Sziasztok!
Kicsit késtem a fejezettel, mivel nem tartózkodtam gépközelben, és emiatt rövidebbre is sikeredett ez a rész, hogy minél hamarabb feltehessem. Remélem, nem haragszotok emiatt, és örömmel olvassátok majd ezt a rövidecske részt.
Puszi! Carly
[május 15.]
-Akkor álljunk is neki –
mosolygott ránk Addison, miután Carlisle és én is helyet foglaltunk a
vizsgálószoba egy-egy székén.-A terhesgondozás során néhány kédrést kell
feltennem az elmúlt időszakra vonatkozóan, illetve ti is kérdezhettek bármit, amire
csak kíváncsiak vagytok a terhességgel kapcsolatban -magyarázta el ennek a
következő hónapokban ismétlődő foglalkozásnak a lényegét, amire mindketten
bólintottunk egyet. -Emellett szolgálhatok egészségügyi és étkezési tanácsokkal
is, bár nem hinném, hogy két orvos esetében bármi szükség lenne erre, nem
igaz?-nevetett fel ránk pillantva, amire mi sem bírtuk megállni, hogy el ne
mosolyodjunk.
-De…-bólintottam ismét.- De azért
szívesen meghallgatnám azt is-tettem hozzá bizonytalankodva, mivel egyáltalán
nem éreztem biztosnak, hogy mindent megfelelően csinálok.-Jó lenne tudni,
mert…a lehető legjobbat akarom adni a kisbabánknak-pillantottam Carlisle-ra,
majd vissza Addisonra.
-Ahogy csak szeretnéd-válaszolta
készségesen.-Nekem a kismama kérése mindig a legelső-mosolyodott el ismét, majd
nekiállt, hogy az kötelezően feltevendő kérdések sorát nekem is
feltegye.-Először is szükségem lenne az elmúlt két hét étkezési szokásaisból
néhány dologra-emelte ránk szemeit komolyabban. -Itt arra gondolok, hogy mennyi
fehér húst fogyasztottál, mennyi halat, és mennyi gyümölcsöt vagy zöldséget. Erre
azért van szükség, hogy megállapíthassam, megfelelő-e a folsav, a jód, a
fehérje illetve a vitamin beviteled a baba fejlődése szempontjából.
-A két hét alatt hatszor ettem
halat, azaz heti három alkalommal-adtam választ egyik kédrésére.-Természetesen
gondosan átsütöttem minden egyes fogást, és ez nem csak a halra vonatkozik,
hanem a fehér húsra is, amit az elmúlt fél hónapban szintén heti három
alkalommal fogyasztottam felváltva a hallal.
-Remek-jegyezte fel Addison az
általam mondottakat.-Úgy vélem, a fehérje és folsavbeviteled megfelelő, amit
nem sok kismamának mondhattam eddig-mosolyogta, mire Carlisle büszkén
megsimította a vállamat.-Most térjünk át a vitaminfogyasztásra.
-Zöldséget és gyümölcsöt minden
nap fogyasztok valamilyen formában-folytattam.-Mindig kiáztatom, mielőtt felhasználom,
nehogy valamilyen káros vegyszer jusson a szervezetembe, és ezzel károsítsam a
pici egészségét-válaszoltam, miközben az ujjaimat idegesen tördelni kezdtem.
Aggódtam amiatt, hogy mindent helyesen csinálok-e.
-Ez egy okos módszer-jegyzett le
ismét néhány dolgot Addison, majd ismét ránk pillantott.-Mi a helyzet a
folyadékbevitellel?
-Napi három liter folyadék a
minimum-válaszoltam.-Legtöbbször vizet, de reggelente tejet vagy friss
gyümölcsleveket is iszom, valamint néha egy-egy bögre teát, de szigorúan
koffein mentest kevés cukorral, mint a hársfa-vagy csipkebogyótea.
-Mindkettő remek
választás-állapította meg.-Emellett pedig tudom még ajánlani a gyömbérteát, ami
a terhesség elején jelentkező rosszulléteket enyhíti, valamint a levendulateát,
ami a stressz leküzdésében segít, amit a te esetedben nem is ártana-pillantott
még mindig egymást tördelő kezeimre, amitől azonnal zavarba jöttem. Tényleg nem
lenne szabad ennyit idegeskednem.-Próbáld meg irányítani, mert se neked, se a
picinek nem tesz jót, ha zaklatott vagy.
-Rendben-vettem mély lélegzetet,
hogy kissé lelassítsam heves szívverésemet.-Megpróbálom…
-Majd én mindenben
segítelek-simogatta meg a vállamat Carlisle, amitől azonnal
elmosolyodtam.-Bármit átvállalok, amivel megkönnyíthetem számodra ezt az
időszakot.
-Köszönöm!-pillantottam rá
hálásan, miközben lágyan a vállára hajtottam kissé gondterhelt arcomat. A
támogatása minden másnál többet jelentett nekem.
-Ha már itt tartunk-vette vissza
a szót Addison-, ugyebár van egy cicátok, Doki.-váltott ismét komoly
hangnemre.- Így mindenképp szót kell ejtenünk a toxaplasmosisról, amit a
toxoplasma nevű kórokozó okoz. Ez legtöbbször a macskaürülékben található meg,
így semmi esetre sem javaslom, hogy Esme a macskaalom közelébe kerüljön-nézett
rajunk végig komolyan.-Carlisle, ugye számíthatok rád ebben az ügyben?
-Természetesen-bólintott rá
azonnal.-Már gondoltunk erre, ezért Doki almát a hátsó verandára költöztettük, így
pedig nem érintkezik sem Esme-vel sem pedig a babával-mondta nyugtatóan, mire Addison
is kissé megkönnyebbült.
-Mondtam, nekem már nincs is itt
semmi dolgom-nevetett fel mosolyogva, amire mi is alig hallhatóan felnevettünk.
-Mindössze annyit mondanék még, mielőtt az ultrahangvizsgálatra kerülne a sor,
hogy a szabályszerű étrended mellet, nyugodtan megengedhetsz magadnak néha egy
kis kényeztetést is-pillantott rám egy lágy mosollyal az arcán.-Semmi baj nincs
azzal, ha néha egy kis csokoládét csempészel az étkezések közé, hiszen ezzel a
vércukorszintedet is könnyebben fenntartod, és könnyebben átvészeled a
munkaidőt is.
-Igaz, ami igaz-simítottam
ujjaimmal a hajamba- az elmúlt két hétben kissé nehezen bírtam a megterhelést.
Elég hamar kimerültem.
-Bármit is csinálnál, előtte
mindig egyél valami apróságot, hogy ne legyen üres a gyomrod-tanácsolta.-Majd
látod, mennyivel könnyebb lesz minden mindössze néhány falattól.-mosolyogta,
amint újabb dolgokat jegyzett fel. - Nos…úgy látom, itt mindennel
végeztünk-állapította meg.-Jöhetnek a vizsgálatok…
(Carlisle szemszöge)
-Rendben, akkor az ulrahangos
vizsgálattal kezdünk-pillantott ránk Addison, amint a kezébe vette az előbb
említett készüléket.-Ennek során megnézem a baba fejlettségét, valamint a Doopler
készülékkel már jól kimutatható lesz a szívhang, amit örömmel meg is
mutatok-mosolyogta, amin én és Esme is azonnal elmosolyodtunk. Alig vártam,
hogy láthassam Őt.-A Doopler színes, így amellett, hogy halljuk, látjuk is majd
a vér áramlását a kis szívében, ami így segít kimutatni, ha valami nincs
rendben a keringésével-folytatta komolyabban, mire éreztem, amint Esme ujjaim
közt pihenő keze gyengén megremeg Addison szavai hallatán. -De, mégha valami
baj is van, az egyáltalán nem biztos, hogy nem korrigálódik a fejlődése során,
mint ahogy az sem, hogy születése után az esetleges probléma nem
kezelhető-emelte ránk szemeit biztatóan. - Emellett arra sem utal semmi, hogy
bármi örökletes rendellenesség szóba jöhet ebből a szempontból, mivel egyikőtök
családjában sem volt örökletes szívbetegség. Úgyhogy…nincs miért
aggódnotok-mosolyodott el ismét, mire én és Esme is kissé megkönnyebbültünk.-Ezután
sort kell kerítenünk egy újabb vérvételre- folytatta mondandóját. -Ellenőrizzük
az eritrocitaszámod, hogy nem vagy-e vérszegény, valamint a granulociták és
limfociták mennyiségét is megnézzük, nem indult-e meg valamiféle védekezés a
magzattal szemben, illetve, hogy nem áll-e fent valamilyen fertőzés - pillantott
ránk ismét komolyan. -Ezen kívül meg kell említenem egy vizsgálatot, amit nem
kötelességem elvégezni, de mindig felajánlom a kismamának ezt a
lehetőséget-vázolta.-Ez nem más, mint a Chorionboholy mintavétel, amely során
mintát veszünk a méhfalhoz tapadó méhlepényből.-állt neki újból.-Mivel a
bolyhok is a megtermékenyített petesejtből alakulnak ki, így genetikailag
azonosak a magzat genetikai állományával. Ez lehetővé teszi számos teszt elvégzését,
mint például a kromoszómaösszetétel meghatározását, egyes enzimek kimutatását
és vizsgálatát, valamint a DNS szintű
magzati diganosztikát is.
-Szeretnénk, ha
megcsinálnád-válaszolta Esme némi gondolkodás után, amire én is bólintottam
egyet.-Tudom, hogy nem veszélytelen, de…ha valami baj van, arról mindenképp
tudnunk kell.
-Természetesen, amit csak kérsz -simította
meg a vállát biztatóan Addison, amitől az én arcomra halovány mosoly húzódott-Nos?
Készen állsz?
-Álljunk neki!-mosolyogta szerelmem
is, mire Addison hozzá is látott az előttünk álló megannyi feladathoz.
Az ultrahangon láttam, amint a
sötét színű háttér zavarosan örvénylik a mozgatás hatására, mint valami viharos
felhő, ám néhány pillanat múlva a hullámzó sötétségből, mint fénylő csillag
tűnt elő egy diónyi kis fehér folt…
-Íme -pillantott ránk, amint még
jobban irányunkba fordította a monitor kijelzőjét.-Ő lenne az-mutatott rá,
amitől ismét elámultam. Amint néztem…mintha minden más megszűnt volna. Semmi más
nem számított, mint ez a pici élet. Semmi más, mint Ő. –Gyönyörűen fejlődik,
olyan 28-30 milliméter lehet-állapította meg.-18 az ülőmagassága.
-Ez jó-mosolyogtam örömmel. A
18-as CRL remek.
-Semmi kétség-vette elő Addison a
nem messze lévő Dooplert, amivel neki is állt, hogy jobban megvizsgálhassa Őt…az én mindössze 3 cm-es kis álmom.
Szia Carly!
VálaszTörlésMár jöttem is, amint láttam, hogy írtál. :)
Annyira aranyosak még mindig... :DD *.* Hál' Istennek Esme-nek semmi komoly baja és a babának sem! :)
Ó, és Carlisle utolsó mondata... "Ő az én mindössze 3 cm-es kis álmom." *.* nagyon édes volt.
Mint mindig, most is nagyon várom a folytatást. És kitartóan olvasom is majd. :P
Puszi, Vikki.
Szia, Vikki!
TörlésÖrülök, hogy tetszett ez a rész is :)
Még mindig és még lesznek is :) És igen, nincs semmi baja sem Esme-nek sem a babának :) Mind a ketten jól vannak.
Azt is garantálom, hogy Carlisle nagyszerű apuka lesz majd :) Oda lesz ezért a babáért mindig és mindenkor :)
Sietek a folytatással, és örülök, hogy továbbra is olvasol majd nálam :)
Puszi!
Carly
kövííííííííííííííííííííííííííít!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
TörlésHozom-hozom, amint lehet :D
TörlésImádom!!!!! Egyszerűen tökéletes.Örülök, hogy mindenki jól van.Egyszerűen elakadta szavam nem tudok többet írni.
VálaszTörlésPuszi! Viki
Szia, Viki!
TörlésÖrülök, hogy ennyire tetszett ^^
Puszi!
Carly