Sziasztok!
Ismét frissel jöttem, ám ez valamivel rövidebb, mint a megszokott, mivel nem akartam összemosni a következő fejezettel. Ebben kiderül, mit is érez Carlisle és Esme, mikor Aurora elárulja, hogy udvarlója van, és mivel nyugtatja meg Esme Carlisle-t. A következő fejezetbe sokkal családiasabb hangulatot tervezek, és nem akartam ebbe a kis feszültségbe belevinni azt. Remélem, tetszik majd!
Puszi! Carly
Puszi! Carly
(Carlisle
szemszöge)
Ha
keringett volna még vér az ereimben, most talán forrt volna a bennem kavargó
érzésektől. Egyszerre voltam dühös, mérhetetlenül dühös, hiszen a lányunk
mindössze tizennyolc éves. Még kislány, nem tudja, mit jelent a szerelem.
Másrészről viszont hihetetlenül féltettem, pontosan az előbbi ok miatt, és az
őt érhető csalódások miatt. Nehezemre esett, hogy ne mondjak valami olyasmit,
amit nem kellene most mondanom.
-Carlisle,
szívem, nyugodj meg!-simította meg a vállamat Esme, mikor észrevette a bennem
háborgó indulatokat.-Ülj le, mielőtt bármit is mondanál!
-Nincs
mit mondanom-suttogtam halkan, miközben picit görcsösen helyezkedtem el a
nappalinkban álló kanapén.-Nem tudok mit mondani.
-Mindjárt
megbeszéljük-nyomott nyugtató csókot ajkaimra, majd ismét lányunk irányába
fordult.-Kicsim, mi lenne, ha addig megmutatnád Nocte-nak az otthonunkat? Semmi
nem változott, mióta elmentél.
-Rendben,
mama-indultak el ez emeletre, miközben én fájó szívvel tekintettem kicsiny
lányom után.
Nem, Ő
nem nőhetett fel…nem, hiszen tegnap még csak öt éves volt. Egy öt éves pici
lány, ő még nem áll készen erre, ő még nem felnőtt; Ő az én Hajnalom, az én
pici csillagom. Tegnap még alig tudott beszélni, éppen csak megtanult
járni…nem, nem voltam képes mindezt felfogni.
-Szívem,
nincs semmi gond-ült az ölembe szerelmem.-Mikor meghallottam, amit mondott, én
is megrémültem, de tudod mit? Emlékeztettek valaikre.
-De Ő
még mindig kislány-szólaltam meg ismét.-Ő még nem nőtt fel, nem áll erre
készen.
-Most
mesélek neked valamit-simított bele szőke hajamban.-Tizennyolc évvel ezelőtt
volt egy lány. Hosszú, hullámos, karamellaszínű haj; fehér bőr…rémlik valami?
-El sem
tudnám feledni-kuncogtam halkan, mikor ráismertem a mesebeli lányra.
-Nos,
ennek a lánynak a mamája mindennél jobban féltette őt. És amikor egy nap
betoppant a szőke herceg fehér lovon, a lánynak az élete fenekestül felfordult.
Szerelmes lett, mindennél szerelmesebb, nem számított neki, milyen
következményei vannak a tetteinek. Emiatt esett meg az, amitől a lányt a mamája
mindennél jobban féltette. Hamarosan kis jövevény volt érkezőben a szíve alatt,
mire a mamája rettenetesen megijedt. A lány minden más baj ellenére csodaszép
kislánynak adott életet egy hűvös őszi napon, és a picinek egy különleges nevet
adott…Aurora.
-Én
kicsiny angyalkám-sóhajtottam halkan.
-De
amit mondani szeretnék-suttogta halkan-, anyám mikor megtudta, el akarta
vetetni Aurorát, mivel engem féltett. Féltette az életemet, a kilátásaimat; de
ha akkor nem álltam volna a sarkamra, most nem lenne itt a lányunk. Én már
huszonegy éves voltam, de anyukámnak én voltam a pici lánya. Hiába nem úgy
tűnik, Aurora felnőtt nő már, készen áll a szerelemre. Én magunkat láttam
bennünk, az Ő szemükben is azt a fiatalos csillogást láttam, mint akkor a
miénkbe-nyúlt az állam alá-, és amilyen most is csillog a miénkben.
-Emiatt
imádlak-simítottam meg karamellaszín tincseit.-Ami miatt nem hinném rólad, amit
magamról hittem. Emiatt-mutattam mellkasomra.
-Én is
imádlak-pillantott szemeimbe.-Mindig…
Szia!
VálaszTörlésJaj, ez ismét olyan szép fejezet lett! *-*
Teljes mértékben megértem, hogy Carlisle ennyire félti Aurorát. Egy apa még akkor is aggódik a lányáért, ha végignézi, ahogy felnő és úgy lesz egyszer csak udvarlója. De így meg pláne, hogy Aurora öt éves volt, amikor eltűnt és most egyszeriben felnőttként tért vissza. Nehéz ezt feldolgozni...
De ugyanakkor igaza van Esmének. A lányuk és Nocte pontosan olyanok, mint ők voltak és hagyni kell őket, hadd legyenek boldogok. :)
Alig várom a folytatást! :)
Puszi:
Winnie
Szia, Winnie!
TörlésIgen, Carlisle valóban nagyon félti Aurorát, hiszen minden apa félti a lányát, és amikor valakinek először lesz udvarlója, minden szülő megijed. De mivel az Ő lányuk öt évesen tűnt el, ezt még nehezebb feldolgozniuk. De Nocte és Aurora valóban olyanok, mint Carlisle és Esme, és erre Carlisle is rájön.
Sietek a folytatással!
Puszi!
Carly