Cullen's Anatomy VIII. Fejezet

Sziasztok!

Íme, itt lenne a Cullen's Anatomy újabb fejezete. Remélem, mindenkinek tetszik majd, és bár eddig nem kértem ilyet, de szeretném, ha picit több komment érkezne, mint amennyit kapok, mert csak abból tudom, mi tetszik és mi nem, illetve mit szeretnétek. Remélem, ezzel nem bántok meg senkit. :)

Puszi! Carly

(Carlisle szemszöge)

-Milyen rendes lány-pillantott rám Emily anyukája, amire én is ráirányítottam a tekintetemet. Észre sem vettem, hogy mindeddig Esme után néztem, amint lassan eltűnik a nem messze lévő ajtónál.

-Nem csak rendes-sóhajtottam.-Ő a mindenem-szóltam el magam, amire Mrs. Rainbow is felfigyelt.

-Mióta ismerik egymást?-emelte rám szemeit kíváncsian.-Ha szabad ilyet mondanom, mintha már…nem is tudom…mintha már több éve együtt lennének. Ami ellene szól az mindössze a…puszi, ami túl új volt mindkettejüknek. Első alkalommal történt.

-Mindössze…három napja ismertem meg-vallottam be-, de mintha már tíz éve ismerném. Jó szeme van az ilyesmihez-kuncogtam.

-Mielőtt Emily megszületett, nem messze innen egy magánrendelőt üzemeltettem-mondta.-Pszichológus lennék.

-Remekül csinálja-nevettem alig hallhatóan.-És mi miatt nem folytatta?

-Emily miatta-pillantott rám ismét-, mellette szeretnék lenni. Amint majd önállóbb lesz, én is visszatérek a munkába.

-Szerintem még mindig remekül helytállna-ismertem el-, nem számít mennyi ideje nem művel valamit, ha már csinálta, mindig is menni fog-mosolyodtam el.-Remélem, minél hamarabb meggyógyul Emily is.

-Minél hamarabb- bólintott, mire pár pillanat múlva…

-Mama?-nyitotta ki  álmos szemeit.

-Megjöttem, kicsim-termett mellette.-Nincs mitől félned…

-Esme néni is ezt mondta- pillantott fel rá-, és nem volt mitől félnem. Itt minden felnőtt annyira rendes…

-Öröm ezt hallani-szólaltam meg én is, amire Emily azonnal rám emelte hatalmas szemeit.

-Esme néni merre van?-csillant fel a tekintete.

-El kellett mennie, de hamarosan ismét visszajön-csitítottam, ám szavaimra arca kicsit elszomorodott.-Ne búsulj, kicsi lány!

-Ő annyira rendes-sütötte le a szemeit, majd néhány pillanat múlva ismét rám nézett.-Dr. Cullen, Esme néninek és Önnek vannak babái?

-Nem, nincsenek...-mondtam-még nincsenek- hangsúlyoztam. Nem említettem még senkinek, de már többször is felvillant a gondolataimban néhány kép, amin már nem csupán ketten…hanem hárman vagyunk.

-Dr. Cullen-hallottam meg ekkor mögöttem Addison hangját, amire én is megfordultam-, kijönne?

-Azonnal, Dr. Montgomery-indultam el, majd amint kiértem, azonnal láttam, hogy nem csak Ő, hanem Derek is rám vár.

-Valami rosszat csináltam?-furcsállottam, mire mindketten kuncogni kezdtek.

-Nem, nem, nem-állítottak le.-De támadt egy remek ötletem-mondta Addison, miközben Derekre pillantott.-Dupla randi?

-Mármint?-ráztam meg a fejemet.

-Te Esme-vel, én meg Addisonnal-forgatta meg szemeit barátom.-Mi más lenne?

-Én nem is tudom-túrtam a hajamba-, előtte mindenképp beszélnem kell Esme-vel, hogy nem kínos-e neki mindez…

-Figyelj, ebbe a lányba muszáj önbizalmat öntenünk-markolta meg a vállamat Addison.-Kitaláltam, hogy mit tehetnénk, de bele kell menned. Hallottam dúdolni…hihetetlen hangja van, el sem tudod hinni, mennyire szép.

-Én is hallottam-bólintotta Derek.-Hallanod kell!

-Emiatt  kell elmennünk a Moonlight-ba – ajánlotta –, ma éjjel.

-Kiállítanátok ennyi ember elé?-simítottam bele ismét a hajamba.-Én nem hinném, hogy…

-Bízz bennünk-állította barátom, majd mindketten rám kacsintottak, és lassan elindultak az ellenkező irány felé…

(Esme szemszöge)

Már majdnem hét óra volt, mire mindet elintéztem, és elindulhattam az aula irányába. A szívem most is annyira hevesen vert, mintha valami űzné; pont, mint az első randinkon. Nem tehettem róla, de mintha minden nappal jobban beleszerettem volna, mintha már semmi más miatt nem is lettem volna. Amint megláttam Őt, a szívem egy pillanatra megszűnt dobbanni, és amint rám pillantott, azonnal elpirultam, mint egy tini lány.

-Szia!-simította meg az arcomat.

-Szia!-pillantottam fel a szemeibe.

-Indulhatunk?-mutatott az ajtó felé.

-Indulhatunk-ismételtem meg, amit mondott; immár másodszor, mire mind a ketten felnevettünk.

-Hallom, jó már a hangulat-hallottam meg Dr. Montgomery-t, amire kissé meglepetten emeltem a szemeimet rá és a mellette álló Dr. Shepherd-re.

-Nem tudtam nemet mondani-suttogta, mire azonnal megértettem, mire célzott ezzel.-Sajnálom, ha mindez kínos…

-Nem az-simítottam meg a karját. - Öröm Önnökkel lenni-pillantottam feletteseimre.

-Szintúgy-bólintott Dr. Shepherd.

-A Moonlight-ba még minimum fél órát kell mennünk-pillantott a faliórára Carlisle.-Indulnunk kellene…

-Akkor menjünk-bólintottam, mire mind a négyen elindultunk az említett étterem felé.

Amint ott voltunk, mindannyian leültünk a hatalmas asztalhoz, amit kaptunk; majd miután mindenki ivott és rendelt valamit, lassan a hangulat is enyhülni látszott, már ami az én állapotomat illette.

-Ön remek ember, Esme-simította meg a vállamat Addison-Mennyire fiatal, és milyen érett, értelmes lélek…

-Köszönöm!-pillantottam rá, majd szerelmemre, aki mindeddig a hajammal játszott, mint valami kisfiú; ami miatt állandóan mosolyogtam.

-Mit csinálsz?-nevettem alig hallhatóan.

-Csodállak-simította meg arcomat-, annyira szép, amit látok, mintha nem más ülne itt mellettem, mint a legszebb angyal.

-Ne mondj ilyet-pirultam el ismét, ám pár pillanat múlva…

-Dr. Esme Anne Platt-hallottam meg nevem a mikrofonban. –Várja Önt a színpad nem mással, mint Az Endless Love című számmal. Jöjjön, minél hamarabb!

-De én nem…-intettem nemet, ám amint rájöttem, ki áll e mögött, azonnal Addison-ra emeltem a tekintetem.

-Nem muszáj…-állt mellém Carlisle.

-Esme, menjen!-pillantott szemeimbe.- Hallottam már, milyen, amikor énekel. Mutassa meg, milyen…

Nem hittem, hogy menni fog…annyira ijedt voltam, mint amennyire még soha, és amint elindultam, majdnem összeestem a rémülettől, de kiálltam.

Amint körbenéztem, mindenhol rám meredő szemeket láttam, és amint elindult a zene, nem is tudtam megmukkanni, mindaddig, amíg szemeimmel meg nem láttam Őt.

Hold me close and hold me fast

This magic spell you cast

This is la vie en rose

When you kiss me, heaven sighs

And though I close my eyes

I see la vie en rose

When you press me to your heart

I'm in a world apart

A world where roses bloom

And when you speak, angels, sing from above

Everyday words seem

To turn into love songs

Give your heart and soul to me

And life will always be

La vie en rose

And when you speak, angels, sing from above

Everyday words seem

To turn into love songs

Give your heart and soul to me

And life will always be

La vie en rose

  

Pillanatokra sem eresztettem el a tekintetét, mintha a szemeiben elmerülve nem tűnt volna annyira nagynak a tömeg, mintha mindössze mi ketten lettünk volna ebben a hatalmas étteremben. Az idő elillant, semmi nem moccant…