XL. Fejezet

Sziasztok! :)
Sikerült elkészítenem a friss fejezetet :)Ezután egy kis ugrás lesz az időben, ami már majdnem az esküvőnél tart majd. Remélem, tetszeni fog!
Puszi!
Carly :)

(Carlisle szemszöge)

Másnap eldöntöttem, hogy a lehető legromantikusabb estét szeretném nyújtani kedvesemnek. Tudtam, mennyire hiányzom neki annak ellenére is, mennyire csodás éjszakát töltöttünk el a Mercedes-em hátsó ülésén. Nekem sem volt részem még soha hasonló élményben, de be kell vallanom, ő többet érdemel ennél. Mécsesekkel és rózsákkal teli szobát, ahol a lehető leggyöngédebb mozdulatokkal adok meg neki mindazt, amire a teste és a lelke vágyik.

-Min gondolkodtál el ennyire?-ült le mellém Derek, miközben jóízűen majszolgattam az ebédemnek szánt sonkás szendvicsem.

-Szeretném valamivel meglepni Esme-t –válaszoltam.-Nem tudod véletlenül, hol lehet nagy mennyiségű rózsához jutni?

-Nem messze innen van egy bolt, ahol nagyon szép rózsákat árulnak-mutatott az utca irányába.-Mire készülsz?

-Az inkább maradjon az én titkom -kuncogtam fel sejtelmesen.

-Mióta vagy ilyen titokzatos?-nézett rám kíváncsian.

-Csak nem szeretném, ha kitudódna-magyaráztam.

-Netán évfordulót ünnepeltek?-nevetett fel halkan.

-Méghozzá az első randevúnkét-bólintottam.

-Nem is tudtam-lepődött meg hirtelen.-Gratulálok!

-Köszönöm!-sóhajtottam halkan.-De lassan indulnom kell. Azt szeretném, ha minden tökéletes lenne, mire kedvesem hazaér.

-Mindenesetre drukkolok neked-veregette meg a vállam.-Sok szerencsét! Remélem, minden sikerülni fog.

-Azt én is-nevettem fel halkan, miközben én is elindultam, hogy beszerezzem a még szükséges hozzávalókat.

-Jó napot!-köszönt rám egy úriember a pult mögül.-Segíthetek valamiben?

-Igen, száz rózsát szeretnék vásárolni-válaszoltam.

-Nocsak, milyen alkalomra lesz?-kérdezte érdeklődve.

-A menyasszonyommal most ünnepeljük az első randevúnk évfordulóját-mosolyogtam büszkén.

-Nagyon szeretheti a hölgyet, ha még az ilyen alkalmakat is megünneplik-kezdte el levágni a rózsák tüskéit.

-A világnál is jobban-sóhajtottam halkan.-Eszembe sem jutna nem megünnepelni egy ilyen alkalmat.

-Mikor lesz az esküvő?-érdeklődött tovább.

-Augusztus első hetében-válaszoltam, de mielőtt visszakérdezett volna, folytattam.- Nemrég születtek meg az ikerbabáink, ami miatt nem házasodhatunk össze azonnal.

-Ezek szerint szép kis családjuk van-húzódott arcára széles mosoly.-Gratulálok!

-Köszönöm!-mosolyogtam én is.-Viszlát!

-További kellemes napot!-köszönt el ő is, majd a kezemben a hatalmas csokorral indultam el a hazavezető úton.

Amint otthon voltam, azonnal elkezdtem lehámozni a szirmokat. Lassan beterítettem vele az egész nappalit, ami most úgy nézett ki, mintha egy hatalmas esküvő készülődne benne. Mindenhol mécsesek és illatgyertyák lángja lobogott, és az összes lámpát lekapcsoltam, hogy még véletlenül se rontsa el ezt az idilli hangulatot.

Amikor rápillantottam az órámra már majdnem fél hét volt. Ennyire elszaladt volna az idő?

-Már meg is jöttünk-tolta be Esme boldogan a babakocsit.-Hát itt meg mi történt?

-Ma este ünnepelni fogunk-ültettem le döbbent kedvesem a nappaliba.

-Istenem, Carlisle-kezdtek el hullani a könnyei-ez valami csodálatos!

-Reméltem, hogy tetszeni fog-nyomtam puszit a homlokára.-Most felviszem a kicsiket, de te addig maradj itt! Azonnal jövök!

-Mondhatnék erre nemet?-nevetett fel halkan, mire én a gyerekeinkkel a karomban azonnal rohanni kezdtem az emelet felé.

(Esme szemszöge)

Tudtam, milyen fontos alkalom ez a mai. Még most is emlékszem annak a napnak minden pillanatára. Mikor a hintán ülve bolondoztunk; mint két kisgyerek, vagy amikor főzni tanítottam Carlisle-t; aki kicsit nehezen, de sikeresen eltanulta tőlem a spagetti-főzés tudományát. Összerezzentem az érintésére; mikor hozzám ért, de erre ma már nem a félelem, hanem a szerelem szava vesz rá minden alkalommal. Kell ennél több?

-Már meg is jöttem-rohant le hozzám kedvesem.-Bocsáss meg, csak kicsit nehéz volt elaltatni a babákat!

-Ugyan már-legyintettem-nincs semmi gond. Inkább ülj ide mellém!

-Nem is kell kérned-kacagott fel halkan.-Mit szólnál valami italhoz?

-Mire gondoltál?-néztem rá kérdően.

-Nemrég vettem ezt a vörös-bort -mutatott egy bontatlan üvegre.-Ha az emlékezetem nem csal, akkor a közelmúltban…

-Ilyet ittunk-vágtam rá azonnal.

-Pontosan-nyomott csókot ajkaimra, miközben lassan elindultunk az asztal felé.

-A csudába!-nevettem halkan.

-Mi az?

-Semmi, csak annyira nincs kedvem inni-válaszoltam komolyan.

-Akkor mit akarsz csinálni?-kérdezett rá ismét.

-Szerintem ezt te is tudod-hajoltam hozzá suttogva, mire egyszerre kezdtünk újabb heves csókolásba.   

A kezem és a lábam remegett, miközben óvatosan az asztalra emelt. Ujjai lassan indultak útnak az oldalamon, mire én hevesen húztam magamhoz őt, hogy minél jobban érezzem lüktető szívverését. Minden dobbanással csak növekedett a bennünk tomboló szenvedély.

-Nem kényelmetlen az asztal?-nézett rám izzó szemeivel.

-Már szóltam volna-sóhajtottam halkan.

-Ha valami kellemetlen, nyugodtan szólj!-mondta komolyan.

-Minden rendben lesz-simítottam meg nyugtatóan.-De szerintem ez nem nekem kéne mondanom.

-Tudom-nevetett fel halkan.-Szeretlek!

-Én is szeretlek!-válaszoltam, miközben testben és lélekben is ismét egésszé váltunk...