Gyógyító szerelem XLI. Fejezet

Sziasztok!

Még is csak elkészült ez a fejezet, hála az új Breaking Dawn előzetesnek :) Rengeteg ötletet adott, és remélem el fogja nyerni a tetszéseteket! Megjegyzem, az esküvő második fele még hátra van!

Puszi!

Carly :)

Augusztus 10.

-Te meg mi a csudát művelsz?-nézett rám kérdően Addison.-Nem kéne öltöznöd?

-Nem-ziháltam futás közben.-Még nem!

-Esme, állj le!-szólt rám kissé emelt hangon.-Semmit nem érsz azzal, ha túlhajtod magad.

-Félek…mi lesz…ha nem tetszem…Carlisle-nak -lihegtem tovább.

-Elég volt-állított le határozottan-most azonnal velem jössz!

-Addison!

-Nincs semmi Addison-húzott magával az emeletre.-Gyorsan megfürdesz, és már indulunk is az esküvődre. De ezt miért nekem kell mondanom?

-Nem tudom-szöktek könnyek a szemembe.-Annyira megrémültem, amikor a tükörbe néztem, hogy minden szabadidőmet edzéssel töltöttem. Ma sem hagytam abba, csak amikor a kicsiknek kellett enni adnom.

-Istenem! Miért csináltál ilyen hülyeséget?

-Mint mondtam, fogalmam sincs-válaszoltam, miközben lassan elértünk a fürdő elé.

-Tessék-nyomta a kezembe a törölközőket.-De most siess! Már nincs sok időnk.

-Rövid pórázon tartasz-nevettem fel halkan, majd miután becsuktam az ajtót, sietve kapkodtam le magamról az összes ruhámat.

A meleg víz kifejezetten jól esett a feszült idegállapotomnak. Az izmaim lassan ellazultak, az ereim kitágultak a melegben, és lassan minden idegességem alább hagyott, ahogyan a levendula illatú tusfürdővel alaposan megmosakodtam.

Amint kiszálltam, gyorsan megfésülködtem, de még így is látszott, mennyire nyúzott az arcom a napok óta tartó koplalás miatt. El sem hiszem, hogy ezt tettem magammal.

-Jól vagy?-kopogott be aggódva.

-Persze-vágtam rá azonnal.-Mindjárt megyek.

-Nem tudsz változtatni a történteken-tette kezét nyugtatóan a vállamra.-Különben sem nézel ki rosszul. Csak a szemeid karikásak, de olyan vékony vagy, amit minden anyuka megirigyelne. Carlisle elégedett lesz veled.

-Majdnem tönkretettem magamat-sóhajtottam.-Normális ez?

-Talán szülés utáni depressziód van-állapította meg komolyan.-De ezzel most ne foglakozz. A mai nap csak a tiéd, és ezt semmi nem ronthatja el.

-Köszönöm!-öleltem magamhoz hálásan.

-Nincs mit köszönnöd-húzódott arcára széles mosoly.-Nos? Készen állsz?

-Készen-húzódott az én arcomra is szelíd vigyor, miközben nekiállt, hogy kicsinosítson engem az esküvőre.

Addison nagyon tehetséges sminkes volt. Egy fekete szemceruzával halványan megkontúrozta a szememet, hogy ne látszanak a kimerültség lila karikái, majd miután ezzel megvolt, egy elég élénk színű rúzzsal pontosan kifestette a számat. Az arcomra halvány púderrel rózsácskákat csinált, a hajamat pedig konty magasságba tűzte, de ahelyett, hogy föltekerte volna hagyta, hogy a göndör tincsek leomoljanak a vállamra. Mintha nem is én tekintettem volna vissza magamra a tükörből.

-Meseszép vagy!-hangzottak ezen szavak lelkesen ajkaiból.-Mint egy mesebeli hercegnő!

-Az azért túlzás- vörösödtem el azonnal, miközben elégedetten néztem a fehér ruhával borított- talán már túlzottan is vékony -testemet.  Nyoma sem volt annak, hogy valaha is terhes voltam. Talán még is megérte ennyit szenvedni? Egyedül a csípőm tűnt kissé szélesebbnek a réginél, de már ez sem zavart igazán.

-Mikor jön anya?-néztem rá kérdően.

-Azt mondta mindjárt itt van-válaszolta.-Addig ne nagyon mozog, nehogy koszos legyen ez a csodálatos ruha.

-Valóban gyönyörű-helyeseltem bólintva, majd hirtelen megcsapta a fülünket Carlisle Mercedes-ének dudája.

-Carlisle kölcsön adta az autót?-lepődtem meg hirtelen.

-Azt szerette volna, ha a kocsi más szempontból is avatott lenne-nézett rám célzóan.-Vajon mire gondolt?

-Te is pontosan tudod-böktem meg kacagva, miközben anya is megérkezett a mi kis társaságunkba.

-Kicsim, te egyszerűen csodálatos vagy!-kapta kezeit szája elé meghatottan.

-Köszi, anyu!-sütöttem le a szemeimet zavaromban.

-De mit ácsorgunk itt? Vár minket a templom-ragadott karon, majd úgy, hogy nehogy bekoszolódjon a fehér anyag, kisiettünk a fehér virággal az orrán díszelgő fekete Mercedes elé.

Az úton végig nagyon izgultam. Az ujjaimat idegesen tördeltem, nehogy a ruha anyagát kezdjem el gyűrögetni, és mire a templom elé érünk, egy szövethalmaz maradjon belőle. Szerencsére azonban a ruha megmenekült ettől a szörnyű sorstól, és mikor megálltunk a templom hatalmas ajtói előtt, nagy levegőt vettem, és kiszálltam az autóból, ahol apu már izgatottan várt,

-Istenem, Esme, milyen gyönyörű vagy!-morzsolt el egy apró könnycseppet a szeme sarkában.

-Köszi, apu!-öleltem meg óvatosan.

-Akkor indulhatunk?-nézett rám érdeklődve.

-Csak ne hagyd, hogy elessek-nevettem fel halkan.

-Soha-mondta határozottan, majd belé karolva léptünk be a templom hatalmas, fából készült kapuján.

Odabent rengeteg ember üldögélt a székeken, akik mind felpattantak a helyükről, amint beléptem az épületbe. Ott volt Emmett, Izzie, Derek, Carmen, Lily, Nick, Alex meg még sok olyan ember, akikkel találkoztam a kórházban látogatásaim során. És Ő… 

Szőke haja aranyként csillant meg a mögötte fellobbanó gyertyafényben, és fehér bőre mintha porcelán vagy márvány hatását keltette volna tökéletes vonásaival. Egy csodálatos fekete-fehér öltöny volt rajta, ami csak még jobban kiemelte haja arany színét. Éreztem, ahogyan felgyorsul a pulzusom, és egyre görcsösebben kapaszkodom apa karjába. Nem mintha eddig nem reagáltam volna ilyen hevesen a jelenlétére, de ebben a helyzetben, még is kínosan hatott.

-Parancsoljon, Dr. Cullen-nyújtotta oda kezemet apám.-Mostantól az Öné.

-Köszönöm, Peter!-szorította meg a kezemet, miközben izzó tekintetét rám szegezte.-Gyönyörű vagy!

-Köszönöm!-suttogtam, miközben anya is megérkezett Rosalie-val és Jasperrel a babakocsiban. Hihetetlen volt, milyen nagyot nőttek az elmúlt időszakban. A fél karomnyi kisbabák hét hónap alatt élénk, értelmes csecsemőkké fejlődtek, akik teli energiával töltik fel a mindennapjainkat. Néha el sem hittem, hogy mindez a valóság része.

-Tisztelt egybe gyűltek!-kezdett hozzá a pap.-Ma azért jöttünk ide, hogy Isten színe előtt is egy párrá avassuk az itt megjelent Dr. Carlisle Cullent és jövendőbeli feleségét, Esme Anne Platt-ot. Mert amit Isten összeköt, azt ember szét ne válassza!-ekkor Carlisle felé fordult, aki még mindig a kezemet szorongatta, majd feltette az ilyenkor szokásos legfontosabb kérdést.

-Carlisle Cullen, kívánja feleségül venni az itt megjelent Esme Anne Platt-ot? Mellette fog állni jóban; rosszban, egészségben; betegségben, míg a halál el nem választ?

-Igen, még a halál után is-jeletette ki határozottan.

-Esme Anna Platt-fordult most hozzám-férjedül fogadod az itt megjelent Carlisle Cullen-t? Szerető felesége leszel jóban; rosszban, egészségben; betegségben, míg a halál el nem választ?

-Túl a halálon is-gördült le egy könnycsepp arcom vonalán.

-Kíván valamelyikük mondani valamit?-tette fel a végső kérdést.

-Én igen-válaszolta szerelmem, miközben szemeit az enyémba mélyesztette.-Esme, tudnod kell, hogy még soha életemben nem találkoztam hozzád hasonló nővel. Kedves vagy, szeretettel teli, lelkiismeretes, és nem utolsó sorban gyönyörű. Teljesen megbabonázol a tekinteteddel, és el sem tudnám képzelni az életemet nélküled. Ha nem lennél, egy senki lennék a világban, aki magányosan éli le a mindennapjait a kórház és a hatalmas, még is üres ház között. Tudnod kell, mennyire szeretek, és büszke vagyok, hogy te vagy a gyerekeim anyja. Nagyon szeretlek!

-Én is szeretlek!-nyögtem ki meghatottan, de ennél többre nem futotta örömtől zokogó szívemnek. Egyszerűen csak boldog voltam, és ezt a boldogságomat úgy éreztem semmi nem tudja elűzni, még maga a halál sem.

-Ezennel házastársakká nyilvánítom önöket. Mostantól hivatalosan is Mr. és Mrs. Cullen a nevük. Csókolja meg a menyasszonyt!

Azzal Carlisle nem is tétlenkedett, mohón vette birtokban cseresznye színű ajkaimat, amit én is heves csókokkal viszonoztam.

Hogy hittem-e eddig a csodákban? Nem, de Carlisle megtanított arra, hogyan higgyek a lehetetlenben. Így lettem rövid időn belül az, akinek soha nem tudtam volna elképzelni magam azóta a szörnyű nap óta, mikor bekerültem a kórházba. De immár megtörtént, és ki merem mondani…Élő vagyok!

Carlisle így nézett ki az esküvőn :)

Esme pedig ezt a ruhát viselte :)