Cullen's Anatomy XXVII. Fejezet

Sziasztok!

Meg is jöttem a következő fejezettel, amiben immár elérkezett a pillanat, amikor Carlisle és Esme örök hűséget fogadnak egymásnak házasságuk keretei között, majd ezután hamarosan a nászutas fejezetek is jönni fognak, remélhetőleg minél hamarabb. Jó olvasást!

Puszi! Carly

[március 18.]

  

(Carlisle szemszöge)

-Mi a fenét csináltunk mi tegnap?-hallottam meg Mark kissé rekedt hangját, amint csatlakozott hozzánk otthonának konyhájában.-Nem emlékszem semmire…

-Elmentünk inni Joe bárjába-állt neki Derek a mondandójának, miközben feloldott egy aszpirin tartalmú pezsgőtablettát egy pohár vízben.-Iszogattunk…nem is kicsit-dörzsölte meg a homlokát.-Carlisle alig ivott, neki nem is lett baja, de mi…

-Kicsit kiütöttétek magatokat-vettem át helyette a szót, mikor láttam, mennyire nehezére esik a beszéd.-Derek viszonylag józan maradt, de te annyira részeg voltál, hogy…

-Rámozdultál a pincérnőre-szólalt meg Derek ismét, miután megitta a fejfájását enyhítő folyadékot-, de mielőtt bármi hülyeséget csináltál volna, Carlisle és Én elhoztunk onnan.

-Kössz!-pillantott ránk hálával a hangjában, miközben mellénk helyezkedett a hatalmas faasztalnál.-Adnátok egy ibuprofent? Mindjárt szétrobban a fejem…

-Hol tartod?-emeltem rá szemeimet kérdően.

-Jobbról a második szekrényben-válaszolta kissé bágyadtan, mire néhány pillanattal később oda is adtam neki a megváltást jelentő kapszulát.

-A tanúim szétcsapták magukat-ráztam meg a fejem egy halk sóhaj kíséretében.-Mi lesz most így velem? Össze tudjátok szedni magatokat egy órán belül?

-Egy órán belül?-lepődött meg Mark előbbi mondatom hallatán.-Miért, mennyi az idő?

-Már majdnem délután fél kettő van-álltam fel a székről, hogy én is nekiállhassak a készülődésnek.-Úgyhogy gyerünk! Háromra a kórházban kell lennünk!-csaptam össze a tenyereimet lelkesítően, mire, ha kissé nehezen is, de mind a ketten nekiálltak, hogy kiöltözzenek a nemsokára megkezdődő ceremóniára.

Én sietve lezuhanyoztam, megborotváltam az arcomat, majd a fogmosás és a fésülködés után, lelkes örömmel az arcomon öltöttem magamra az esküvői öltönyömet.

-Remekül nézel ki-veregette meg a vállamat Mark, akin fél óra elteltével már meg sem látszottak a tegnap esti kiruccanásunk hatásai.-Jól áll ez az óarany öltönymellény.

-Köszönöm!-igazgattam meg a nyakkendőcsomómat, miközben a szemeimet ismét rá emeltem.-Te is sokkal jobban nézel ki a reggelinél, hogy csináltad?

-Ibuprofen plusz hideg zuhany…-válaszolta elégedettséggel a hangjában.-Nincs is jobb ellenszere a másnaposságnak.

-Én is elkészültem-állt meg mellettünk Derek-, indulhatunk.

-Akkor Mark kocsijával elmegyünk a kórházba-álltam neki a menetrend tisztázásának.-Én utána ott még elrendezek néhány dolgot, ti pedig elmentek a szüleimhez, és elhozzátok a feldíszített Mercedes-t. Fél négyre mindennek készen kell lennie!

-Ahogy a vőlegény parancsolja-karolta át a vállamat Derek, mire lassan mind a hárman elindultunk a ház előtt álló autó felé.

(Esme szemszöge)

-Jó reggelt!-pillantott rám Addison mosollyal az arcán, mikor még mindig kissé álmatagon lelépdeltem a nappaliba vezető lépcsőn.-Illetve inkább jó délutánt, mivel már majdnem két óra van.

-Neked is jó reggelt!-nevettem fel alig hallhatóan, miközben csatlakoztam hozzá a nappaliban álló kanapén.-Már rég aludtam ennyire jól…

-Elhiszem-simította meg a vállamat.-A kórházi munka elég sok alvásmegvonással jár-mosolyodott el ismét, miközben mellőlem felállva lassan elindult a konyha felé.-Csináltam egy kis reggelit, hogy ne teljesen üres gyomorral menjünk az esküvőre-tért vissza hozzám egy finom omlettel a kezében.-Az enyémet már megettem, ez itt mind a tiéd…

-Köszönöm!-vettem át tőle, majd a finoman ráhelyezett kis villa segítségével neki is álltam a késői reggelim elfogyasztásának.-Hmmm…ez nagyon finom-mosolyogtam rá őszintén.

-Reméltem, hogy ízleni fog-helyezkedett ismét mellém, miközben a számhoz emeltem egy újabb ízletes falatot.-Viszont most már csak két óránk van az esküvőig, úgyhogy össze kell kapnunk magunkat-jelentette ki határozottan, amire én is egyetértően bólintottam egyet.-Miután megreggeliztél, veszel egy kellemes fürdőt; utána megcsinálom a hajad és a sminked…Ha ügyesek vagyunk, akkor háromra készen lehetünk mindennel.

-Az remek lenne-fejeztem be a finom reggelit.-Gyorsan elmosom a tányéromat, és már megyek is fürödni…

-Majd én elmosogatok, menj!-vette át tőlem, majd folytatta.-Most az a fontos, hogy mindennel ekészülj, majd én intézem a többi apróságot-indult el a konyha irányába, így már nem tudtam a szemébe mondani, mennyire hálás vagyok neki…mindenért. Ha most nem lenne mellettem, minden bizonnyal teljesen szét lennék esve az izgalomtól, de neki hála minden rendezetten megy. Miatta olyan minden, mint amilyennek mindig is képzeltem.

Miután megmostam a hajam, Addison minden egyes tincsemet beállította. A hajam után megcsinálta a sminkemet, megcsinálta a saját sminkjét, és mire hármat ütött az óra…mindennel megvoltunk.

-Ellenőrizzük -ajánlotta, mikor elérkezett az indulás pillanata.-A ruha nálam van-mutatott a kezében lévő csomagra.-A sminked kész, a hajad kész…A ruha, amiben a nászútra mész, megvan?

-Lilian hozza majd el, mikor jönnek az esküvőre-bólintottam némi izgalommal a hangomban.

-Akkor nincs más hátra, mint autóba ülni-pillantott rám lelkesen, miközben lassan mind a ketten elindultunk az autó irányába.-Oh, a nászutas csomagjaid?

-Már a Mercedes-ben vannak-álltam meg a kocsi előtt, ami hamarosan ki is nyílt három ütemes csipogást követően.

-Így viszont már tényleg semmi sem hiányzik-ült be a volán mögé, majd szemeit ismét lassan rám irányította.-Készen állsz?

-Készen-bólintottam mosollyal az arcomon.-Semmire sem álltam még ennyire készen…

-Akkor induljunk!-fordította el a slusszkulcsot, majd egy hangos berregést követően útnak is indultunk a Seattle Grace épülete felé.

(Carlisle szemszöge)

Amint a kápolna bejáratánál álltam, a szemeimet nem bírtam levenni a velem szemben lévő falióráról. A mutatók pillanatról pillanatra előrébb haladtak, előbb negyed négyet, majd felet és háromnegyedet mutattak; és ezzel a meneteléssel a szívritmusom is egyre hevesebbé gyorsult. Semmi mást nem akartam, minthogy négyet üssön az az óra.

-Carlisle!-hallottam meg Jasper vékony kis hangját, ami azonnal kiszakított engem elmélkedéseim mélyéről.

-Na, mi van, kisember?-kaptam fel a földről nevetve, amire Ő is halkan kacagni kezdett.-Készen állsz a nagy szereplésre?-nyomtam puszit a buksijára, mire Ő lelkesen bólogatni kezdett előbbi mondatomra.

-Viszem majd a gyűrűket-csillantak fel örömmel teli kis szemei, miközben ismét a lábaira állítottam Őt.

-Bizony ám-nevettem fel örömteli hangon, miközben szemeimet lassan az elegánsan kiöltözött szüleimre emeltem.-Mindennel megvagytok?

-Mindennel-pillantott rám anya megnyugtatóan.-Ellenőriztük a fogadás helyszínét, a gyűrűk itt vannak a táskámban, és az autó is készen áll-mosolyodott el boldogan, miközben megsimogatta Jasper szőke kis kobakját.

-A repjegyek is le lettek ellenőrizve-tette még hozzá apa.-A gép ma este tizenegykor indul, de tízre már ott kell lenni a beszálláshoz.

-Rendben, ezt majd mindenképp észben tartom-emeltem rá szemeimet hálásan, amire néhány pillanattal később Elizabeth és William is megérkezett hozzánk a kórházi kápolna bejárata elé.

-Sziasztok!-pillantott körbe William, amint mind a ketten megálltak a szüleim jobb oldalán.-Hogy van mindenki?

-William, Liz-fordult hozzájuk anyám mosolyogva-, annyira jó ismét látni titeket. Milyen volt az út?

-Hosszú, de mindenképp megérte-pillantott rá Elizabeth örömteli csillámlással a szemeiben.-De már sietünk is tovább Esme-hez, ha nem bánjátok…

-Dehogy, menjetek csak!-álltam arrébb udvariasan.-Ha itt elmentek egyenesen, akkor néhány ajtóval később ott egy ügyeleti szoba-mutattam abba az irányba, ahová Addison elvitte Esme-t-, ott megtaláljátok.

-Köszönjük, Carlisle!-pillantott rám William hálásan, mire mind a ketten izgalommal az arcukon indultak útnak az előbb mutatott irány felé. Most már mindenki itt volt…

-Nos, mi lenne, ha bemennénk-ajánlottam, amit szemeim ismét az órára tévedtek.-Hamarosan kezdődik a ceremónia.

- Jaspernek mikor kell majd a gyűrűket hozni?-állított meg ebben a pillanatban anya.-Csakhogy…odaüljön hozzánk, vagy…

-Szerintem ti maradjatok majd hátul-válaszoltam némi gondolkodás után, majd folytattam.-Majd előrekíséred, miután Esme bejött az ajtón, addig pedig apa foglalja neked a helyet. Jó lesz így?

-Természetesen-bólintott aprót anya, majd lassan mindannyian besétáltunk a kápolna meghitt kis terébe.

(Esme szemszöge)

-Készen is vagy-húzta meg még egyszer a fűzőmet Addison lezárva ezzel az esküvő előtti teendők hosszú sorozatát.-Hogy tetszel magadnak?-fordított finoman az ügyeletiben álló tükör felé, mire azonnal szembe találtam magamat viruló tükörképemmel.

-Hű…-ámultam el halkan nevetve. El sem hittem, hogy saját magammal állok szemben, amint a tükörbe pillantottam. Vöröslő tincseim szinte virítottak, amint lágyan a vállamra omlottak, mintha tűz gyúlt volna egy jégmezőn, míg a sminkem finoman emelte ki palaszín szemeim csillogását, mint a köd, amin áttűz a Hold fénye…Nem hittem a saját szemeimnek.

-Ezt örömmel hallom-simította meg a vállamat alig hallható kuncogással, amire én is ismét felnevettem. Ekkor azonban meghallottam a mögöttem lévő ajtó halk nyíló hangját.-Áh, Mr. és Mrs. Platt-pillantott rájuk örömmel a hangjában, amire én is azonnal hátrafordultam.-Hogy vannak?

-Remekül, Dr. Montgomery-mosolyodott el anya, miközben mind a ketten beljebb léptek apámmal. Azonnal elállt a lélegzete, amint meglátott.-Istenem!-emelte rám szemeit meghatottan.-Kicsim…te…annyira gyönyörű vagy.

-Köszönöm, anyu!-mosolyodtam el én is, amint rám pillantott. Annyi öröm csillogott mindkét szemében, mintha…két fénylő csillag bújt volna meg a szempillái mögött.

-El sem hittem, hogy ennyire hamar eljön ez a pillanat-simította meg a vállamat, amire ismételtem elmosolyodtam-, hiszen…nem is annyira rég még mindössze egy pici lány voltál. Egy pici lány hatalmas álmokkal…és minden álmod valóra vált.

-Majdnem minden-tettem hozzá lesütött pillantással, hiszen volt még valami, amire mindennél jobban vágytam…mindennél. Egy pici lényre, aki olyan mint Carlisle, és olyan, mint én…aki olyan, mint mi.-Gyerekem még nincsen…

-Majd az is lesz-simította meg a vállamat Addison.-Időd, mint a tenger.

-Annyi azért még sincs-említette meg apu, amint az órájára pillantott.-Fél perc múlva négy óra lesz…

-Akkor indulás!-sietett anyu az ajtóhoz, mire mindannyian követtük Őt a folyosó felé.-Én már be is ülök, majd hamarosan beszélünk-nyomott puszit az arcomra, majd néhány pillanat múlva el is tűnt, amint belépett a nem messze lévő kápolnába.

-Hamarosan mi jövünk-simította meg a vállamat Addison bátorítóan.-Majd mondom, ha induljunk…

-Rendben van-bólintottam izgatottan, mire apu nyugalommal a pillantásában vette kezeibe remegő kezeimet.

-Nem lesz semmi baj-simogatta meg a csuklómat, amire ismételten elmosolyodtam.-Vigyázok rád, mint minden alkalommal, amikor új lépést tettél.

-Köszönöm!-pillantottam rá hálásan, amire néhány pillanattal később meg is hallottam a bevonulózeném dallamát. Eljött az idő…

Lassan indultam el…láttam amint minden ismerős rám pillant, amint mindenki feláll a helyéről…Ám amint szemeimmel az oltár felé pillantottam , már nem láttam semmi mást, mint Őt. Semmi mást, mint aranyszín, csillámló haját; semmi mást, mint tengerszín, csillogó szemeit; semmi mást, mint örömteli mosolyát…semmi mást, mint az Ő csodás lelkét.

-Gyönyörű vagy-pillantott rám megannyi szerelemmel a hangjában, amint elé értem, mire én azonnal elmosolyodtam.

-Kedves Jegyespár!-hangzott fel a pap méltóságteljes hangja, amire Carlisle és én is ráemeltük a tekintetünket.- Eljöttetek ide ebbe a kápolnába, hogy az Úr megpecsételje és megszentelje szívetek szeretetét, egyházának szolgája és a hívek közösségének színe előtt. Krisztus Urunk egy külön szentség kegyelmével gazdagít és erősít meg titeket, hogy kölcsönös örök hűségben vállalni tudjátok a házastársak szent kötelességeit. Feleljetek hát az Egyház kérdéseire!-zárta le mondológját, miközben lassan közelebb lépdelt Carlisle-hoz.-Dr. Carlisle Cullen, megfontoltad-e Isten előtt a szándékodat, hogy házasságot köss?

-Igen, megfontoltam-válaszolta mosolyogva, miközben ujjaival lágyan megsimogatta kezeiben pihenő kezeimet.

-Ígéred-e, hogy leendő feleségedet szeretni és tisztelni fogod, míg a halál el nem választ benneteket egymástól?-pillantott fel az előtte lévő könyvből.

-Ígérem, hogy szeretni és tisztelni fogom Őt-csillantak fel szemei őszinte csillogással-, míg a halál el nem választ.

-Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságtokat?

-Igen, elfogadom-bólintott egyet ismét.- Egytől egyik minden fiamat és lányomat, akikkel megajándékoz az Úr.

-Köszönöm!-emelte rá szemeit hálásan, majd néhány pillanat múlva hozzám fordult.-Dr. Esme Anne Platt, megfontoltad-e Isten előtt a szándékodat, hogy házasságot köss?

-Igen, megfontoltam-biccentettem mosollyal az arcomon.

-Ígéred-e, hogy leendő férjedet tisztelni és szeretni fogod, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?

-Ígérem-emeltem szemeimet Carlisle-ra, majd folytattam.-Tisztelni és szeretni fogom Őt egészen halálom pillanatáig.

-Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságtokat?-ismételte el a kérdést, amire válaszom mindennél egyértelműbb volt.

-Elfogadom-szöktek könnyek a szemeimbe.-És minden gyermekemet szeretettel és gondoskodással nevelem majd.

-Köszönöm!-pillantott rám vissza ugyanazzal a hálával a szemeiben, mint amivel Carlisle-ra.-Most pedig következik az a szent pillanat, amikor ünnepélyesen kinyilvánítjátok, hogy egymásnak házastársai akartok lenni, hogy ezzel az isteni kapoccsal erősítsétek meg egymás iránt érzett szerelmeteket-fordult hozzánk ismét, majd néhány pillanat múlva Carlisle-hoz lépett. -Mondd tehát utánam: „Én, Carlisle Cullen, Isten színe előtt feleségül veszlek téged, Esme Anne Platt.”

-Én, Carlisle Cullen, Isten színe előtt feleségül vesznek téged, Esme Anne Platt-merült el a pillantásomban, amire én azonnal elmosolyodtam.

-Mondd utánam-fordult ezután hozzám-„Én, Esme Anne Platt, Isten színe előtt feleségül megyek hozzád, Carlisle Cullen.”

-Én, Esme Anne Platt-ismételtem boldogan-, Isten színe előtt feleségül megyek hozzád, Carlisle Cullen.

-Most pedig esküvel is erősítsétek meg azt, amit az imént egymásnak ígéretetek!-tárta szét karjait, amivel így utat nyitott nekünk.

-Esme, Szívem-emelte rám szemeit szerelmes csillogással a hangjában Carlisle-, mikor azon a csodás Seattle-i reggelen megismertelek, mikor megláttalak a lift előtt…mintha minden a feje tetejére állt volna az életemben. Más lettem-simította feljebb ujjait a karomra, majd vissza a csuklómhoz.-Annyi szerelemmel ajándékoztál meg…ami semmihez sem fogható. Mindenemnél jobban szeretlek-hangsúlyozta ki a „mindennél” szót, amire nem bírtam megállni, hogy el ne piruljak.-Örökké melletted leszek.

-Amikor megláttalak azon a reggelen-álltam neki mosolyogva-, minden azonnal világossá vált…ami szürke volt, színessé; ami sötét volt, fényessé…mintha újjá születtem volna. A részed lettem-simult hozzá a pillantásom.-Már bennem élsz. És most már mindörökké a lényem leszel.

-Húzzátok egymás ujjára a hűség gyűrűjét-vette vissza a szót ismét a pap-, ami mostantól eme frigy jelképe, ami összeköt titeket-vitte le a hangsúlyt, mire a mellettünk álló kicsi Jasper mosolyogva hozzánk lépett. Annyira aranyos volt, amint ott állt a kis öltönyében, mintha Carlisle állt volna ott kisfiúként.

-Nagyon ügyes vagy-simította meg a buksiját, majd miután elvettük a fehér párnán pihenő csillámló gyűrűket, lassan egymás ujjaira húztuk, mint szerelmünk összekötő jelképeit.

-Most megkötött házasságotokat az Egyház nevében érvényesnek nyilvánítom, és megáldom az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében-írt le ujjaival egy keresztet a levegőben.-Megcsókolhatja a menyasszonyt.

Carlisle finom ajkai pillanatok alatt ajkaimhoz simultak. Azonnal elvesztem, mintha szálltam volna, mintha a mennyben lettem volna. Az égen szálltam vele, mint egy madár, ami először röppent fel, ami immár röpképes. És semmi nem húzott minket vissza a föld felé.