XXIII. Fejezet Egy gyönyörű kezdet

Sziasztok! :D

Meghoztam sietve a következő fejezetet:) Ez alkalommal is remélem, hogy tetszeni fog, amit írtam, és remélem tetszik ez a kis kép is , amit hozzá készítettem:)Szeretném még egyszer megköszönni mindenkinek a támogatást, amit aki még nem olvasott, az az előző bejegyzéshez visszatérve megtekinthet :)

Puszi!

Carly

(Carlisle szemszöge)

Soha nem éltem át még olyan élményt, mint amiben most részem volt. Része voltam egy új élet születésének, mégpedig a saját lányoménak. Mikor felsírt…annál csodálatosabb hangot még soha nem hallottam. És ahogyan kedvesem arcán megláttam a boldogságot…teljes melegség töltötte meg a szívemet. Feledhetetlen érzés volt azt az apró pici testét először a karjaimba tarthattam.

-Sziasztok!-lépett be Edward izgatottan az ajtón-Láthatnám az újdonsült húgomat?-nevetett, majd idesétált hozzánk, és leült a kanapé végébe. Én gyengéden elvettem gyermekünk szerelmem karjaiból, majd óvatosan Edward felé nyújtottam.

-Mi tagadás…gyönyörű kislány. A szeme a tiéd ,anya-mosolygott Esme-re, miközben megsimogatta húga arcát.

-Köszönöm fiam!-nézett rá hálásan szerelmem, miközben én mosolyogva öleltem magamhoz.

-Hogy érzed magad?-fordultam kedvesemhez.

-Újra erősen. Már nem sokáig tarthatsz ágyban-nevetett fel, amin én is kacagni kezdtem.

-Rendben van…ma felmehetünk sétálni a városba. Alice-t is vihetjük-egyeztem bele megadóan-De…előtte még egyszer megvizsgállak. Csak óvatosságból…

-Carlisle…-forgatta meg a szemeit nevetve.

-Nincs kibúvó…ehhez ragaszkodom-emeltem fel a takarót, majd ellenőrizni kezdtem a testének állapotát. Óvatosan felhajtottam a blúzát, ami már sokkal nagyobb volt, miután már nem volt ott szerelmem gyermekünk által kigömbölyített hasa…igazából...nyoma sem volt annak, hogy terhes volt. Hasa lapos volt, és bőre ugyanúgy simult csípőjére mint előtte. Ahogyan végigtapogattam csípőjének vonalát, kedvesem halkan nevetni kezdett.

-Mi az?-néztem rá érdeklődve.

-Kicsit…kicsit csiklandós-nevetett tovább, mire én is kacagni kezdett. Szóval ilyen utóhatása maradt a terhességének. Nem bírtuk abbahagyni a nevetést. Egy vámpír, aki csiklandós…ilyenről sem igazán hallottam még.

-Látod milyenek , Alice? Mint a nagy gyerekek…szülők- mosolyogta Edward Alice-nek, aki halkan gügyögve nevetett vissza testvérére.

-Edward…nem kéne így beszélned előtte-nézett rá kedvesem szigorúan.

-Ugyan már…semmi rosszindulat nem volt bennem-magyarázkodott fiunk.

-Én is úgy gondoltam fiatalember-mosolyodott el Esme is, majd Edward visszaadta kezébe kislányunkat. Még mindig hihetetlen volt, hogy ez az egész lehetséges…hogy a karjában egy kisbabával lássam. Pedig…már megszokhattam volna, a második gyermekem érkezésével, de ezt szerintem soha nem leszek képes teljesen  felfogni.

-Gyere, kicsi Alice! Menjünk fel az új szobádba!-mosolyogta szerelmem, mire fel akart állni a kanapéról, de mielőtt még megtehette volna én ott termettem, és felsegítettem onnan, mire ő halkan nevetni kezdett. Tudom, hogy túl sokat aggódom érte, és már én is kezdem érezni, de nem tudok mit tenni. Lassan felsétáltunk a lépcsőn, majd a folyosón balra fordulva léptünk be Alice szobájába, ahol kedvesem óvatosan befektette őt a kiságyba, miközben lágy puszit nyomott arcocskájára.

-Mindjárt jövök , kicsim. Szeretlek!-mosolyogta , majd lassan elindult a szobánk felé, én pedig követtem. Nem akartam szem elől téveszteni, hiszen alig pár órával egy gyermek világra hozása után, még bármi történhet vele.

-Lezuhanyozom ,átöltözöm, és mehetünk-mosolygott rám.

-Itt várlak-mondtam, majd belépett a fürdőbe, és becsukta maga mögött az ajtót. Én leültem az ágyunkra majd figyelmesen ügyeltem arra, hogy ne hallgatózzak, de nem tudtam megállni, hogy ne figyeljem, hogy mi történik odabent. Hallottam, ahogyan megengedi a vizet, majd elhúzza a kabin ajtaját, és belép a zuhany alá. Szerettem volna ügyelni, hogy nehogy véletlenül elessen…de mit is gondoltam én, hiszen vámpír. Nem fog elesni…de még is…az emberi énem késztetett arra, hogy ügyeljek minden neszére. Hallottam, hogy elzárja a csapot, majd maga köré csavar egy törülközőt, és a tükör elé lépve párszor végighúzza a fésűt a hajába, ezt követően pedig elindul az ajtó felé.

-Sietek!-mosolygott rám, miközben a szekrényhez szaladt, majd elővett belőle pár ruhadarabot.

-Ne siess…hosszú még a mai nap-nevettem fel halkan, mire ő visszaszaladt a fürdőbe, és elkezdett felöltözni. Pillanatok alatt elkészült, és mosolyogva lépett ki az ajtón, egy gyönyörű , testhezálló ruhakölteményben.

- A legszebb anyuka vagy a világon-nyomtam csókot  ajkaira-Nem sok nő tudja megtartani két gyerek után az alakját.

-Azt azért vegyük számba, hogy én nem vagyok az átlag nők közé sorolható…legalább is ami a mivoltomat illeti-mosolygott rám , miközben fejét a mellkasomra hajtotta.

-Szerintem, te másban sem vagy átlagos-simítottam végig a hátát, mire ő arcát a nyakamhoz fúrta.

-Tudd meg ,Carlisle…melletted végre igazán nőnek érezhetem magam. Soha senkitől nem kaptam annyi bókot mint tőled-bújt hozzám hálásan, amin elmosolyodtam.

-Én mindig csak az igazat mondom-simítottam meg arcát, majd lágyan csókot hintettem ajkaira-Induljunk!-mondtam, majd visszasétáltunk Alice-hez a szobájába. Ezt követően belehelyeztük őt a nemrég vásárolt csodaszép babakocsiba, majd mi is felvettünk egy kabátot, és indulásra készen markolta meg kedvesem a babakocsi fogóját, míg én előresiettem, és kinyitottam előtte az ajtót.

-Edward, nemsokára jövünk!-mosolygott még vissza szerelmem a kanapén tanuló Edwardra.

-Rendben , anya. Érezzétek jól magatokat-mosolyodott el ő is, majd tekintetét ismét könyveire emelte. Ezután becsuktam az ajtót, és kislányunkat a babakocsiban tolva indultunk neki a számára még ismeretlen nagyvilágnak.

Lassan be is értünk a városba. Rengeteg ember járt a késő alkonyi időszakban az éttermekben és a boltokban. Sokan megnéztek maguknak minket, ahogyan végigsétáltunk a járdán. Többen is félszemmel belenéztek a babakocsiba, hogy lássák, a helyi orvosnak milyen kisbabája van. Igazából…büszkeséggel töltött el, amikor néhány embernek tátva maradt a szája gyermekünk látványától, és néha halkan felszisszentem, amikor néhány férfi halkan összesúgva beszélt feleségem csinos alakjáról.

-Mi az ,Carlisle?-nézett rám szerelmem, egyik alkalommal.

-Túl sokan társalognak a szépségedről -mosolyogtam rá halványan.

-Csak nem féltékeny vagy?-nézett rám csillogó szemekkel, miközben a járda közepén álltunk.

-Hát…nem is tudom…én-kezdtem dadogni, mire ő félrebiccentett fejjel , szemöldökét felhúzva várta válaszom.

-Igen…féltékeny vagyok- sütöttem le szemeim mosolyogva.

-Jaj, Carlisle…nem is tudod, hogy ez mennyire jól esik.

-Ezek szerint  nem zavar?-néztem rá meglepődve.

-Nem…inkább az zavarna, ha nem így lenne-nyomott puszit arcomra, amit én is egy halovány csókkal viszonyoztam, majd megsimogattam arca puha bőrét.

-Jó estét, kolléga!-lépett ide hozzánk aktatáskával a kezében Dr. Smith.

-Jó estét, igazgató Úr!-köszöntem udvariasan, majd kezet fogtunk.

-Úgy látom kihozták levegőzni a család legkisebb tagját-nézett mosolyogva a babakocsiba, mire Alice halkan gügyögni kezdett.

-Igen, sajnos a fiunk nem tudott velünk jönni. A tanulás az első-mondtam halványan kedvesemre mosolyogva.

- Gratulálok ehhez a kislányhoz. Tündéri. Mennyi idős?-nézett ránk mosolyogva.

- Két hónapos-mondta szerelmem.

-Nagyon jól fejlett baba. Csillog a szeme az élettől-egyenesedett fel a babakocsi mellől, majd szemeinkbe nézett-Még egyszer gratulálok!

-Köszönjük!

-Holnap várom a munkába. Ha lehet, először az irodámba jöjjön.

-Ott leszek-mosolyogtam, majd egy búcsúszó után elindult hazafelé.

-Vajon miért hívott az irodájába?-nézett rám szerelmem kíváncsian.

-Nem tudom biztosan…de most lesz kerek két hónapja, hogy itt dolgozom. Biztosan az eddig végzett munkámról akar beszélni velem.

-Szerintem…arra nem lehet senkinek panasza-nyomott puszit arcomra, majd tovább sétáltunk a városban, amíg le nem szállt az éjszaka.

A hazafelé vezető úton még rengetegen állítottak meg minket, hogy megnézhessék Alice-t. Mindenki elámult hófehér, porcelán-bőrén , csillogó aranyszín szemein, szőke fürtjein, de egy vélemény mindeni száját elhagyta…az hogy tündéri. Ahogyan nézegettem …én is észrevettem rajta valami tündérest. Biztosak voltunk abban Esme-vel, hogy egy igazi örökmozgó, minden lében két kanál kislány lesz. Már most is annyi energiája volt, folyamatosan forgatta arcocskáját, hogy megszemlélhesse az őt körülvevő világot. Tudtuk azt is, hogy ő Edward teljes ellentéte, már most is. Míg Edward nyugodt kisbaba volt, addig ő nagyon is élénken reagált mindenre, ami körülveszi.

Büszke voltam a családomra. Egész életem értelme valósult meg ebben a körülöttem levő három emberben. Van egy csodálatos fiam…egy gyönyörű lányom…és mindenek felett, a leggyönyörűbb nő, aki számomra mindennél többet jelent...