2011. február 25., péntek

XXX. Fejezet Anyai szeretet


Sziasztok!
Meghoztam a következő fejezetet :) Remélem tetszeni fog nektek :)
Puszi!
Carly:)


(Esme szemszöge)


-Mi a baj kincsem?-kérdeztem, miközben nyugtatóan simogattam arcocskáját.
-Ne menjetek vissza Forksba!-szinte már zokogott, miközben ezen szavakat kimondta. Nem igazán értettem, hogy mi történt a lányommal. Fél perce még mosolygott, most meg  a nyakamba borulva sír. Kezdett rettenetesen megrémített a helyzet.
-Nyugodj meg drágám! Mondd el, hogy mi történt!-nyugtatgattam továbbra is, hátha alábbhagy sírása, de az csak nem akart szűnni, bár némileg kezdett enyhülni hangom hatására.
-Én csak…-hüppögte tovább-nem tudom! Volt egy villanás…és képek…és ti…meg azok a nagy kutyák…és…
-Jól van, semmi baj!-öleltem ismét magamhoz, miközben tekintetem kérdőn emeltem Carlisle-ra, de szemeiben ugyan azt a tanácstalanságot láttam, mint amit én éreztem. 
-Nem menjetek vissza!-ismételte kétségbeesetten Alice.
-Sssshhh…nem megyünk vissza kicsim, ne sírj!-simogattam továbbra is.
-Azt hiszem, van mit megbeszélnetek-kezdett bele Carmen-Addig…én vigyázok Alicre-ajánlotta fel.
-De én anyával akarok maradni!-temette arcát ismét blúzomba. Azt hittem, mindjárt engem is elfog a zokogás.
-Alice, anyukádéknak muszáj négy szemközt beszélniük. Gyere szépen…addig keresünk neked még egy szép ruhát ,jó?-győzködte tovább.
-Jó…megyek-egyezett bele megadóan, majd még egyszer erőtlenül rámosolyogtam, és egy apró puszi után felsétált Carmennel a lépcsőn.  Nem igazán tudtam, hogy mi tévő legyek. Először éreztem magam teljesen tanácstalannak a gyerekemmel kapcsolatban. Mi lenne a helyes? Mit kéne most tennem? Egyáltalán miért történik ez?
-Carlisle…mondd, hogy van rá valami ésszerű magyarázatod…-szólaltam meg végül remegő hangon.
-Bár mondhatnám…-csukta le szemeit egy pillanatra-de sajnos mindegyik elvetendő.
-Én nem bírom elviselni, hogy a lányunk szenved…kell lennie rá valami megoldásnak.
-Hát…talán az egyik…-nézett rám kétségekkel telten.
-Mi lenne az? –kérdeztem érdeklődve.
-Párszor végiggondoltam, azt, amit hallottam. Mielőtt megtörtént, pontosan azelőtt született bennem egy apró elhatározás, hogy talán vissza kéne mennünk Forksba, legalább is nekem, hogy te és a gyerekek biztonságban legyetek. És ekkor…
-Arra célzol, hogy a lányunk látja a jövőt?-néztem rá döbbenten.
-Tudom, elég képtelenségnek hangzik, de…
-Ez egyáltalán nem képtelenség…hiszen, Edward gondolatolvasó, akkor lehet, hogy Alice is különleges.
-Ha erről van szó, akkor azonban fel kell készítenünk erre őt. Tudnia kell kezelni, ha lehetséges, mert nekem is nehezemre esett végignézni a kétségbeesettségét. És természetesen neki sem tesz jót.
-Nem hiszem, hogy erre fel lehet készülni néztem rá kissé kételkedve.
-Ha az elméletem nem csal, bizonyos mértékben tudja irányítani. Még amikor a Volturival éltem, láttam egyszer egy ilyen képességgel rendelkező vámpírt. Ő úgy irányította, hogy bizonyos dologra kereste a választ. Mindig tudta, mit akar, és így meg is kapta rá a választ. De , ha Elezarék hazajönnek talán többet fogunk tudni.
-Ha jól hallottam, szükség van rám!-lépett be az ajtón Elezar fiunkkal az oldalán-Mi lenne a feladat?
-Alice-nek felszínre került egy érdekes képessége-kezdett bele Carlisle-Úgy gondolom, hogy ez a jövőbe látás egyik változata, de ezt teljes biztossággal  nem tudom megállapítani
-Szerintem nincs miért aggódni-ült le mellénk ő is-Én is éreztem már rajta, hogy különleges. Nem lepne meg, ha tényleg az lenne, amit  mondtál.Viszont, most nagyon nehéz lehet neki. Nem hiszem, hogy ez a dolog bármilyen fájdalmat okozhat, de valószínűleg megrémült a hirtelen jött fordulattól.
-A gondolataiban is állandóan téged szólongat -fordult hozzám fiam-Lehozzam hozzád? Szerintem az megnyugtatná.
-Igen, azt megköszönném-mosolyogtam, majd pár pillanat múlva Edward már vissza is tért Alice-szel a karjában.
-Hogy vagy kincsem?-öleltem lágyan magamhoz.-Minden rendben?
-Nem tudom-döntötte fejét a mellkasomra-minden olyan zavaros…-hüppögte.
-Tudom kincsem, tudom-simogattam meg nyugtatóan-De hidd el, hogy nincs semmi baj.
-De akkor mi történik velem?-nézett fel szemeimbe aggódva.
-Kicsim -kezdett bele Carlisle-, neked van egy nem is  akármilyen képességed . Képes vagy rá, hogy bizonyos tekintetben beleláss olyan dolgokba ami még nem történt meg.
-Úgy érted…olyan vagyok, mint egy látnok?-nézett rám meglepetten.
-Pontosan. Nincs ebben semmi rossz. Mindannyian segíteni fogunk neked. Idővel hozzá fogsz szokni-simítottam meg az arcát .
-És én leszek a tanárod-kezdett bele Edward- Tudom, hogy min mész keresztül, és a lehető legtöbb időmet annak fogom szentelni, hogy megtanuljad ezt valamilyen szinten kezelni.
-Tényleg?-lelkesedett fel hirtelen-Olyan leszel, mint egy kiképzés?
-Igen, és ha van kedved már kezdhetjük is.
-De jó! Menjünk! Légyszi…-nézett rá kérlelően, mire fiunk mosolyogva karjaiba kapta őt.
-Akkor szolgálatra jelentkezzen, újonc!-nevetett fel játékosan.
-Igen is kapitány-kacagta tovább.
-Nemsokára jövünk! Kimegyünk a mezőre-mondta Edward.
-Rendben, de elsőre ne maradjatok sokáig-mosolyogtam
-Szia, anya!-integetett még vissza kislányom, majd perceken belül már az illatukat sem éreztük. Kicsit megkönnyebbültem , hogy most végre minden rendbe jött . Alice ismét boldog volt, és Edward majd segít nekünk abban, hogy ez így is maradhasson hosszú-hosszú időn át.
-Mintha csak most lett volna, hogy megszületett-mosolyodott el szerelmem.
-Igen…olyan gyorsan nőnek-sóhajtottam.
-Ez kétségtelen. Alig telt el idő azóta, hogy először a karjaimban tarthattam őket.
-Ne is mond-mosolyodtam el-nincs is annál csodásabb az életben, mint amikor először meglátod azt, aki az én esetemben nem túl hosszú ideig ,de idebent növekszik-simítottam meg hasamat.
-Szerintem, még mindig te vagy a föld legszerencsésebb embere barátom-mondta Elezar-Sok embernek nem adatik meg, még az élők közt sem.  Nálunk meg egyenesen lehetetlennek hittem addig, amíg ti meg nem cáfoltátok minden elképzelésemet.
-Tudod, vannak dolgok, amik megmagyarázhatatlanok. Amikre nincs magyarázat egy életen át-mosolyogta, mire én elgondolkodva hajtottam fejem a mellkasára. Miért is keressük valamire a választ, ha arra nincs magyarázat? Mi értelme keresni , ha anélkül is boldogan élhetünk? Semmi. Nem kell mindenre tudnunk a választ. Ha mindent tudnák unalmas lenne az élet, nem lennének rejtélyek, nem lennének legendák, és nem lennénk mi sem...


6 megjegyzés:

  1. Szia!
    Ez nagyon aranyos fejezet volt. :) Ahogy Edward kijelentette, hogy majd ő megtanítja Alice-nek, hogyan kezelje a képességét, édesek voltak. :)
    Egyébként most láttam meg Rosalie képét. Ezek szerint lesz egy harmadik "kis-Cullen" is? :) Vagy vele úgy lesz, mint az eredeti történetben, hogy rátalálnak és átváltoztatják?
    Siess a folytatással! :)
    Puszi:
    Winnie.

    VálaszTörlés
  2. Szia, Winnie!
    Igen, lesz harmadik "kis-Cullen" is , de az még odébb lesz :)
    Örülök, hogy tetszett a fejezet :)
    Sietek a folytatással!
    Puszi!
    Carly :)

    VálaszTörlés
  3. Szia!:)
    Örülök ennek a kis átvezető fejinek:) Jip-jip! Jön a következő kis Cullen:D Ezek szerint tényleg Rosalie lesz az:) Már nagyon várom:) Meg azt is, hogy Nora végre újra feltűnjön, bármennyire is szetem ezeket az átveztő fejiket, a kíváncsiságom hajt, hogy megtudjam, hogyan végeznek vele:) Várom a folytatást:)
    Puszi: CC&EC

    VálaszTörlés
  4. Szia, CC&EC!
    Örülök, hogy örülsz :D
    Nora nemsokára eltűnik az életükből és helyreáll a rend teljes mértékben, és igen, jön majd a harmadik kis Cullen :D
    Sietek a folytatással!
    Puszi!
    Carly:)

    VálaszTörlés
  5. - Hogy hívják másképpen a vámpírok adminisztrátorát?
    - ???
    - Vérelszámoló.

    VálaszTörlés
  6. Jaaaj, tudtam, hogy írni fogsz :D
    Ez tényleg jó volt :D

    VálaszTörlés