Sziasztok!
Előre is bocsánat a függővégért :D Remélem nem esztek meg érte :D
Kicsit rövidke, és azért is bocsánatot kérek, hogy mostanában mindig az időhiányra hivatkozok, de sajnos így van...:S A jövőhéttel együtt (ami elég húzós lesz) három hete áll fent ez az állapot a suliban. Hála az égnek nemsokára (laza két és fél hónap múlva) nyári szünet, és minden megoldódik :D
Puszi!
Carly :D
(Esme szemszöge)
...Féltjük a gyerekeinket, hiszen ők mi vagyunk. Ha csak egy karcolás is esne rajtuk…-mondta kedvesem, miközben légzésem lassan visszaállt a normál ütembem, és pár nagyobb légvétel után sikerült visszavennem az uralmat a saját testem felett. De ami meglepett, hogy a mondat után látványosan megváltozott becsmérelőnk arca. Hirtelen érte a felismerés, mi is történik körülötte.
-Egy vámpírsereg?... Még is mit jelent ez?-kérdezte döbbenten.
-Azt, hogy meg kell védenünk a város …bármi áron -mondta Carlisle határozottan-Nem hagyhatjuk, hogy elérjék a keleti határt…
-De hisz az hatalmas…még is hogy?
-Ha összefogunk, akkor képesek vagyunk megoldani…mi ismerjük mire képes a fajtánk, és tudjuk mi az, amit egy fiatal vámpír önfejűen képes megtenni…
-Ezt meg hogy érti?
-Fiatal vámpírok vagy újszülöttek. A fajtánk egy hónapnál fiatalabb tagjai. Fegyelmezetlenek, és kiszámíthatatlanok, de épp ez a kiszámíthatatlanság teszi őket kiszámíthatóvá. Mindig a saját fejük után mennek, és nincs, ami megállítsa őket…-mondta szerelmem, mire alig észrevehetően , de végigfutott a hideg a hátamon.
-Rendben van…-nyújtotta felénk kezét, mire Carlisle is készségesen adta oda sajátját,és tudtam az egyezség végre megköttetett. Örültem…Nem is tudom, hogy minek, de örültem.Talán annak, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk ennek az egész rémálomnak a végéhez.Ahhoz a ponthoz, amikor végre minden a helyére kerül…
(Carlisle szemszöge)
Késő délután értünk haza a házunkba. Hosszú nap volt a mai, és ha fizikálisan nem is, de mentálisan elég fárasztó volt mindkettőnknek, de még is mosolyogtunk. Mosolyogtunk, mert tudtuk, hogy jó úton haladunk.
-Carlisle…-fordult hozzám szerelmem csillogó szemekkel.
-Mi a gond édesem?-kérdeztem
-Semmi csak…szeretnék kérdezni valamit- helyezkedett el az ölemben.
-Kérdezz bátran… tudod, hogy meghallgatlak-simítottam meg az arcát.
-Emlékszel, hogy azt mondtad, hogy az újszülöttek fegyelmezetlenek és veszélyesek?
-Igen, ez így is van-mondtam határozottan.
-De ha visszaemlékszel, én nem voltam ilyen…-ahogy ezt kimondta, rögtön rájöttem, hogy igaza van. Próbáltam visszaemlékezni agresszív megnyilvánulásokra, vagy bármi más fajtabeli viselkedésre, de nem ment. Az első pillanattól kezdve teljesen olyan volt, mintha nem is vámpír lenne…inkább,mint egy …
-Te már akkor is egy angyal voltál...Egy gyönyörű, vonzó angyal. –nyomtam gyors csókot ajkaira.
-Kizárt, hogy angyal lennék-sütötte le szemeit szégyenlősen.
-Miért is?-simítottam végig gerince vonalát.
-Mert nincsen szárnyam…-nézett rám megszeppenve. Istenem, az arca teljesen olyan mint egy gyermeké.
-Imádom benned ezt a szerény kislányt-mosolyogtam egy újabb csók után.
-26 évesen nem vagyok olyan „kislánynak” mondható-kacagta halkan.
-De ha úgy nézzük, hogy én közel háromszáz éves vagyok, akkor hozzám mérve az vagy -koppintottam az orrára játékosan, mire ő tettetett morcosságal fonta össze mindkét karját, így gondoltam… én is belemegyek a „játékba”.
-Bocsáss meg anyu én nem akartam gonosz lenni-biggyesztettem le alsó ajkam, mire ő hangosan nevetni kezdett.
- Tudod, hogy nem tudnék haragudni rád-karolta át a nyakamat.
- Tudom…-simítottam végig az oldalát, amitől egy pillanatra megakadt a lélegzete. Szerette, ha testének ezt a részét simogatom. A háta és az oldala voltak a legérzékenyebb területek, és én ezt gonosz módon mindig ki is használtam.
-Carlisle, ezt most ne!-csapott rá a kezemre kacagva.
-Miért?
-Nem lenne jó, ha így találnának ránk…-sütötte le a szemeit szégyenlősen.
-Szerintem…,az erdő közepén senki nem keres minket-simítottam meg az arcát. Olyan kis visszafogott volt néha… Pedig pontosan tudom milyen a vadmacskaénje.
-De…most akkor sem lehet-harapott alsó ajkába zavartan. Látszott rajta, hogy nyomja valami a lelkét, de még sem mondja el.
- Szívem, ha valami baj van ,nekem bátral elmondhatod…-mondtam bíztatóan.
- Nincs semmi bajom. Hidd el…Minden rendben …
- Látom rajtad, hogy nyomaszt valami…-simogattam meg aggódva-Sokkal jobb lenne, ha kiadnád magadból…
- Hát jó...-sóhajtotta-Megint babát várok…
Szia!:)
VálaszTörlésÖrülök, hogy végre megkötötték az egyezséget a falkával:) Kissé érdekes a megfogalmazás, hogy kiszámíthatatlanok, de éppen ezért kiszámíthatóak:D Pedig tényleg így van:D
Nem tudom, hogy miért, talán csak megérzés volt, de nem sokkal a vége előtt nekem is eszembe jutott a kisbaba:) Hogy Esme talán megint terhes:) És igazam lett:) A végén azt hittem, nem fogja kimondani és azért lesz függővég, de ezek szerint csak Carlisle reakciója számít:D Remélem, azért nem őrül bele az aggodalomba már csak a közeledő harcok miatt is:/
Nagyon várom a folytatást:)
Puszi: Juliet
Szia!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett :D
Igen, Esme megint terhes, és nem éppen a legjobbkor derült ki, mint ahogy te is mondtad... a harcok miatt elég nagy veszélynek lesz kitéve a kicsi...
Próbálok úgy sietni, ahogy csak tudok, és megpróbálok minden időt kihasználni rá :)
Puszi!
Carly
Szia!
VálaszTörlésÁ, de jó! :) Esme megint babát vár. :) Végre egy jó hír. :)
Bár így nagyon kell majd vigyáznia magára a harc közben. Carlisle biztosan nagyon fog most érte aggódni, azon se csodálkoznék, ha inkább rávenné, hogy otthon maradjon. Habár Esme nem olyan, akit csak úgy meg lehet győzni, hogy otthon legyen, miközben Carlisle veszélyben van. :)
Örülök, hogy sikerült nekik egyességre jutniuk a farkasokkal. Most már csak a kiképzés hiányzik. Ezzel kapcsolatban az a kérdés vetődött fel bennem, hoy Denaliék is harcolni fognak, vagy ők mindannyian otthon maradnak a gyerekekkel? Vagy lesz közülük, aki harcolni fog, a többiek pedig addig vigyáznak Edwardra és Alice-re?
Nagyon várom már a folytatást. :)
Puszi:
Winnie.
Szia!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett! :D
félig meddig fognak harcolni denaliék :D
De azt nem árulom el, hogy ez alatt mit is értek :D
Igen, Esme nem az a típus, akit csak úgy a fenekére lehet ültetni, ha a családja a tét :D
De igaz ami igaz, Carlisle nagyon fog aggódni érte:D
Puszi!
Carly :D
Szia!
VálaszTörlésAnnyira örülök, hogy végre békében vannak a farkasokkal. Amikor Carlisle mondta, hogy az újszülöttek fegyelmezetlenek nekem is eszembe jutott, hogy Esme nem volt ilyen. Annyira örülök, hogy megint lesz egy kisbabájuk. Ezek szerint, akkor ő lesz Rosalie? Bár nem a legjobbkor. Remélem Esme nem fogja elveszíteni a harcokban. Izgatottan várom a kövit:)
Puszi:) Alicebrandon
Szia! :D
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett!:D
Igen mindig jó, ha béke van, bár az tény, hogy a baba nem a legjobbkor érkezik...
és igen, ő lesz Rosalie.
nem tervezem, hogy elveszítse a kisbabát, mert nem lenne fair vele.
Sietek, ahogy csak tudok!
Puszi!
Carly
Szia!
VálaszTörlésIsmét egy nagyon aranyos fejezet! :) Pici Rosalie de ari lesz! nagyon várom! Nagyon jó lett, várom a folytatást. Örülök, hogy ilyen könnyedén beleegyeztek a farkasok! :) Folytatást, frisset!Szegény Rose nem a legjobbkor akar jönni... Remélem Esemének nem fog baja esni! Biztos nagyon eseménydús lesz a harc!
Puszi
Szia!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett! :D
Igen, nemsokára jön pici Rose :D
Szegény tényleg nem a legjobbkor akar érkezni, de Esmenek nem lesz semmi baja :D
lEGALÁBB IS NEM TERVEZEM :)
A harcról még nem tudok én sem semmit , de igyekszem eseménydússá tenni majd :D
Puszi!
Carly
Szia! meglepetés nálam! :)
VálaszTörlésnagyon kösziiii! :D
VálaszTörlés