-ről tényleg nem tudok semmit mondani, de majd lesz valahogy :D
Azért még pár fejezeten belül sem lesz köztük szerelem, de az is kialakul majd rövid időn belül :)
Előtte még a barátság megerősödése fog jönni :)
Puszi!
Carly :)