Gyógyító szerelem I. Fejezet (Prológus)

Sziasztok!

Íme, megérkezett az új történet első része. Nem bírtam ki, hogy ne rakjam fel :) Viszont a folytatás csak másfél hét múlva várható :) Remélem nem baj , és az sem, hogy kicsit rövidke:)

Jó olvasást!

Puszi!

Carly :)

u.i.: előre is bocsánat a kegyetlen kezdésért...

(Carlisle szemszöge)

Gyógyítás...

Mit is jelent ez az egyetlen szó…

Életek lebegnek kettősségben…tehetetlenül …Ezek megmentését  jelenti. Sebészként nap mint nap látok olyan eseteket, amik lehetetlennek tűnnek. Úgy véljük, már nincs mit tenni, de mi még is megpróbáljuk. És ekkor kiderül…, elég egyetlen öltés, hogy rendbe hozzunk egy végzetesnek tűnő sebet. Legyen az testi, vagy akár lelki…

- Dr. Cullen, lenne rám egy perce?- állított meg egyik kollégám a folyosón. Akár csak minden más nap, ma is korán kezdtem az osztályon. Szinte még alig jártak emberek a folyosón, csak néhány ügyeletes nővér járkált egyik ajtótól a másikig a reggelit szállítva a fekvőbetegek számára.

- Persze, miben segíthetek?- néztem rá kíváncsian.

- Két napja az ügyeletben behoztak egy 26 év körüli nőt súlyos testi sérülésekkel. Nagyon rossz állapotban van, és egyre csak romlik. Komoly okunk van feltételezni, hogy egy férfi kegyetlenül megerőszakolta.

- Nem hiszem, hogy ez az én szakterületem, Dr. Stevens- mondtam kicsit elbizonytalanodva, hiszen sebészként nem igazán értettem, miért hozzám fordult ezzel a problémával.

- Ennek a nőnek nincs más esélye…Eddig minden orvos kudarcot vallott nála, mert nem engedi közel magához az embereket. Még engem sem, pedig én  nő vagyok…

 -És miért pont engem kért meg erre?-néztem rá kérdően.

-Nem tudom…-nézett szemeimbe komolyan-bár tudnám, miért egy sebésztől kérek segítséget…

-Jól van. Elvállalom a kezelését-adtam meg magamat..

-Köszönöm! Remélem, maga sikerrel jár…-veregette meg a vállam, majd ezt követően elindultam hogy szemügyre vegyem a kérdéses beteget. Nem tudtam mire számítsak. A poszttraumás betegek idővel meggyógyulnak, de ebben esetben…

-Jó reggelt!-mondtam, miközben a kórterembe belépve arcára pillantottam. Tényleg elgyötört volt. Hófehér bőrén rögtön feltűntek a szeme alatti hatalmas lila karikák. Látszott rajta, hogy napok óta nem alszik.

-Ha nincs ellenére, megvizsgálnám-néztem rá bizalmat kérően, mire ő némán bólintott, így most már meg mertem tenni, hogy közelebb sétáljak hozzá. Nagyon óvatosnak kellett lennem, mert az ilyen traumán átesett nők nagyon érzékenyen reagálnak akár egy óvatlan mozdulatra is. Gyengéden kisöpörtem karamellaszínű haját a nyakából, hogy jobban hozzáférhessek mellkasához a sztetoszkóppal, majd nekiálltam, hogy meghallgassam a szívét. Az egész felsőteste tele volt horzsolásokkal . Elborzasztott a gondolat, hogy vajon miket élhetett át, amikor ezeket szerezte.

-Lehet, hogy most nem fog tetszeni, amit tenni fogok-vettem a kezembe egy vastagabb vérvételes tűt-de muszáj magától egy kis vért vennem, hogy egy-két létfontosságú vizsgálatot elvégezzünk, rendben?-arca ijedten reagált erre mondatomra, ami teljes mértékben betudható volt a testét ért súlyos fizikai bántalmaknak. A szervezete nem akart elviselni még egy csapást az átéltek után.

-Figyeljen…-húztam magam alá egy széket , majd elhelyezkedtem az ágya szélénél…-Én nem fogom bántani.  Higgye el nekem, csak annyi vérre lenne szükségem, hogy megvizsgáljuk nem kapott e el valamilyen fertőzést vagy betegséget.-néztem rá komolyan, mire egy kis ideig habozott, de végül rábólintott kérésemre.

-Köszönöm! Mindjárt meg is vagyunk…-mondtam, miközben az érszorítót óvatosan a kezére helyeztem, majd a karjába szúrtam a tűt ,és a vér lassan elkezdte megtelíteni az ampullát. Tudtam, hogy nem bízik a férfiakban. Nem is értem, egyáltalán miért engedte meg, hogy kezelésbe vegyem. Miben vagyok én másabb, mint a többiek? Semmiben. Ugyanolyan férfi vagyok, mint bármelyik más orvos a kórházban. Még is… csak egem engedett közel magához.

-Tudom, hogy nem bízik bennem… És azt is tudom, milyen szörnyű dolgokon mehetett keresztül-sóhajtottam.-De higgye el nekem, hogy nem minden férfi olyan, mint amilyennek hiszi. Ezt garantálhatom-simítottam meg karját biztatóan, majd a levett mintával sietve indultam meg a labor felé…