Sziasztok!
Ha kicsit késve is, de itt termettem a frissel :) Mint mondtam, Aurora lett ennek a fejinek a mesélője, és a mostani rész teli lesz történésekkel. Hozzátenném, kiraktam oldalra a felnőtt Aurora és az újonnan megjelenő fontosabb szereplők képeit is! U.I.: Mindenkihez sietek pótolni!
Puszi! Carly
~*~
-Valami baj van?-simította meg
arcomat Nocte.-Annyira bánatosnak tűnsz mostanában, mintha történt volna
valami. Nem ilyen az én Aurorám.
-Ne is mondd-sóhajtottam
halkan.-Mostanában annyi minden eszembe jut a múltból…a szüleimről…már
tizenhárom év telt el.
-Tizenhárom év-mondta ismét.-De
ha nem lett volna mindez, mi sem ismerjük meg, milyen a vonzalom, a minden
felett álló szerelem. Mi sem találkoztunk volna.
-Tudom-pillantottam a szemeibe.-Nélküled
nem is bírtam volna, amin keresztül mentem. Ha nem lennél…
-Ne is mondj ilyet!-csitított.-Mindig
itt leszek melletted. Emellett a csodálatos, pirult arcú-nevetett halkan-,
tengerszín szemű lány mellett. Az én farkasommal…-hajolt hozzám puhán, majd
ajkaival halovány puszit nyomott ajkaimra. Annyira hihetetlen volt, mikor
hozzám ért. Semmilyen más érzéshez nem volt hasonlítható, mintha már semmi más
nem tartott volna a földön. Bármit megtettem volna érte, bármi lettem volna
miatta. Barátja, szerelme, védelmezője…mindene.
-Aurea! Nocte!-szóltalt meg
Rawant.-James már elindult. Indulás mindenkinek! Ma vámpírt látott Hoquiamnél.
-Azonnal-álltunk fel a mező puha
talajáról.-Mennünk kell!
-Sajnos-sóhajtottam, majd
futásnak indultunk, és pillanatok múltán át is öltöttük bundás, állatias
külsőnket.
Soha nem szerettem ilyen lenni.
Ölni, mintha más misztikus lénynek nem lenne itt helye a világon. Vámpír, de mit
ártott minekünk, szintén démoni teremtményeknek? De mi miatt voltam mégis itt?
A futás élménye mindig csodálatba ejtett. Ilyenkor mindent elfeledtem, ami
történt, és semmi nem nyomta a lelkemet. Imádtam.
Mintha a számból vetted volna ki a szót- mormolta Nocte.-Én is imádom a futást, más miatt nem is
érdemes váltani.
Tudom-kuncogtam.-Más miatt te
sem lennél itt.
Eltaláltad-termett hirtelen mellettem. Krémszínű bundája súrolta az
oldalamat, amitől hirtelen annyira megrémültem, hogy majdnem elbotlottam a mancsomban.-Mi miatt ijedezel?
Bocsánat-hajtotta hátra a fülét.-Én nem…
Semmi baj-nevettem halkan, majd témát váltottam volna, ám ebben a
pillanatban értük utól a falkánkat.
Hál’ Istennek!-fújtatott James.-Már
azt hittem, nem találtok ide.
Már itt vannak-csitította Dr. Lucien. Bár James volt az alfa, az
omega Charles Lucien volt, aki nyugalmat teremtett. Nem mellesleg Ő Noc apja
is, ami miatt mindennél jobban tisztelem. És Nocte omega vérvonala miatt nem
nézi jó szemmel James a szerelmünket. Valami miatt én lettem a béta már a
váltásom napján, mert állítólag nemes vérvonalam van. Micsoda elmélet…
Itt vannak-mordult fel James-Elkapni
mindkettőt!
Istenem, mi ez?-hallottam meg valamilyen női hangot, mire nem
tudtam mit mondani. Más női falkatag nincsen rajtam kívül.
Te is hallottad, amit én?-pillantottam Noc-ra.
Nem, semmit-mondta. De én nem értettem, mi volt; amit hallottam.
Mintha ismét tizenhárom évvel fiatalabb lettem volna, mert…mintha anyáé lett
volna a hang, amit hallottam.
Hamarosan minden eltűnt, ami
utunkat állta; és immár semmi nem szabott számomra határt. Futottam, mintha
szárnyaltam volna. De ölni nem…nem bírtam.
Aurea-mordult fel James.-Te
állsz ott mellettük! El kell ejtened!
Nem!-mondtam keményen, mire James alfa hangon mordult rám ismét.
Csináld, ha mondom!-nem tudtam mit tenni. Tennem kellett, amit
mondott.
Hatalmas lendülettel rántottam le
a női vámpírt, majdnem felkarmoltam a talajt teljes hosszában. Hiába nem bírtam
ölni, most muszáj volt. Már majdnem megtettem, mikor…
Megpillantottam, kit is ejtettem
rabul hatalmas mancsaimmal. Karamellaszín haja, tejfehér bőre; mintha a múltba
repített volna; szemei félelemtől telten csillámlottak, mint amikor fára
másztam; el sem hittem amit láttam.
Aurora-hallottam meg elhülten kimondott nevem. Nem bírtam
elhinni,amit hallottam. Amint rájöttem, mit készültem tenni…mintha nem is én
lettem volna.
Oldalra pillantva láttam, amit
James apura mér hatalmas erejű, csattanó karmolásokat. Nem bírtam tétlenül itt
állni.
Azonnal nekiiramodtam, és
James-nek mentem, mire Ő azonnal rámtámadt. Nem, mintha ölni bírt volna falkabelit.
Mit csinálsz, kisasszony!?-mart újra a lábamba.-Mit hittél?
Nem ölheted meg-nyüszítettem.-Nem!
Ereszd el, James!-mordult fel Nocte.-Ne bántsd!
Ellenem fordult-szorított ismét a harapásán.-Mi miatt, Aurea?! Mi miatt?
Ők a szüleim-mondtam szinte sírva. Ekkor mintha valamilyen villám
hasított volna kettőnk közé. Hirtelen elhátrált mellőlem, mire ismét talpra
tudtam állni.
Esme?-mondta, mintha nem hinne annak, amit lát. De ami furcsa volt;
valahonnal tudta, anyunak mi a neve.-Esme
Platt? Kicsim?
-Apa?-mondta hitetlenül anya.-James Platt?
Nem értettem, mi történik. Anyu?
James? Mint család? Nem hittem a fülemnek...
.png)
