Sziasztok!
Meg is jöttem az új fejezettel, bár néhány nappal később, mint terveztem. Itt végre sor kerül a leány és legénybúcsú néhány részletére, és mindarra, ami az esküvő előtti napon történt még szerelmeseinkkel. Az ezt követő fejezetben pedig eljön majd az esküvő napja is. Remélem, mindenkinek tetszeni fog!
Puszi! Carly
(Esme
szemszöge)
-Siess,
Esme!-pillantott rám Addison kissé sürgetően, amint az aulába értem-, tíz perc
múlva ott kell lennünk!
-Tudom,
tudom-vettem fel a kabátomat sietve.-Indulhatunk is…
-Szívem,
várj!-hallottam meg szerelmem hangját mögöttem, mire azonnal hangja irányába
kaptam a fejemet.-Hadd lássam az én gyönyörű menyasszonyomat még egyszer,
mielőtt elmenne-állt meg előttem csillámlással a szemeibe, amire azonnal
lesütöttem a pillantásomat.
-Carlisle,
muszáj mennünk!-sürgette meg Addison, amire mind a ketten alig hallhatóan
felnevettünk.
-Azonnal
engedem-pillantott rá, majd vissza rám. A szemeiben annyi minden kavargott.
Annyi finomság és vágy, amit semmi nem múlhat felül, amit semmi más nem mond el
ennyire mélyen.-Hiányzol…
-Te is
hiányzol-simultam hozzá.-De most muszáj elmennem. Mindjárt a ruhaszalonban kell
lennünk…
-Biztosan
meseszép leszel-futtatta ujjait a vállamra.-Gyönyörű…
-Az lesz-állt
meg mellettünk Addison.-Viszont most már tényleg mennünk kéne-pillantott rám az
előbbinél sürgetőbben-, de csak, ha még hozzá mennél-biccentett Carlisle felé,
amire ismételten mindannyian nevetni kezdtünk.
-Természetesen
még mindig hozzá mennék-mosolyodtam el kacagva.-Semmi kétség…
-Akkor
induljunk!-simította meg a vállamat Addison.-Hosszú nap áll még előttünk.
-Holnap
találkozunk-nyomott puszit az arcomra szerelmem.-Szeretlek!
-Én is
szeretlek!-pillantottam rá csillámlással a hangomban, majd némi unszolás után,
el is indultam Addisonnal az Elizabeth ruhaszalon felé.
Amint az
autóban ültem, egy kis gondolat folyamatosan ott zakatolt a fejemben, és nem
hagyott nyugodni. Olyan érzésem volt, hogy elfelejtettem valamit, de hiába
törtem a fejemet, semmi sem jutott eszembe. Végigpörgettem az utolsó
teendők listáját a fejemben, hogy felhívtam-e a dekorost, hogy nem
felejtettem-e el valamit elhozni a kórházból, hogy anyáméknak jó időpontot
mondtam-e a holnappal kapcsolatban, de minden megvolt. Brandonéknál sem
mulasztottam el semmit, ám még azután is ott motoszkált bennem az a gondolat,
miután mindent nyugtáztam magamban.
-Valami baj
van, Esme?-fordult hozzám Addison, miután már néhány perce egy szót sem
szóltam.
-Nem, nincs
semmi-csóváltam meg a fejemet.-Csak úgy érzem...mintha valamit elfelejtettem
volna-árultam el neki gyanúmat.-Valamit nem csináltam meg ma, amit meg kellett
volna, de…egyszerűen nem tudom, mi az.
-Megírtad Alice
Brandon papírjait?-pillantott rám vissza kérdően, amire csak bólintani tudtam.
-Igen, már
végigpörgettem magamban mindent-válaszoltam, majd sorolni kezdtem.-Elvittem a
mintáját a laborba, majd miután megkaptam az eredményt, ami egyébként
bámulatosan jó volt, majdnem kétszer olyan jó, mint amikor bejött-meséltem
ámultan-, megírtam a zárójelentést, és előírtam neki az évenkénti kontrollt az
onkológián.
-Akkor nem
ezzel kapcsolatos-gondolkodott el Ő is, miközben lassan leparkolt a ruhabolt
előtt.-Dekor? Pap? Virágok? Torta?
-Minden
megvan-válaszoltam kérdéseire.-De valami még sincs…
-Szerintem ne
törd magad rajta-simította meg a vállamat.-A mai napon az a dolgod, hogy
pihenj, és jól érezd magad; holnap pedig férjhez mész egy csodás
emberhez-nézett szemeimbe nyugtatóan.-Minden mást hagyj rám, hiszen…ez egy
koszorús lány dolga, nem igaz?
-De-nevettem
fel alig hallhatóan, miközben lassan a bennem gyűlő feszültség is távozott
ezzel az apró nevetéssel.-Köszönöm!
-Nincs mit
köszönnöd-mosolyodott el biztatóan.-Inkább menjünk be, mert már két perce
rajtad kéne legyen az a gyönyörű ruha, amiben holnap az oltár elé állsz-kapcsolta
ki az biztonsági övét mosolyogva, mire én is mosollyal az arcomon indultam
utána a hatalmas városi szalon bejárata felé.
Az öltözőben
izgatottan vártam, hogy felvehessem a gyönyörű, tört fehér, A-vonalú sifon
ruhát, amit olyan szűk határidővel készítettek el a bolt nagylelkű dolgozói,
hogy azt a legtöbb üzlet nem is vállalná. Más
munkájukat félre tolva dolgoztak az én ruhámon szinte éjjel nappal, amiért
rendkívül hálás voltam nekik…kimondhatatlanul.
-Meg is
vagyunk!-húzta össze a fűzőmet az a kedves hölgy, aki mindvégig segítségemre
volt az esküvői készületek ezen részénél.-Tökéletesen simul a vonalaira, jobban
nem is állhatna-fordított a tükör felé, mire teljesen elámultam, amint szembe
találtam magam a tükörképemmel.
A ruha
egyszerűen tökéletes volt. Bár eleinte ódzkodtam a váll nélküli fazontól, de
Addison hatására mégis felpróbáltam ezt a gyönyörű modellt, ami végül elkísér
majd az életem egyik legszebb napján a házasságkötés oltára elé.
-Gyönyörű, nem
igaz?-simította meg a vállamat, amire nem tudtam mást tenni, mint meghatottan
bólintani egyet. Annyira más volt így látnom magamat, szinte el sem hittem…de holnap
férjhez megyek.
-Gyere, Esme,
hadd lássam!-hallottam meg Addison hangját odakintről, és szinte láttam magam
előtt, amint széles mosoly villan lelkes arcára.-Hadd lássam a menyasszonyt!
-Azonnal
megyek-szólaltam meg könnyeimmel küzdve, miközben egy lecsorduló kósza
könnycseppet lesimítottam az arcomról.-Jöjjön, kedves-nyitotta
ki nekem az ajtót-,mutassa meg magát!-unszolt tovább, mire én továbbra is az
arcomat törölgetve léptem ki az egyetlen főből álló közönségem elé.
-Jaj, de
gyönyörű vagy!-mosolyodott el őszintén.-Nem is tudom, mi mást mondhatnék
még…tökéletes.
-Én is ezt
mondtam neki-igazította meg a szoknyarész hátulját.-Hibátlanul követi az alkatát,
az alsó szatén szoknyarész lágyan tartja ki a rá simuló sifon felső szoknyát,
ezzel megadva a ruha tökéletes A-vonalát-mutatta meg az említett szakaszt a
derekamtól a szoknya aljáig. -Oh, és mielőtt elfelejtem-sietett vissza az
öltözőbe, majd néhány pillanat múlva már vissza is tért egy hosszú, fehér
fátyollal a kezei közt-, itt a hozzá tartozó fátyol is-illesztette a hajamba,
mire nem bírtam tovább…eltört a mécses.-Drágám, te
sírsz?-lépett hozzám Addison vigasztaló mosollyal az arcán, amire alig hallhatóan
felnevettem.
-Nincs semmi
gond-simítottam le arcomról néhány újabb könnycseppet.-Mindössze
kissé…elérzékenyültem.
-Ez minden
menyasszonynál megesik-segített le a szalonban dolgozó hölgy a kis emelvényről,
amin álltam.-Akkor? Csomagolhatom a ruhát?
-Igen,
hogyne-bólintottam rá azonnal.-És még egyszer, nagyon köszönöm, amit értünk
tett!-pillantottam rá hálásan.-Önök nélkül nem mennék holnap férjhez.
-Ugyan,
kedvesem, ne köszöngessen!-legyintett aprót, miközben lassan nekiállt kioldani a
ruha hátulját összefűző szalagokat.-Az üzletünk mottója is az, hogy „Egy
esküvőnek nincsen gátja.” –nevetett fel halkan, amire én is felkuncogtam.-És
szabad megkérdeznem, hogy hívják a kedves vőlegényt?
-Dr. Carlisle
Cullen-válaszoltam mosolygással a hangomban.-Mind a ketten a Seattle Grace-ben
vagyunk orvosok.
-Bizonyára
csodás esküvőjük lesz-segítette le rólam a ruhát, mire én is visszavonultam a
paraván mögé, ahol minden más ruhadarabomat is hagytam.-Hol lesz a ceremónia?
-A kórház kápolnájában-mosolyogtam
ismét, miközben a pulóveremet magamra véve el is készültem az
öltözködéssel.-Számunkra ez a hely annyira sokat jelent…-meséltem tovább.-A
kórházban ismertük meg egymást, ott bontakozott ki minden…Mellette más lettem,
valami jobb.
-Remélem, hogy
hosszú, boldog házasságuk lesz-mosolyodott el, majd miután átnyújtotta nekem az
esküvői ruhámat, útnak is indultunk Addisonnal a belvárosi otthonuk felé.
(Carlisle
szemszöge)
Mire mindennel
végeztem a kórházban, addigra teljesen besötétedett az égbolt Seattle felett. Kissé
kimerülten raktam le a kezemben lévő tollat, amivel az utóbbi néhány órába
annyi papírt írtam alá, hogy szinte minden tinta kifogyott belőle; majd lassan
nekiálltam, hogy Derek és Mark sürgető hívásaira válaszolva elinduljak Joe
bárjába.
Ez az ára, ha
az ember huzamosabb időre elutazik, bár kimondani sem tudtam, mennyire vártam,
hogy nászútra utazhassunk szerelmemmel. Kicsit kimozdulunk a mindennapokból, a
kórházi légkörből, és ami mindennél fontosabb…csak mi ketten leszünk.
-Áhhh, hát itt
a vőlegény!-hallottam meg Mark hangját, amint beléptem a hangulatos kis bárba
az út túloldalán.-Joe, azonnal három guin tonic-ot!-intett a pulthoz, amire
régi ismerősünk azonnal készíteni is kezdte az előbb rendelt italokat.-Csakhogy
ideértél végre, már azt hittük, el sem jössz.
-Bocsánat, csak
rengeteg papírmunkám volt még a holnapi utazás miatt-ültem le hozzájuk, amivel
egy időben meg is érkezett az asztalunkhoz a három guin.
-És hová mentek
nászútra?-pillantott rám Derek kíváncsian.-Európában valahová, vagy…maradtok a
kontinensen?
-Nem mintha
bármit is látnának a külvilágból-jegyezte meg Mark egy célzó mosollyal az
arcán, mire nem bírtam megállni, hogy el ne mosolyodjak ezen.
-Franciaországba-válaszoltam
lényegre törően.-Saint Tropez és környéke, utána Párizs…csodás lesz.
-Azt
meghiszem-veregette meg a vállamat Derek.-De azért a városnézés mellett
szenteljetek jóóó sok időt is egymásra-kacsintott rám ugyanazzal a célzó
pillantással, mint Mark, mire én lemondóan megcsóváltam a fejemet.
-A szerelmi
életem hadd tartozzon rám-állítottam le finoman.-Tudjátok, ez a dolog amiatt
intim, hogy nem beszélünk róla mindenkivel…
-De mi nem
mindenki vagyunk, hanem a legjobb barátaid-karolta át a vállamat Mark.-Egy-két
pikáns részlet belefér egy beszélgetésbe…
-Az én válaszom
akkor is nem-ittam egy kortyot az előttem lévő gin tonic-ból.-Eddig sem mondtam
semmit arról, ami Esme és köztem történik a hálószobában, és ez most sem fog
változni. Tisztelem Őt annyira, hogy nem árulom el a titkainkat…
-Csak annyit
mondj, hogy hány percig bírjátok? Gyorsan lezavarjátok, vagy romantikusan
elhúzzátok…
-Mark,
megmondta, hogy nem akar beszélni róla-bökte meg nevetve Derek, amire
ismételten felsóhajtottam.- Csak ugratunk, ne is figyelj ránk ilyenkor-ütögette
meg a vállamat vidámítóan, amire végre én is halkan nevetni kezdtem.-Inkább
emeljük poharunkat az itt ülő vőlegényre-emelte meg a még félig ginnel teli
poharát-, aki holnaptól már férj lesz, és arra is, hogy minél több szép
gyereket hozzanak össze minél hamarabb!
-Csak nem
szálltok le a témáról-emeltem meg én is a poharamat, majd egy koccintás után én
is tovább iszogattam a kezemben lévő jéggel hűtött gin tonic-ot.
(Esme
szemszöge)
-Meg is
jöttünk-nyitott be Addison egy, az én régi lakásomnál lényegesen nagyobb
belvárosi otthonba.-Szerintem az első legyen az, hogy mindent a nappaliba
pakolunk, mert onnan biztosan nem tűnik el semmi sem-mutatott a rövidke folyosó
végén nyíló ajtóra. -A ruhádat…majd a kanapéra terítjük, hogy ne
gyűrődjön-folytatta elgondolkodva-, mi pedig kényelmesen elleszünk a másik két
fotelban-akasztotta fel a kabátját, majd ismét hozzám fordult.-Jó lesz így?
-Hogyne-bólintottam
mosolyogva.-De miattam semmit nem kell átrendezni, vagy megvariálni…
-Jaj,
már-legyintett, miközben átvette tőlem az esküvői ruhámat, hogy én is levetkőzhessek.-Érezd magad otthon, helyezkedj kényelembe…-simította meg a vállamat biztatóan, mire
én is elmosolyodtam-, ne érezd magad úgy, mint egy vendég.
-Igyekszem-nevettem
fel alig hallhatóan, miközben én is elindultam utána a nappali irányába. A
szoba egyszerűen hatalmas volt. Mindenhol sötétbarna fa bútorok álltak a bézs
falak mentén, a szintén bézses színű kanapé két oldalán pedig egy-egy hasonló
színű fotel foglalta el a helyét, mintha csak egy őszi tájba léptem volna be a
kinti tavaszból.
-Nagyon szép az
otthonotok, Addison-pillantottam körbe elámultan.-Olyan meleg és barátságos…
-Köszönjük!-mosolyodott
el, miközben a ruhámat az előbb említett hosszú kanapéra terítette.-Bár ráférne
már egy kis felújítás-tette hozzá halkan nevetve, miközben lassan tova is indult
a nem messze lévő konyha irányába.-Csinálok egy kis popcornt, jó? -pillantott
vissza rám.-Addig mi lenne, ha felmennél, vennél egy forró fürdőt, és kicsit
kényeztetnéd magad a nagy nap előtt-ajánlotta, mire én nem is tudtam, mit
mondhatnék nagylelkűségére.-Van a fürdőben finom levendula illatú fürdősó, meg
mindenféle fürdőolaj is…használd őket bátran, mintha csak a tiéd volna…
-Addison, én…
-Gyerünk,
gyerünk-szakított félbe, mielőtt bármi mást mondhattam volna-, ne kelljen
kétszer mondanom!-pillantott rám tettetett komolysággal, mire nem tehettem
mást; lassan elindultam az általa mutatott fürdőszoba iránya felé.
Amint az
emeletre értem, néhány sikertelen kísérlet után rá is leltem az említett
helyiségre. Megnyitottam a melegvizes csapot, majd miután a finom, fehér
porcelánkád melletti székre raktam a ruháimat, óvatosan elmerültem a nyakamig
érő, habokkal teli vízbe.
Tényleg nagyon
jól esett ez a forróvizes fürdő. Az izmaim teljesen ellazultak, a pulzusom
lassulni kezdett…mintha álomba szenderültem volna egy meleg paplan alatt.
-Van néhány
tiszta törülköző a szekrényben-hallottam meg néhány perc múlva Addison hangja
az ajtó túloldaláról-, nyugodtan használd azokat, és majd a folyosó végén
balra, a vendégszobába találsz néhány ruhát is.
-Köszönöm!-mosolyogtam
hálásan, majd miután kiszálltam fürdőkádból, a törülközőt magam köré csavarva
indultam el a nem messze lévő szoba irányába.
-Na, ellazított
ez a kis fürdés?-pillantott fel rám Addison, miután egy gyors öltözködést
követően elindultam lefelé a nappaliba.
-Nagyon jól
esett-ismertem el mosolyogva, miközben mellé helyezkedtem a másik fotelba.-Pihentető
volt.
-Rá is kell ám
pihenni az esküvőre-nevetett fel halkan, miközben az asztalhoz hajolva kezeibe
vette az ott heverő DVD-k egyikét.-Közben kiválogattam néhány filmet, amik
illenének a mai alkalomhoz, és…én erre gondoltam-mutatta fel a borítót, amin ez
állt: 27 idegen igen.-Láttad már?
-Nem, még
nem-válaszoltam.-Hallottam már róla, de sajnos még nem volt alkalmam megnézni.
-Akkor itt az
ideje-nyitotta ki a dobozát, majd miután a lejátszóba rakta, a fotel
kényelmében merültünk el a film esküvői hangulatába.
Szia Carly!
VálaszTörlésEgyre közelebb az esküvőőőhöz. :P Jaaj, már alig várom.
Esme ruhája egyszerűen gyönyörű*.* Az egész fejezet alatt azon gondolkodtam, hogy Addison tényleg milyen jó barátnője lett Esme-nek. Olyan aranyosak. :D
Mark és Derek megint csak önmagukat adták... xD BolondokXD
A 27 idegen igen jó választás, illik a történetbe már csak Katherine Heigl miatt is. :P
Alig várom a folytatást. :D
Puszi, Vikki.
Szia, Vikki! :)
TörlésIgen, most már jön az esküvőőő :D Addison pedig valóban nagyon jó barátnője lett Esme-nek, és a történet folyamán mindvégig ilyen jóban lesznek :) Mark meg Derek pedig bolondok, mint mindig XD Pont Katherine Heigl miatt választottam ezt a filmet, és ezzel kapcsolatban lesz is majd egy kisebb fordulat a történetben :P
Sietek a folytatással!
Puszi! Carly
Szia Carly!
VálaszTörlésNocsak, hamarosan itt az esküvő és a nászút! :D
Addison annyira aranyos és tényleg nagyszerű barátnője Esmének. Nagyon rendes tőle, hogy így kísérgeti őt mindenhová, különösen a ruhapróbára. Nem csodálom, hogy Esménél eltört ott a mécses, én is biztos sírva fakadnék - még az esküvőn is, nem csak a ruhapróbán - elvégre ez egy nagyon-nagy pillanat. :)
Hát, Derek és Mark nem lepett meg. :D Főleg Mark! xD Akkora egy idióta - persze, a legjobb értelemben - és, ha választanom kellene kedvenc mellékszereplőt, akkor rá tenném a voksomat. :D
Azon tűnődtem egyébként közben, hogy Esme vajon mit felejtett el a nagy kavarodásban és végül is eszembe is jutott egyvalami, de egyelőre nem szeretném fölfedni a tippemet. Várok még, hogy igazam lesz-e, vagy sem. :D Mindenesetre kíváncsi vagyok. :D
A 27 idegen igent egyébként még én sem láttam, lehet, hogy nem ártana pótolni a hiányosságomat. :) Azért én ajánlottam volna nekik a Koszorúslányokat is, ami szerintem egy óriási film és pont két legjobb barátnő áll a középpontban - illetve, egészen pontosan, a menyasszony legjobb barátnője. :)
Kíváncsian várom a folytatást! :)
Puszi:
Winnie
Szia, Winnie!
TörlésIgen, nemsokára itt az esküvő és a nászút :D
Addison pedig tényleg nagyszerű barátnője lett Esme-nek, mindenben segíti Őt, és nem csak a munkájában, például a ruhapróbát illetően is, amivel kapcsolatban még azt mondanám, hogy én is biztosan sírnék, hiszen ez az élet egyik legnagyobb pillanata :)
Mark és Derek...Hát igen, nem okoznak csalódást, az biztos. Mark pedig tényleg idióta (a szó jó értelmében), és örülök, hogy Ő a kedvenced a mellékkarakterek közül, bár én senkit nem tartok igazán mellékszereplőnek. Számomra mind nagyon fontosak a történetben, ha valaki hiányozna, már nem lenne ugyan az :)
Egyenlőre én sem árulok el semmit arról, mit felejtett el Esme, de ha jól gondolom, te erre rájöttél már. Majd, amikor kiderül, mondd már el, hogy ugyanerre tippeltél-e, jó? :D
A 27 idegen igent pedig mindenképp ajánlanám, én nagyon imádom :D A Koszorúslányokat pedig én nem láttam, de már terveztem megnézni :D
Sietek a folytatással!
Puszi!
Carly
Hát meg volta legénybúcsú és a leánybúcsú ami nagyon jó volt.Mark és Derek meg úgy viselkednek mint a gyerekek.Addison is egyre szimpatikusabb bár eddig is az volt.Nagyon kedves Esmevel.Nagyon jó barátnők lettek és ennek örülök.Alig várom az esküvőt.
VálaszTörlésPuszi!Viki